Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-18

18. országos ülés 1905 május 5-én, pénteken. 165 ez által magának az országgyűlésnek működését a kisebbség minden lehető eszközzel bevallottan megakasztani igyekezzék, és kétséget nem szenvedhet, hogy ily esetek elbírálása a nemzet ítélőszéke elé tartozik, mely nemzet, ha ura saját akaratának, ítéletének érvényt is tud szerezni. Felségednek azon várakozásához, hogy a kiirt választások a megbomlott parlamenti rendet helyreállítani és az országgyűlés munkaképességét visszaadni fogják, mi, — és ezt sajnálattal valljuk be, — reményeket már eleve nem fűztünk. Aggodalmunkat a bekövetkezett események igazolták. Véleményünk szerint ugyanis hazánk alkotmányos életének krónikussá vált súlyos válsága csakis a bajnak gyökeres orvoslása útján nyerhetett volna végleges megoldást, vagyis ha a Felséged által feltett kérdésre nem csupán a nemzet egy elenyészően csekély kiváltságos töredékének, hanem az államot alkotó politikai magyar nemzet egészének adatott volna mód akaratának kinyilatkoztatására. Mert mindaddig, mig a képviselőválasztásokon a nemzetnek alig egyötöd része fejezheti ki akaratát, lehetetlen elejét venni annak, hogy akármely parlamenti kisebbség vagy pártérdekekből, vagy esetleg tiszta meggyőződésből is ne hivatkozhassak arra, hogy a nemzet túlnyomó többsége és főleg annak az alkotmányos jogok gyakorlásából kirekesztett része, nem helyeslik a parlamenti többség politikai irányát; sőt előállhat az az eset is, hogy a parlamenti kisebbség joggal állithatja magáról, hogy tulajdonképen ő az, a ki a nemzet valódi többségének akaratát képviseli. Ellenben ha a parlamenti többség az általános választói jog alapján és szabadon megnyilatkozó igazi nemzeti akaratra hivatkozhatik, akkor az obstrukcziónak morális jogosultsága elesik. Benső meggyőződésünk, hogy alkotmányunk ezen lappangó, súlyos betegsége csakis akkor orvosolható, hogyha az 1848 iki ós 1867/8-adiki alaptörvények hamisítatlan szellemében az alkotmányos élet minden oldalán, minden osztály- és fajérdekre való tekintet nélkül, a nemzet egészének és az ezen egész által alkotott és fentartott magyar állam érdekeinek figyelembevételével feltétlen és általános érvény szereztetik azon alapelvnek, melyszerint az egységes és osztatlan politikai magyar nemzetnek, Magyarország összes állampolgárai, nemzetiségekre való tekintet nélkül egyenjogú tagjai. Mélyen fájlaljuk, hogy épen most, mielőtt alkotmányos életünk ezen, valamint számtalan egyéb belső bajáriak orvoslása bekövetkezett volna, felszínre kerültek oly kérdések, melyek hazánknak Ausztriához való közjogi és gazdasági helyzetét életbevágóan érintik és mely kérdéseknek megnyugtató megoldása körültekintő és higgadt megfontolást igényel. Nehéz idők keserves tanulságai mindenkit meggyőzhettek arról, hogy a kölcsönös érdekek szempontjából a monarchia két állama között a perszonál-unión túlmenőleg 1867-ben törvényesített szövetségi kötelékek maradandóságra csak akkor tarthatnak igényt, ha mindkét oldalon a népek természetes képviseletének többségére támaszkodhatnának. Meghajolva az utolsó három évtized történelmi intelmei előtt, óhajtjuk, hogy ily fontos kérdésekben a poltikai magyar nemzet fejezze ki akaratát a maga egészében és hogy ledöntessenek mindazon válaszfalak, melyek a nemzetnek egy csekély, alkotmányos jogokkal felruházott kiváltságos része és a csupán vér- és pénzadó kötelességeivel megterhelt túlnyomó része között, sajnos, máig is fentartattak. Felséged iránt tartozó őszinteséggel ki kell ugyanis jelentenünk, hogy a midőn az ország közel 20 millió lakosa közül csak egy millió a szavazati joggal felruházottak száma, mi, jelen országgyűlés, szerénytelenség nélkül alig állithatnók magunkról azt, hogy valóban az ország összes állampolgárait képviseljük. Választási törvényünk fogyatékossága egyrészt, másrészt a választókerületek czélzatos beosztása, a választásoknál még mindig előforduló visszaélések és erőszakoskodásck következtében az ország lakosságának legnagyobb része az országgyűlésen képviselve nincs. Ezekhez hozzájárul az adóezenzus megállapításának sokszor önkényes és czélzatos volta és végül az a valóban visszás állapot, hogy ugyanazon egy országnak kétféle választási rendszere van: mert más a választási rendszer a tulajdonképeni Magyarországon és ismét más Magyarországnak erdélyi részeiben. Ezen visszás állapotok megnehezítették, illetve teljesen lehetetlenné tették a nem magyarajku, hazájukhoz és nemzetiségükhöz egyforma hűséggel ragaszkodó honpolgároknak az alkotmányos parlamenti életben való részvételt, politikai passzivitásra kényszerítve Őket, A jogegyenlőség államfentartó elvéből kifolyólag teljesen jogos azon követelés, hogy az egész ország minden polgárának adassék meg a választási jog nemzetiségi és osztálykülönbség nélkül. E szerint az ország lakosságának túlnyomó többségével együtt kívánjuk az általános választójogot és a választókerületeknek minden különleges és szeparatisztikus érdektől ment igazságos beosztását. Kívánjuk ezt annál is inkább, mert a legutóbbi választások alkalmával a nemzet ép azokat a pártokat tüntette ki bizalmával, melyek az általános választó jog behozatalára nézve kötelező ígéretet tettek. Oly nagy erkölcsi tőkének ismerjük a nép bizalmát, hogy az adott ígéretnek bármely tetszetős czimen való megszegését ugy a politikai morál, mint a politikai ildomosság szempontjából megbocsáthatatlan bűnnek tartanok. A politikai nemzet minden tagjának az alkotmányos életben & jogegyenlőség elvén való feltétlen részeltetése azért sem mellőzhető, mert immár átérzett igazság, hogy mindazon megszorítások, melyek a közszabadság elvén faji és