Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-17
17. országos ülés 1905 arra a fenkölt személyre, a kiről szó van — nem volna czélsseiű. (Helyeslés jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Nagyon helyes! Gr. Batthyány Tivadar előadó: Ezért leszek bátor a részletes tárgyalás során egy módosítást terjeszteni a t. ház elé, a mely módosítás a régi ^uzusnak felelne meg. (Mozgás a baloldalon.) Én az eredeti javaslatot feltétlenül helyesnek tartom akkor, ha megszólításnak tekintjük, aminthogy annak tekintette a felirati bizottság is. Mihelyt azonban valami itt félreértésre adhat okot, maradjunk meg a régi czimnél. (Helyeslés.) Végül még egy kérdést vagyok bátor egészen röviden jelezni és ez a következő: (Halljuk! HaUjuJc! balfelöl.) A felirati javaslatot a régi uzus szerint aláirják: Magyar-, Horvát- és Szlavonországoknak országgyűlésikig egybegyűlt képviselői. Tagadhatatlan tény, t. ház, hogy az 1868: XXX. t-czikkel Dalmácziának nemcsak visszacsatolása mondatott ki, de Dalmáeziát mint közjogilag Magyar-, Horvát-, Sziavon- és Dalmátországokhoz tartozó királyságot deklarálja. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Tagadhatatlan, hogy mindnyájan ehhez a törvényes jogunkhoz ragaszkodunk és ha mi ezt ma, miután egyébként is a kérdés több oldalról szóba került, szóba nem hoznók, félreértésekre adhatnánk okot, azért leszek bátor ugyancsak a részletes vita során erre vonatkozólag is módosítást benyújtani. (Helyeslés bal felöl.) Voltam bátor előterjeszteni a helyzet képét, voltam bátor kifejteni azokat az indokokat, a melyek szükségessé teszik, hogy a krizis mielőbb megoldassák, hogy a mai helyzetnek, a mely a magyar parlamentáris alkotmányosságnak, sajnos, abszolúte meg nem felel, vége vettessék, hogy a magyar parlamentáris alkotmánynak meg felelő helyzet egy oly kormány kinevezésével létesíttessék, a mely kormány a mai képviselőházi többség akaratának exponense legyen, e többség bizalmát, támogatását bírhassa. Ez oly szükséges, oly elhalaszthatatlan kívánalom ós törekvés, a mely elől, szerintem, senki el nem zárkózhatik. (Igaz! Úgy van! balfelöl) Épen ezért abban a belső meggyőződésben, azzal a rendületlen bizalommal, a melylyel felséges apostoli királyunk alkotmányos érzülete iránt viseltetem, kérem a t. házat, méltóztassék ezt a felirati javaslatot elfogadni, és mielőbb gondoskodni arról, hogy az ő Felsége elé terjesztessék, mert legbensőbb meggyőződésem, hogy a mint az arra leghivatottabb és ma talán egyedül hivatott fórum: a magyar képviselőház feltárta ő Felsége előtt a helyzetet, ő Felsége, a ki felhívta a nemzetet, hogy ítéljen, nem fog elzárkózni az elől, (Felkiáltások a baloldalon: Nem szabad!) s nem fog késni, hogy kérelmünket teljesítse. Ajánlom a felirati javaslat elfogadását. (Hosszantartó meg-megujuló éljenzés és taps a baloldalon. Felhiáltásolc: Ot perez!) lájus h-éa, csütörtökön. 133 Hammersberg László jegyző: Nagy Ferencz! Nagy Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Nem akarok a t. előadó úrral a felett vitatkozni, vájjon a felírat a jelen viszonyok közt egyáltalában helyén való-e. A rendes parlamenti gyakorlat szerint kétségtelen, hogy az országgyűlés felirattal fordul a királyhoz, mintegy válaszként arra a trónbeszédre, a melylyel ő Felsége az országgyűlést megnyitja... (Zaj a baloldalon). Ugron Gábor: Nem kell válaszolni. Elnök: Ne méltóztassanak folytonos közbeszólásokkal zavarni a szónokot! Nagy Ferencz: ... és melyben azok a feladatok kijelöltetnek, a melyek végett az országgyűlés összejön. Ez a rendes gyakorlat és az ujabb parlamenti történetben nem is ismerek esetet, a mikor ettől eltértünk volna. (Zaj a baloldalon). Egy hang (a baloldalon).- De ilyen esat sem volt még! (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el). Nagy Ferencz: A felirat az első ünnepélyes deklaráczió az országgyűlés részéről arra vonatkozólag, vájjon megvan-e a teljes összhang az országgyűlés és a király, illetve az őt képviselő kormány között azokra a feladatokra nézve, a melyek kitüzettek. Konczedálom azonban, hogy ha ez a rendes gyakorlat, ebből még nem következik, mintha ez a kölcsönös megnyilatkozás az országgyűlés és a király között fordított sorrendben is ne történhetnék, a mint erre a legemlékezetesebb példa az a felirat, melyet az 1848-iki országgyűlés márczius havában a király elé terjesztett Kossuth Lajosnak indítványára, és a melyet egy nagyszámú deputáczió Bécsbe vitt. Ha ez akkor lehetséges volt, ma is lehetséges, és abnormális parlamenti viszonyok között én csakugyan megengedem, hogy ez indokoltnak található. (Zaj balfelH.) Markos Gyula: Mi meg nem engedjük meg az abnormitást! Nagy Ferencz: Ma abnormális, súlyos válság közepett vagyunk, és ez csakugyan indokot szolgáltathat arra, hogy az országgyűlés ezt a sorrendet megfordítsa és előbb járuljon ő Felsége a király elé, s jelölje meg azon irányeszméket, melyek mellett ő Felsége kormányával egyetértőleg működni hajlandó. Ha a király azért nem nyitotta meg az országgyűlést trónbeszéddel, a mely megjelölte volna a megoldandó feladatokat, mert az összehívási időpontban nem rendelkezett olyan felelős kormánynyal, a mely elvállalta volna azokat a feladatokat, azoknak a végrehajtását, a melyek az országgyűlést foglalkoztatnák, ennek daczára pedig az országgyűlés megnyitását nem akarta elhalasztani, — a mire szerintem az 1848 : IV.
