Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-15

15. országos ülés 1905 április 15-én, szombaton. 113 bíróság, a független magyar bíróság megsemmisíthette volna. ^ * Heilebronth Géza: Ezért kellett a királyi kegyelem ! Búza Barna: De a királyi kegyelem utján adott nyugdijak, a kegydijak megadása ellen már nem lehet panaszt tenni sehol, Azért kellett a királyt belehozni ebbe az ügybe, hogy Perczel Dezső zavartalanul élvezhesse a Judás-pénzt. (Taps a baloldalon.) Kubik Béla: És hogy a miniszterelnök ur elbújjék a király köpönyege alá! Mezőssy Béla: Megfizetik az embereiket! Búza Barna: Felhalmoztak egy egész szemétdombot korrupeziókkal, visszaélésekkel; ennek a szemétdombnak betetőzése most az a szemétcsomó, a mely a Perczel Dezső nyugdíjazásával odakerült és erre most ráborítják a királyi palástot, hogy azt ne bolygathassuk. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a baloldalon.) Ez, t, képviselőház, a miniszterelnök urnak az eljárása. Szembe állítja gonosz tanácsával a királyt a nemzettel. Mert mi történt január 26-án a választásokon? A magyar nemzet elitélte Percsel Dezsőt, a magyar nemzet kimondotta, hogy Perczel Dezső gonoszul megsértette a magyar alkotmányt, megsértette a törvényt. És most, a kit a magyar nemzet elitéi, azt közvetlenül azután a magyar király megjutalmazza! (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) így folytatódik, igy szövődik tovább az a négyszázados átok, hogy gonosz tanácsosok aknamunkája folytán a Habsburg-dinasztia érzése, felfogása, törekvése mindig ellentétben állott a magyar nemzet érzésével, felfogásával, törekvésével, (Igái! Ugy van! a baloldalon.) így szövődik tovább az a négyszázados átok, a mely szomoru tragikuma volt a magyar nemzetnek, de a mely, ha tovább folytatódik, a gonosz tanácsosok aknamunkája folytán tovább szövődik, tragikumává lehet a dinasztiának. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A miniszterelnök ur, mikor mentegetni akarja az ő hivatalban maradását, azt hozza fel, hogy hát hiszen ez neki kötelessége; keservesen panaszkodik, hogy micsoda Kálváriáját járja ő most a szenvedéseknek, a megpróbáltatásnak, ugy hogy ülésről-ülésre előterjesztett panaszai után valóban szinte megesik rajta a szivünk és ugy képzeljük, mint Krisztust, a ki a keresztfát vérezve czipeli fel a Kálvária hegyére. Csakhogy, t, képviselőház, ennek a Kálváriának az állomásait nemesi és bárói diplomák és törvénytelenül megszavazott nyugdijak jelzik. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Azt kérdem én: hát kénytelen ott maradni a miniszterelnök r ur, kötelessége az ügyeket tovább vezetni? És ha a király tiz esztendeig nem fog uj kormányt kinevezni, hát ő tiz esztendeig fog ott maradni hivatalában ? (Zaj és helyeslés a baloldalon.) KÉPVU. NAPLÓ. 1905—1910. i. KÖTET. Senkinek nincsen olyan hatalma, a királynak sincsen, hogy a kormányt arra kényszerítse, hogy hivatalában maradjon, ha onnan menni akar; és ha a miniszterelnök urnak igazi óhaja volna a válság megoldása, akkor azt legsikeresebben, leghathatósabban ugy mozdíthatná elő, ha eltávozik arról a helyről. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a baloldalon.) Épen az által, hogy nem távozik el, hanem szolgálat- készen ott marad helyén, épen az által teszi lehetővé a kamarillának, hogy a válság megoldását halogathassa, hogy a nemzet akaratának teljesítése elől elzárkózhassak. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Érdekes és ízléses hasonlatot hozott fel gróf Keglevich István képviselő ur az ellenzéknek arra az eljárásra, hogy a lemondott miniszterelnököt még lemondása után is bántja. Azt mondja, hogy a falusi korcsmákban a duhajkodások, verekedések alkalmával, a mikor egy legényt már letiportak, legyőztek, van annyi lovagiasság a győztes parasztlegényekben, hogy nem bántalmazzák, nem rugdossák, nem köpdösik azt a legényt. Igazsága van a képviselő urnak. De ha a képviselő ur megfigyelte volna az ilyen korcsmai verekedéseket, azt is tapasztalhatta volna, hogy abban a legyőzött legényben van annyi szemérem, hogy a mint legyőzik, azonnal veszi a subáját és odábbáll, (Hosszantartó zajos helyeslés és taps a baloldalon.) ha pedig ezt nem teszi, ha ott marad és tovább garázdálkodik, akkor bizony megrugdossák és kidobják. (Elénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! A miniszterelnök ur rövid, de dicstelen pályája alatt ugy jglentkezett itt a házban, mint az alkotmányosság alapelvének: a többség jogainak elszánt harczosa és védője, és a többség jogának nevében akarta eltiporni az alkotmányt, a többségi jogra hivatkozva szegte meg a házszabályokat, és a többségi jogra utalva akarta elseperni az ellenzéket. Hát ón nem akarom elhinni a miniszterelnök úrról, hogy ő csak január 26-áig volt a többségi elvnek hive és lovagja; nem akarom elhinni, hogy csak január 26-áig^ küzdött a többségi elv érvényesülése mellett. És ha ő most is azt hirdeti, ha ma is az a meggyőződése, hogy parlamentáris kormányzat mellett érvényesülnie kell a többségi akaratnak és hogy a többség akaratának érvényesülését minden alkotmányos tényező előmozdítani köteles: hát akkor miért nem mozdítja elő a miniszterelnök ur a parlamenti többség akaratának érvényesülését az által, hogy otthagyja azt a helyet, a melyet most már úgyis jogtalanul foglal el? (Zajos helyeslés a baloldalon.) Kubik Béla: Az apja fia; szegre akasztotta az elveit! Búza Barna: T. képviselőház! Mindaddig, mig az a kormány ott van, mindaddig, a mig a többségi elvnek hires lovagjai most útját állják a többségi akarat érvényesülésének, útjába 15