Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-17

17. országos ülés Í905 májas b-én, csütörtökön. 143 baloldalon.) Biztosítom a t. házat, hogyha a függetlenségi párt olyan helyzetbe jut, hogy a kormányzásnak részese lehet, soha, semmi más alapon, mint a nemzeti gondolattól telitett elvi alapon nem fog törvényjavaslatot terjeszteni e ház elé, és semmi más módokat nem fog hasz­nálni arra, hogy a nemzet előtt a maga igazát fentartsa, mint szorosan a törvényes és alkot­mányos módokat, a melyek közé — nem aka­rok senkit megbántani — semmi esetre sem sorozná a bárósitásokat. (Zajos éljenzés és taps a baloldalon és a középen.) T, ház! Nekünk, mint alkotmányos férfiak­nak és alkotmányos pártnak — mert én igenis hangosan hirdetem, hogy a függetlenségi párt ÍB alkotmányos párt — igenis kötelességünk fel­tételezni azt, hogy az előttünk fekvő felirati javaslatot a király tekintetbe fogja venni. (He­lyeslés a baloldalon.) Mert, hogyha azt az elvet hirdetnők, a melyet Nagy Ferencz t. barátom hirdetett, hogy t. i. előre megjósolnánk azt, hogy a képviselőház többségének feliratát a király semmibe sem veszi, akkor nem tartanám magun­kat alkotmányos férfiaknak. (Tetszés balfelöl. Nagy Ferencz tagadólag int.) Meglehet, hogy félreértettem t. barátomat, de nem hiszem, (Derültség bal felöl.) mert elég nagy tisztelettel vagyok iránta, sem hogy meg nem figyeltem volna és félreérthettem volna szavait. T. ház! A mit elmondtam, már eléggé indokolja, hogy miért támogatja a függetlenségi párt ezt a felirati javaslatot; és csakis nagyobb megerősítés kedvéért ismétlem még egyszer, hogy a függetlenségi párt azért támogatja, mert tel­jes erejével elő akarja mozdítani azt, hogy Magyarországnak legyen egy olyan kormánya, a mely az ország jogait megvédi az osztrák követelésekkel szemben, és kizárólag magyar érdekben foglalkozik a külállamokkal kötendő szerződésekkel, a melyek felmondattak olyan időben, a midőn olyan ténykedést kezdett meg­kísérlem a kormány, a melyről előreláthatta, hogy nagy válságot fog előidézni az országban; tehát megzavarja azt a békés állapotot, a mely ily szerződések tárgyalásakor szükséges, (Vgy van! balfelöl.) És mégis felmondattak ezek a kereskedelmi szerződések, a nélkül, hogy bizto­síthatta volna bárki is az országot, hogy lesz oly kormánya, a mely az uj kereskedelmi szerző­déseknek megalkotására nézve kellő időben jogosan és törvényesen alkudozásba bocsátkoz­hátik a külállamokkal. (Ugy van! balfelöl.) T. ház! Még néhány észrevételt koczkáz­tatok Nagy Ferencz t. barátom megjegyzéseire, (Halljuk!) honorálni akarván azt, hogy ő szakí­tott a szabadelvűpárton évtizedek óta általános szokástól, és mindjárt a vita kezdetén felszólalt és vitatkozásba bocsátkozott velünk. A t, barátom aggódik a jövendő kormány sorsa felett, ezért „igen hálás vagyok neki, (Derültség balfelöl) O előre is kételkedett abban, hogy a jövendő kormány birni fogja-e, a több­ség támogatását. Egy hang (balfelöí): Az övét igen! (Derült­ség balfelöl.) Kossuth Ferencz: Én megnyugtathatom t. barátomat azon jóslat koczkáztatásával, hogy, ha nen fogja birni a többség támogatását, majd leszavazzák, megbukik és megy. (Derült­ség a baloldalon és félkiáltások: Nyilvcm ez az, a mi miatt aggódik!) Holló Lajos: És elmegy valósággal! (Tet­szés balfelöl.) Kossuth Ferencz : Azt mondja Nagy Ferencz t. barátom, hogy a választások eredménye csak negativ támpontokat nyújt, de pozitiveket nem. Hát egy negativ támpont, a mit nyújt, minden­esetre az a felfogás, hogy a jelenlegi kormány a kormány székeiről távozzék. Ezt a támpontot, a mely tulajdonképen nem is annyira negativ, mint pozitív támpont, nyújtották a választások már három hónappal ezelőtt, de a t. kormány tagjait mégis a bársonyszékekben pozitív ülve tisztelhetjük ma is. (Elénk derültség és helyeslés a baloldalon.) B. Kaas Ivor: Kúriai ítéleteket várnak! Kossuth Ferencz: Én meg vagyok győződve, hogy az igen t. miniszterelnök ur nem szívesen ül abban a székben. (Zaj a baloldalon. Egy hang : Nem hiszszük neki!) Markos Gyula: Nagyon jól esik neki! Kossuth Ferencz: ... de alkotmányos fo­galmak szerint senki sem kénytelen miniszter­elnök lenni, ha nem akar, (Elénk helyeslés a baloldalon.) Molnár János: Önfeláldozásból teszi. Kossuth Ferencz: Igaz, hogy valakit önfel­áldozás is indíthat a miniszterelnöki állás meg­tartására, de hát azt hiszem, a t. miniszterelnök ur nincsen abban a helyzetben, hogy önfeláldo­zást kelljen gyakorolnia, mert, hála az Istennek, a háta mögött ülő urak között van elég jeles államférfiú, a ki ideiglenesen elfoglalhatná helyét. (Derültség a baloldalon.) Hellebronth Géza: Ott van Keglevich! Kossuth Ferencz: Valószínűnek tartom, hogy Nagy Ferencz t. barátom beszédére a ház ezen oldaláról mások fognak reflektálni, mikor beszé­dének szövege előttük fog feküdni; mégis indít­tatva érzem magam, még csak egy megjegyzé­sére válaszolni arra, hogy a koalicziónak a vá­lasztások előtt programmja nem volt és igy nem lehet azt mondani, hogy a választások eredmé­nye, a mely állítólag programmnélküli embe­reknek adott igazat, a Felséges ur által olyan­nak tekinthető, a mely a kormány kinevezése tekintetében a felséget irányithatná. Ea az állítása az én t. barátomnak feltétlenül kocz­káztatott. Először is minden egyes szövetkezett párt külön-külön saját programmjával ment bele a választási harezba és igy semmi esetre sem áll az, hogy programra nélkül mentünk abba bele. Továbbá közös programmot állapítottak meg a

Next

/
Thumbnails
Contents