Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-17

132 17. országos ülés 1905 májas h~én, csütörtökön. tárgyalnunk kell a külállamokkal, hogy ott a többség kiálljon és feltárja egész gondolatát, egész taktikáját, egyszóval az egész fegyverzetét az ágyutói a bajonettig, puskát, mindent kiszolgáltasson az ellenfélnek és azután álljon ki velük tárgyalni: ez olyan követelés, a melynek megfelelni szerintem nem lehet, nem szabad. (Helyeslés balfelöl.) A kérdések harmadik komplexuma a leg fontosabbak közé tartozik, én azonban ezzel a legrövidebbéi! végezhetek, mert ez annyira kifejlett, megállapodott, megérett kérdés, hogy e felett sokat vitatkozni, vagy ezt magyarázni nem szükséges. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Értem a magyar nyelvnek, jelvényeknek, zászlóknak kidomboritását a hadsereg magyar részében, a magyar hadseregben. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Utalhatok arra, hogy ma nemcsak a függetlenségi párt részéről, a mely természetesen sziklaszilárdan áll az önálló magyar hadsereg álláspontja mellett, a mely természetesen addig is, a mig többségre nem jut, a niig a háznak kisebbségét képezi, kell hogy követelje, hogy azon törvény, a mely szentesítve van, érvényben van, végrehajtassák és pedig — a mint beszédem elején volt már szerencsém ráutalni — azon részében is, a mely a magyar nemzeti állam kiépitése, érvényesülése szempontjából feltétlenül szükséges. Én egyszerűen utalok arra, a mit itt a feliratban mondunk és ehhez csak három rövid megjegyzést teszek. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondják katonai részró'i, hogy a magyar nyelvnek akár a vezérletben, akár egyébként érvényesülése a vezénylet egysége szempontjából lehetetlen. Itt utalok egyszerűen arra a tényre, a melyet jó lesz talán erről a helyről is . konstatálni, hogy 1867 óta tényleg háromféle vezényleti nyelv van: Magyarországon a honvédségnél a magyar, Horvát-Szlavonországokban a honvédségnél a horvát, a közös hadseregben pedig a német vezényleti nyelv. És mégis soha a legkisebb kifogást sem hallottuk abból a szempontból, hogy a háromféle vezényleti nyelv a katonai vezérlet szempontjából akadály lett volna. Utalok továbbá arra is, hogy magukat a honvéd hadosztályokat, a honvéd divíziókat nem osztották be külön honvéd hadtestekké, hanem beosztották a közös hadseregbeli hadtestekhez, a mivel szintén kimutatták, hogy a magasabb parancsnokságoknak terén is a vezérleti nyelv különbsége abszolúte nem képez taktikai akadályt. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) És végül utalok egyszerűen arra, hogy 38 évig nem magunk, nem Magyarország, hanem másnak akaratából magukban a honvédhadosztályokban, az alsóbb csapatokban és ezredekben, a tüzérezredekben ott volt a német vezérleti nyelv, körülvéve az összes többi csapatok magyar vezérleti nyelve által és erről sem hallottam sohasem, hogy ez akadályt képezett volna, s hogy azért akarták most is a honvédségnél a honvédtüzérBéget életbeléptetni, mert a nyelvi akadály kívánta volna, hanem igenis a tüzérség létesítését konczesszióképen méltóztatott a miniszterelnök urnak bejelenteni. A másik, amire egészen röviden, csak tájékoztatólag vagyok bátor utalni, a zászló, a jelvény és czimer kérdése. Itt, t. ház, azt hiszem, senki sem fog velem vitatkozni a felett, hogy a német hadsereg egy eléggé egységesen, eléggé jól vezényelt, vezérelt, vezetett és szervezett hadsereg és hogy ebben a hadseregben, méltóztatnak tudni, a legénység egy része porosz zászló, porosz jelvények és czimerek alatt szolgál, a másik rész bajor, a harmadik württembergi, a negyedik pedig szász zászlók és czimerek alatt működik és mégis soha senki nem mondotta Németországban és itt sem hallottam, nem állíthatta és nem állította azt senki, hogy mert különböző zászlók és jelvények alatt vonulnak íA a német hadsereg részei, ezért az ne volna teljesen a mai kor színvonalán álló és a német birodalom érdekeinek megvédésére a legalkalmasabb hadsereg. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nem akarok ezen a téren tovább menni, t. ház. Egyszerűen utalok, a mint a felirat is utal, kívánságaink irányára, utalok arra, hogy a pártok e téren is, mint minden téren, a maguk programmját a legrigorózusabban fentartják, hogy programmjuknak, különösen a függetlenségi és 48-as párt és az u^párt, részbenvaló megvalósítását látják e törekvésekben; utalok arra, hogy kiváló államférfiak, a kik eddig nem szorgalmazták e téren a megoldást és nem csatlakoztak hozzánk, most velünk együtt konstatálják azt a tényt, hogy itt nyugodt munka, nyugodt haladás, nyugodt működése ennek a parlamentnek mindaddig nem lesz, a mig ezek a kérdések megoldásra nem kerülnek. (Helyeslés a baloldalon.) Végezetül, t. ház, legyen szabad a részletekre nézve két momentumot, két körülményt bejelentenem. A felirati bizottság a megszólítást »Pelséges apostoli király« szókkal proponálta. Midőn a felirati bizottság ezt tette, ugy fogta fel a helyzetet és abból a szempontból indult ki, hogy ez nem czimadás, hanem megszólítás. (Jjgy van! a baloldalon.) Tagadhatatlan tény, t. ház, hogy a midőn a magyar képviselőház a magyar alkotmányos királyhoz alkotmányos ügyben szól, hogy akkor ez a leghelyesebb megszólítás. (Ugy van! a baloldalon.) Lehet azonban a kérdést másként is felfogni, ugy mint czimezést, s akkor senki sem lesz köztünk, a ki kétségbe vonná, hogy az apostoli királyi czim mellett ő Felságét a császári czim is megilleti. Abban a véleményben vagyok, hogy a mai súlyos helyzetben ilyen kérdésekkel véleményeltéréseket felidézni helytelen volna. (Ugy van! jobbfelöl.) Abban a véleményben vagyok, hogy ilyen kérdéseknek a vitatása ma — tekintettel