Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-17

május h-én, csütörtökön. 144 17. országos ülés 1905 szövetkezett pártok, (Elénk helyeslés a baloldalon. Zaj a jobboldalon,) a mely közös programm az volt, hogy pusztuljon az eddigi rendszer. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ebben a négy szóban: hogy pusztuljon az eddigi rendszer, egy egész világ programmja van. (Elénk helyeslés, äjenzés és taps a baloldalon.) Végezetül ismétlem, hogy a függetlenségi párt elfogadja a felirati javaslatot és hogy ezzel elveinek egyetlenegy részéről sem mond le a párt, hanem ezeknek megvalósításáért küzd és küzdeni fog. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Tomasics Miklós: T, ház! Einök: Csendet kérek! (Zaj.) Kérem a képviselő uráliat, méltóztassanak csendben lenni. (Zaj balfelöl.) Tomasics Miklós: Miután nemcsak a saját nevemben, hanem a horvát képviselők nevében is kívánok egy-két rövid megjegyzést tenni, s a terminusokat és megnevezéseket a közjog minden sérelme nélkül fogom idézni, e tőrén semmiféle leczkét nem fogadok el. Ismétlem, miután nemcsak a saját nevemben, hanem barátaim nevében is fel akarok itt egy deklarácziót olvasni: kérem a nagyméltóságú elnök urat és a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy ezen deklarácziót felolvashassam. Elnök: Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház beleegyezik abba, hogy a képviselő ur nyilatkozatát felolvashassa, mert hiszen az általános szokás, hogy a határozati javaslatok, nyilatkozatok a házban felolvastatnak. Csak beszédet nem szabad a házban felolvasni. (Helyeslés.) Tomasics Miklós (olvassa): Tekintettel a jelenlegi helyzet kényes voltára, a magyar országgyűlési horvát-szlavón képviselők kötelességüknek tartják a Horvát-Szlavonországok jogai hangsúlyozásánál mindent elkerülni, a mi legkisebb mértékben okot szolgáltathatna félreértésekre, melyek a magyar és horvát nemzet közt fennálló testvéries érzelmeket bánthatnák. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ezek előrebocsátása után van szerencsém a horvát-szlavón képviselők nevében kinyilatkoztatni, hogy mi horvátok minden körülmények között a fennálló és történelmileg szentesitett állana közösségnek hivei vagyunk és mindenkor leszünk; (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) hogy nem kívánunk soha és sehol mást, mint magyar politikát elősegiteni, (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) de magától értetik, csak olyan magyar politikát, a mely Horvátországnak minden jogát (Helyeslés balfelöl.) és különösen a horvát nyelvet Horvátés Szlavonországokban mint hivatalos nyelvnek való jogát respektálja, (Helyeslés a baloldalon.) és a horvát nemzet mint külön politikai nemzet jogait érintetlenül fentartja. (Helyeslés a baloldalon.) Miután a kiegyezési törvény 56. és 67. §- ai értelmében Horvát-Szlavonországok területén nemcsak az autonóm, hanem közös állami ügyekben is a horvát nyelv kizárólag a hivatalos nyelv, kell hogy a horvát nyelv érvényesüljön a hadseregnél is, (Mozgás a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) a mikor az nemzeti alapon fogna átalakíttatni. (Helyeslés a baloldalon. Mozgás.) Hock János: Nagyon helyes! Tomasics Miklós: A hadsereg kérdésében különben a horvát képviselők az 1903-ban kiküldött kilenczes bizottság határozatait mogukévá tették. E bizottság elaboratumának 6. pontja azt mondja, hogy az 1868 : XXX. t.-czikknek Horvát Sziavon országokra vonatkozó rendelkezései nem érintetnek. Hogy miképen kell ezt a pontot értelmezni, az a horvát-szlavón képviselők akkori pártelnökének Josipovich Imre ő nagyméltóságának 1903 október hó 31-én a szabadelvűpárt értekezletén tett nyilatkozatából tűnik ki. Ezen nyilatkozat, mely a horvát-szlavón képviselők megbízásából tétetett, szóról-szóra igy hangzik (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Mint a kilenczes bizottságnak tagja, kötelességemnek tartom, hogy felszólaljak, hogy kifejtsem azon alapelveket, a uelyek e bizottság programmja 6. pontjának megállapítása alkalmával tárgyaltattak. Ezek előrebocsátása után azon jogokra nézve, melyek a 6. pontban csak általánosságban vannak kijelölve, az 1868. évi XXX. t.-czikk értelmében Horvátországra nézve különös figyelembevételt igényelnek: 1. a katonai jelvények rendezésénél az 1868: XXX. t.-cz. 62. §-a; 2. a Horvát- Sziavonország területén lévő katonai bíróságoknál és hivatalos levelezéseknél a horvát nyelv alkalmazandó, mely az 1868: XXX. t.-cz. 56., 57., 58. és 59. §-ai szerint HorvátSzlavonországnak kizárólagos hivatalos nyelve, 3. a bizottság jelentése 4. pontjában foglalt kérdések rendezésénél az 1868 : XXX. t.-cz. 7., 46., 47., 48,56., 57., 58. és 59. §-aiban foglalt rendelkezések tartandók szem előtt." Tehát itten már minden kétséget kizárólag hangsúlyoztuk a horvát nyelvnek a hadseregnél is való fokozatos érvényesülését, a mennyire ez a viszonyok fejlődéséhez képest lehetséges lesz. A mi pedig a gazdasági kérdéseket, leülősen a vámterületet illeti, mi is azon a törvényes állásponton vagyunk, hogy a külön vámterületet az államnak jogában van bármikor is életbeléptéid, de a mostani gazdasági viszonyokra nézve azt tartjuk, hogy ez egyáltalában nagy veszedelemmel járna és különösen a mezőgazdaságot, Horvát-Szlavonországnak úgyszólván egyedüli gazdasági forrását, károsítaná, (Mozgás a baloldalon.) Miután pedig a felirat szövege a fent körülírt álláspontunkra nincs tekintettel, ugy nem vagyunk abbau a helyzetben, hogy azt elfogadhassuk. Végül hangsúlyoznunk kell, hogy azon tény. hogy a horvát-szlavón képviselők a felirati bízott-