Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-18

164 18. országos ülés 1905 május 5-én, pénteken. keiknek megóvása szempontjából tett lépés hazafiatlankodásnak és államfelforgató törekvés­nek minősíttetik. (Az elnöki széket Bolgár Ferencz alelnök fog­lalja el.) Épen azért én pártom nevében az ország iránt való kötelességemnek tartom, hogy mi az ellen az alaptalan vád ellen, mintha szeparatisz­tikus czélokat képviselnénk, mintha államfel­forgató törekvéseket hirdetnénk, határozottan tiltakozzunk és pedig annál inkább, mert erős meggyőződésem, hogy minden becsületes hazafi­nak a haza integritásának, konszolidácziójának előmozdítására kell törekednie. (Helyeslés. Hall­juk ! Halljuk! halj elöl.) És azért, t. ház, fel­használom az első alkalmat, a mikor évek hosszú sori után a nemzetiségi képviselők ismét mint párt itt vannak a parlamentben, ennek kijelentésére. És kijelentem, t. ház, hogy a nemzetiségi párt nemcsak nemzetiségi szeparatisztikus érde­keinek megvédésére, hanem a közérdeket álta­lában érdeklő ügyekben fog sorompóba állani; különösen a jogegyenlőség államfentartő eszmé­jének megvédésére, a hazában lakó összes nem­zetiségek és népek érdekében. Mert erős meg­győződésem, hogy csak ezen hazafias működésünk fogja a pártnak létjogosultságát itt e házban biztosítani. De ugyanazzal a nyíltsággal ezennel kijelentjük, hogy mi a haza egységét nem a megvalósíthatatlan nyel '/egységben, hanem a kö­zös érdekek alapján egyesült érzelmi egységben keressük. (Mozgás halfelöl.) És, í. ház, jól jegyez­zük meg, hogy ezen az elven állott hazánk tör­vényhozása a múltban és ennek köszönheti ezer éves fennállását. Nem járulhatok hozzá ezen törekvéshez, mert azon törekvés, hogy a hazában lakó összes nemzetiségek egynyelvűekké tétessenek," a mi felfogásunk szerint abszurdum. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A múlt, különösen az 1861—65 — 68. évi törvényhozásokban ezen elv fogadtatott el és ezen elv alapján lett a nemzetiségi kérdés megoldva. Sajnálattal kell konstatálnom azonban, hogy különösen a 67 óta bekövetkező szabadelvű kor­mányok ezen elvvel teljesen szakítva, egészen más irányt követnek és nemcsak hogy nem respek­tálják a nemzetiségek érdekének megóvására már meghozott alaptörvényeket,- hanem később törvényekkel és rendeletekkel a nemzetiségek más jogos igényeit megvédő törvényeket hatá­lyon kívül helyezték. (Zaj.) A mint a tapaszta­lat is igazolja, valahányszor az uralmon lévő kor­mányok bizonyos czélokat akartak elérni, mindig a nemzetiségekre hivatkoztak és azokat mint munkásokat állították oda. (Zaj balfelöl.) A leg­fényesebben igazolja ezt az, a mi történt épen ma a képviselőházban, midőn a t. miniszter­elnök ur imputálta a koalicziőnak, hogy miért nem vette programmjába a népiskolai törvény revízióját. (Zaj.) Ezen imputálás az én felfogá­som szerint teljesen alaptalan és indokolatlan, mert mi nemzetiségek nem vonakodunk attól, hogy a magyar nyelvet elsajátítsuk, a mennyire lehet (Zaj.) Minden nyelvismeretből hasznunknak kell lenni, s ha a magyar nyelv tudása okvetlenül megkívántatik, azt el is kell sajátítanunk. Csak az a sajnos, hogy ma olyan törekvésnek adtak kifejezést, hogy a községekben és különösen a tisztán nemzetiségek által lakott községekben az alsóbb népiskolákban a magyar nyelvet olyan nagy mérvben kell használni. (Felkiáltások jobb­felöl és a baloldalon: Ez helyes!) . .. Baría Ödön: Bár igaz volna, de nem igaz! (Zaj.) Keller István: Amerikában a tót megtanulja az angol nyelvet, de itt nem tanulja meg a magyart! (Zaj.) Miháli Tivadar: Legyen a maga körében a magyar nyelv behozva; azonban erőszakosan oly községekben, melyekben valamely nemzetiség van többségben, (Zaj. Halljuk! a középen.) az a népiskolai törvény, a melyet imputált a t. miniszterelnök ur a koalicziőnak, annyira messze megy, hogy sem pedagógiai szempontból, sem semmiféle más szempontokból nem akczeptálható. Ezen kérdésekről akkor fogok bővebben nyilat­kozni, mikor azok részletes tárgyalására kerül majd a sor; miután pedig most az idő már előrehaladt és nem akarok visszaélni a t. ház türelmével, visszatérek a tárgyhoz. (Halljuk! Halljuk!) Sajnálattal tapasztaltuk, hogy az egyesűit ellenzék feliratában a nemzetiségi kérdésnek miként való megoldásáról abszolúte nem emlé­kezik meg, (Zaj balfelöl.) hogy a koalicziós ellen­zék a választási jog kiterjesztését nem a mi programmunk értelmében, s nem is oly értelem­ben tervezi, a mint azt eredetileg hirdette, (Fel­kiáltások jobbról: Milyen programm az?) t. i. az általános választási jog alapján. Miután sem nekem, sem elvtársaimnak eddig még nem adatott alkalom, hogy a magyar kép­viselőházban állásfoglalásunkat kifejtsük, bátor vagyok a magam és társaim nevében egy felirati javaslatot (írom. 33) beterjeszteni s ha felmerül annak szüksége, a zárszó jogával is fogok élni. Felirati javaslatunk következőkép szól (ol­vassa) : »Császári és Apostoli Királyi Felség! Parlamenti zilált viszonyaink arra késztet­ték Felségedet, hogy az 1901 — 1906. évekre összehívott országgyűlést 1905. évi január 4-ikén feloszlassa és uj választások kiírása által kísér­letet tegyen az irányban, hogy lehetőséget nyújt­son a választó közönségnek arra, hogy a felszí­nen lévő fontos közjogi és politikai kérdések tekintetében véleményét kinyilatkoztassa. Parlamentáris állam életében mindenesetre súlyos aggodalmakat keltő tünet az, hogy a par­lamenti többség akaratának érvényesülését és

Next

/
Thumbnails
Contents