Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-17
17. országos ülés lb05 Egyhang (a haloldalon): Még a királynak is! Gr. Batthyány Tivadar előadó: A nemzet meghozta a maga verdiktjét. Hogy ez hogyan ütött ki, tudja mindenki. Figyelmeztetem azonban a t, házat — s ez idő szerint aránylag erre még csekély súlyt fektetnek a közfelfogásban — hogy a nemzet odaítélte óriási többséggel a nemzeti akarat érvényesülését itt ebben a képviselőházban azoknak a pártoknak, a melyek elitélték a t. szabadelvűpártnak és szabadelvűpárti kormánynak tényeit, elitélte a nemzet azokat a tényeket óriási többséggel, annak daczára, hogy — ha ellent is mondanak talán a t. urak ezen az oldalon — ezek a választások is bizony a választási visszaéléseknek egészen jellegzetes alakját mutatták fel. Endrey Gyula: Rozsdát kaptak a bárói koronáktól ! Gr. Batthyány Tivadar előadó: Ennél a kérdésnél nem akarok tovább időzni, egyszerűen csak hivatkozom arra, hogy itt a főváros terű létén, az ország központján (Haüjulc! Halljuk !j az első kerületben, a harmadik kerületben, a második kerületben, a negyedikben, a hetedikben sth. . . . B. Kaas Ivor: A hatodikban! Gr. Batthyány Tivadar előadó: . . . milyen presszió gyakoroltatott, s milyen óriási 'pénzöszszegek költettek el. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. Zaj jobbfelöl,) Sziklay Ede: Hát Vázsonyi ingyen lett megválasztva ? Gr. Batthyány Tivadar előadó: Biztosithatom a képviselő urat, hogy Vázsonyi meg az egész pártja sohasem is látott annyi pénzt, a mennyibe a kereskedelemügyi miniszter ur bukása került. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Utalok tehát egyszerűen arra . . . (Folytonos zaj a jobb-és a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Gr. Batthyány Tivadar előadó: . . . hogy daczára annak, hogy azok a választások korántsem voltak olyan tiszta választások, a mint azt hirdették, hogy daczára a pénznek, a pressziónak, a hivatalos apparátus erős működésének, mégis ilyen többséggel jött be az ellenzék ebbe a házba, a mi annak a jele, hogy tulajdonképen az igazi népakarat még sokkal nagyobb mértékben elitélte a kormányt. Engedje meg most a t. ház, hogy foglalkozzam azzal, mi történt itt azóta? A kormány közvetlenül a választások után lemondott; enynyiben levonattak a választások eredményéből a konzekvencziák. A ház többsége, hiven a vá'asztóknak tett ígéreteihez, semmisnek jelentette ki a november 18-iki cselekvényeket; ugyancsak a választóknak tett ígéretéhez hiven a november 13-iki és deczember 13-iki eseményekért ós cselekvényekért megtorlással élt a t. kormánynyal szemben, azon a módon, a mint az a néhány hét előtt hozott határozattal történt. Szóval: megtörtént az, a mit a ház a maga autonóm KÉPVH. UAPLÓ. 1905 1910. I. KÖTET. május k-én, csütörtökön. 129 hatáskörében megtehetett. Egyébként azonban az ítélethozatalra felhívott nemzet verdiktjének végrehajtása tekintetében nem történt semmi, a mi igen nagy mértékben aggasztó, sőt súlyos sérelmet képez, (Ugy van! Úgy van! a baloldalon ) Hogy a kisebbekkel kezdjem, immár három hónap óta vezeti egy ideiglenes kormány, egy, az ügyek vezetésével megbízott, megbukott kormány az ügyeket. Kénytelen vagyok konstatálni, bizonyítani is fogom, hogy ez a kormány, sajnos, nem maradt meg az alkotmányunk által megengedett időnél sokkal hosszabb idő alatt azon az alajwn, a melyen maradnia kellett volna és nem szorítkozott kizárólag a folyó ügyek elintézésére. Utalok ebben a tekintetben arra, hogy nem tartozik a folyó ügyek elintézésének fogalma alá az, mikor a kormány a törvényhozás egyik házába tagokat neveztet ki. Ez annyira politikai cselekvény. hogy olyan kormány, a mely a parlament bizalmát elveszítette, a mely csak a folyó ügyek vitelére kell, hogy szorítkozzék, ilyet nem tehet. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Barabás Béla: Perczel nyugdija sem folyó ügy! (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: Felemlíti t. barátom a volt házelnök nyugdiját. Teljesen igaza van. Ha egy szegény vén anyóka nyugdijának kegyelem utján való felemeléséről van szó, hát bizonyos, hogy az nem politikai jellegű kérdés. De midőn annak a férfiúnak nyugdiját emelik fel a törvény legszélsőbb magyarázatával, hogy ne mondjam: sérelmes magyarázatával, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) a kinek itteni cselekvényeit az ország a legvégsőig kárhozatta és elitélte: ebbe a kérdésbe a politika belejátszik, hogy itt a politikai indokok egész sorozata szerepel és hogy itt túllépte a t. kormány a folyó ügyek elintézésére vonatkozó ideiglenes megbízatását, az kétséget nem szenved. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ugyanez áll, t. képviselőház, a nemesi ezimek osztogatásáról, a bárósitásokről, továbbá az udvari tanácsosi és egyéb czimek osztogatásáról. És pedig miért, t. képviselőház? (Halljuk! Halljuk!) Mindig igazságos akarok lenni. Ha egy számtanácsos negyven évi szolgálata után nyugdíjba akar menni, nyugdíjaztatási a törvény szerint kimondandó, és ha a kormány ebből az alkalomból annak a számtanácsosnak valami koronás aranyérdemkeresztet vagy Ferencz József-rendet proponál, ebbe nem játszik bele a politika; szerintem ezt a kormány minden nagyobb skrupulozitás nélkül megteheti. A midőn azonban nemcsak Magyarországon, hanem, sajnos, világszerte az a felfogás, hogy az utóbbi időben nálunk történt sok bárósitás, udvari tanácsossá való kinevezés és egyéb czimek és rangok osztogatása politikai meilékizzel bir, ilyen körülmények között nézetem szerint alkotmányos, parlamentáris felfogásunk szem17
