Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-17

130 l7. országos ülés 1905 májas k-én, csütörtökön. pontjából egyenesen sérelmes, hogy a lemondott, a megbukott kormány az ily természetű kinevezések iránt a javaslatok egész sorozatát terjeszsze a Felség elé. (Ugy van! TJgy van! a baloldalon.) B. Kaas Ivor: Hát még mi van eladó ? (Derültség.) Gr. Batthyány Tivadar előadó: Vagyok bátor emlékeztetni a t. házat arra, hogy a lemondott kormány a nmlt év végén igen gyakran utalt rá, hogy mennyi teendő, a fontos ügyek minő halmaza Tár elintézésre, megoldásra, ne fecséreljük tehát az ország ideiét, ne fecséreljen el az ellenzék az ország idejéből egy perczet sem, Hát ha állott ez akkor, de áll százszorosan ma, a midőn a jövő év márcziusáig el kell döntenünk az Ausztriával szemben rendezendő gazdasági kérdéseket, a midőn tisztáznunk kell Európa majdnem összes államaival szemben a kereskedelmi szerződések kérdését. Minderre csak alig pár hónap áll rendelkezésünkre és ha tekintetbe veszszük, hogy az ügyek intézését majd egy uj kormánynak kell kezébe venni, valóban minden nap, minden perez, melyet nem használunk fel kellőleg, pótolhatatlan károkkal járhat az államra, és olyan helyzetet képes teremteni, a mely a bonyodalmaknak ujabb sorozatát idézheti fel. És ilyen körülmények között előttünk áll a tény, hogy az országnak három hónap óta nincsen olyan kormánya, a mely a parlament többségének bizalmát bírja. Ez olyan óriási sérelme alkotmányunknak, de sérelme gazdasági érdekeinknek is, hogy szerény véleményem szerint e háznak minden tagja, de elsősorban azok, a kik e ház többségét képezik, súlyos bűnt követnének el az országgal szemben, súlyos bűnt követnének el az alkotmánynyal szemben, de ő Felségével, az alkotmányos királylyal szemben is, ha azzal a hódolattal, tisztelettel és bizalommal, melylyel minden magyar ember viseltetik a magyar király iránt, nem tárnák fel a helyzetet ő Felsége előtt, ha nem tárná fel a helyzetet épen ez az országgyűlés, ez a képviselőház, a mely elsősorban van hivatva arra, hogy alkotmányos királyát hivatalos formában tájékoztassa a helyzetről, ha az alkotmányt veszély fenyegeti. (Helyeslés balfelől.) Ez a felirat legfőbb feladata és nézetem szerint a felirati bizottság megfelelhetett volna feladatának már azzal is, hogy itt bezárta volna a feliratot, hogy csak ennek a kifejtésére szorítkozott volna. A felirati bizottság azonban mégis, megkönnyítendő a kibontakozást, a megoldást, a kormányalakítást, szükségesnek, jónak látta, hogy a megoldás irányára is néhány elvi kijejentéssel, elvi irányítással szolgáljon ő Felségének. A magyarországi és a külföldi sajtó egy része igen helytelenül irja már hetek óta a fölírat kapcsán, hogy ez a koaliczió programmja. E képviselőháznak nem lehet feladata, hogy innen kiindulva, ő Felségének részletekben is kidolgozott kormányzati j>rogrammot adjon. (Helyeslés balfelöl) Ez nem e ház feladata, legkevésbbé a Felséggel szemben, hanem igenis feladata lesz annak a kormánynak, a mely, a többségből kikerülve, a többségre támaszkodva, a többség bizalmából és annak támogatásából akarja az ügyek vitelét átvenni. (Helyeslés balfelől.) Ennek a kormánynak, s elsősorban a dezignálandó miniszterelnöknek lesz feladata a többségi pártokkal egyetértőleg megállapítani a jövő kormányzat programmját. (Helyeslés balfelől.) De, a mint mondám, a bizottság mégis szükségesnek, vagy helyesebben, czélszerűnek tartotta, néhány fő irányelvet megjelölni, a melyek keretében, a melyek irányában a megoldás lehető és keresendő. Közismert tény, hogy minden parlamentáris alkotmánynyal biró országban, a melynek parlamentjében egy párt sem birja a ház abszolút többségét, azon pártokból kell a kormánynak koaliczió utján létesülnie, melyek a többséget alkotják. (TJgy van! balfelöl.) A választásokba a ház baloldali pártjai együtt mentek bele és külön programúi alapján ugyan, de együtt győztek. így tehát természetes, hogy azon pártoknak, melyeknek a nemzet a többséget adta, azoknak kell a koaliczióban egyesülniök a kormány támogatására, a kormányzat átvételére. (Helyeslés balfelől.) Igen nagy, t. ház, óriási különbség a fúzió, a pártegyesülés, meg a koaliczió közt. (TJgy van! balfelől.) Azt én, a ki ismerem a többségi pártok felfogását, véleményét, merem állítani: arra, hogy itt valami pártegyesülés legyen, hogy a többségnek egyik vagy bármelyik pártja elveit feladja, elveit szegre akaszsza, arra nincs eset, az ki van zárva, az hiu ábránd, hiu törekvés, bárki törekszik is erre. Elveit minden párt kell. hogy íentartsa; ezzel tartozik a nemzetnek, tartozik választóinak, tartozik saját egyéni és politikai reputácziójának. (TJgy van! balfelöl.) Fenn is fogja tartani minden párt a maga programmját és csak ugy megy bele egy kormány támogatásába, ha ez a kormány oly törekvések, oly irányzatok megvalósítását tervezi, melyek nemcsak hogy ellentétben nincsenek az egyes pártok törekvéseivel, hanem azok legalább egy részének megvalósítását czélozzák vagy előmozdítják. (Élénk helyeslés balfelől.) T. ház! Egy ekként megalakuló kormánynak óriási működési tere nyílik a legsürgősebb, a legfontosabb kérdésekben, a melyek megoldásra várnak. Távol áll tőlem, hogy én itt egész részletesen előadjam mindazon kérdéseket, a melyekre nézve tudom, hogy a pártok együttműködése teljesen biztosítva lenne. Utalok azonban arra, a mire a felirati javaslat is utal, hogy a belügyi reformok terén, a közgazdasági és — last, but not least — a szocziális kérdések terén a megoldandó sürgős kérdéseknek egész halmaza áll előttünk, a melyre nézve a többségi pártok megegyezése teljesen biztosítva van. Utalok egy igen fontos kérdésre, melyet a felirat is kiemel és ez a parlamenti reform kérdése.