Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-15
112 15. országos ülés 1905 középen.) Hát a miniszterelnök ur is hűtelenül kezelte rábízott nemzeti kincsünket: a magyar alkotmányt, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) és mindaddig nem lehetünk megnyugodva, a míg a magyar alkotmány a miniszterelnök urnak és kormányának kezelésére van bízva. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Egészen mindegy arra a községre nézve, hogy lemondott, vagy le nem mondott állapotban kárositja-e meg a pénztárnok a község vagyonát; és ép igy ránk nézve is egészen mindegy, hogy lemondva vagy le nem mondva sérti-e és ront ja-e a magyar alkotmányt a t. miniszterelnök ur abból a székből. (Igaz! Ugy van! a baloldalon és a középen.) Ezért nem lemondást, hanem távozást kivánunk és kérünk a miniszterelnök úrtól. (Helyeslés a baloldalon ) A miniszterelnök ur meg akarja édesíteni nekünk az ő még itt való tartózkodását, a melyet szomorúan látunk, és azt mondja, hogy ő már nem funkezionáló kormány, hogy ő már csak azokra a teendőkre szorítkozik, a melyek az ország ügyeinek vitele szempontjából feltétlenül szükségesek. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Ralijuk!) Hát én nem tudom belátni, t. képviselőház, hogy miért lenne az ország ügyeinek vitele szempontjából feltétlenül szükséges az, hogy pl. Kuffer úrból magyar báró, Grirardi úrból magyar nemes legyen. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De nemcsak a kormányzati jogok egész teljességét gyakorolja ily tényekkel a kormány és a miniszterelnök ur, hanem most, a mikor már lemondott állapotban van, a mikor csak ügyvezető kormány, oly dolgokat is cselekszik, a melyek túlhaladják még a tényleges kormány jogkörének határait is. (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy ennek illusztrálására egy különben jelentéktelen, de igen jellemző esetet hozzak fel. (Halljuk! Halljuk 1 ) Egy vármegyének főispánja lemondott a képviselőválasztások után. Lemondott pedig azért, hogy azután főispáni szolgálatainak jutalmául a kormány azonnal elhelyezhesse egyikében azoknak a számtalan szinekuráknak, a melyekkel a magyar kormány az ő hű szolgáit jutalmazni szokta. (Halljuk I Halljuk!) Ebben a vármegyében mostan főispán nincsen. És van ebben a vármegyében egy törvényhatósági közkórház, a melyben most két orvosi állást rendszeresítettek. (Felkiáltások a baloldalon: Ki az a főispán? Halljuk! Halljuk!) Az 1876. évi XIV. t.-cz. szerint a törvényhatósági közkórházak orvosai kinevezése a főispán hatáskörébe • tartozik. Semmiféle törvény vagy szabály e világon nem engedi meg senkinek, hogy a főispánnak ezt a hatáskörét gyakorolja, vagy a főispán hatáskörének gyakorlását bárkire másra átruházza, mert sehol nem mondja sem törvényhatósági törvény, sem más törvény, hogy a főispánt akadályoztatása vagy a hivatal üres volta esetén akárki más, akár alispán, akár bárki más ez április 15-én, szombaton. ügyben helyettesitheti. És mégis mit csinált a miniszterelnök ur, mint belügyminiszter? Felhatalmazta a vármegye alispánját, hogy a főispán helyett azt a két közkórházi orvosi állást betöltse. (Nagy zaj a baloldalon.) Kende Péter: Autonóm közege a megyének az alispán! Gr. Batthyány Tivadar: Tessék felszólalni azután! (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Búza Barna: Es miért történt ez a sürgős felhatalmazása az alispánnak és a két orvosi állásnak betöltése, daczára annak, hogy az egyáltalában nem volt sürgős? Azért, hogy az alispán arra a két orvosi állásra kinevezhesse a kormánypárt két főkortesét. (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások: Gyalázat!) Sümegi Vilmos: Az ország pénzén fizetik meg a korteseiket! B. Kaas ivor: Ez sikerült! Búza Barna: T. képviselőház! Legutóbbi és legszégyenletesebb jelensége annak, hogy a kormány milyen rosszhiszeműleg vezeti az ország ügyeit, Perczel Dezső nyugdíjazása. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ezen nyugdíjazási ügyben egy körülmény ragadta meg az én figyelmemet. (Halljuk! Halljuk!) Rákosi Viktor: Dupla vagy semmi! (Derültség.) Buzs Barna: A miniszterelnök ur akkor, a mikor a Perczel Dezső elkövetett törvénytelenséget indokolni, mentegetni igyekezett, ugy értettem, azt mondotta beszéde elején, hogy Perczel Dezsőnek ez a 17.000 koronás nyugdíj törvényesen jár, az őt a közigazgatásban eltöltött szolgálatának törvényes beszámítása mellett, jogosan, törvényesen megilleti. Ezt mondotta a miniszterelnök ur. Hát azt kérdem én: ha a törvény betűi, rendelkezései szerint feltétlenül megilleti Perczel Dezsőt ez a nyugdíj, miért volt szükség arra, hogy királyi kegyelem utján kapja meg? (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Hiszen a mi engem törvény szerint megillet, azt én nem királyi kegyelem utján könyörgöm, hanem követelhetem, és ha meg nem adják, a bíróság előtt is érvényesíthetem. Ha a miniszterelnök urnak az a felfogása, hogy Perczel Dezsőnek törvényesen jár szolgálati évei alapján ez a nyugdíj, miért nem intézte el ezt az ügyet saját törvényes hatáskörében, miért nem adta meg ugy a nyugdijat Perczel Dezsőnek és miért hozta kapcsolatba ezzel a kellemetlen illatú ügygyei a király személyét ? (Igaz! Ugy. van! a baloldalon.) Megmondom azt is, hogy miért. Mert van törvényünk, a mely kimondja, hogy a kormánynak azok ellen az intézkedései ellen, a melyekkel valakinek nyugdiját megállapítja, panaszszal lehet élni a közigazgatási bíróság előtt. Ha tehát a miniszterelnök ur, mint belügyminiszter, saját hatáskörében állapította volna meg azt a nyugdijat, a mely a törvényes, helyes felfogás szerint nem jár. Perczel Dezsőnek, akkor azt a közigazgatási
