Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-15

108 ÍJ. országos ülés 1905 április 15-én, szombaton. addig, a míg czéljaik megvalósítására bármi úton-módon vállalkozó egyéneket és ezeket az egyéneket támogató pártot találnak. Mert hivatkozhatnak arra, hogy ime, hiszen a nemzet fiai közül többen is ugyanazt akarják, a mire azok a törekvések irányulnak. Ezeknek a törekvéseknek hordozói — nem akarom fejtegetni, nem akarom bővebben illusztrálni ezeket a dolgokat —• abban a hiedelemben vannak, hogy Magyarországon czéljaik elérésére még mindig kapható ember, s mindig kapható egy esetleg összealkotható többség, és a mig az ellenkezőről meg nem győződnek, arról, hogy ember vagy egyének és párt Magyarországon ilyen ezélokra egyáltalában nem kaphatók, addig ez a válság megoldható nem lesz. (Ugy van! a baloldalon.) Ez kellett volna elsősorban az igen t. kormánynak demonstrálnia, hogy olyan emberek, a kik alkotmány ellenére tovább vigyék a kormányzást, Magyarországon egyáltalában nem kaphatók, Kubik Béta: Rajtuk kivül bizonyosan nem! Bedőházi János : Azonban ón az igen t. miniszterelnök urnak logikájával nem foglalkozom, mert én a múlt év őszétől kezdve egészen mostanig ezt a logikát megérteni egyáltalán nem tudtam, s azt hiszem, hogy alig értette meg valaki közülünk, Hanem ott a szabadelvűpárt, a t. túloldal, a midőn a november 18-iki, mondjuk, házszabálysértést elkövette, a midőn azt a bizonyos jelenetet inszczenirozta, — ki tudva, ki tudatlanul —- mindnyájan, a kik ott álltak a kormány háta mögött, nagyobbrészt statisztaképen, a kormányelnök ur szájával arra hivatkoztak, hogy azt az alkotmánysértést tulajdonképen az alkotmány megvédése érdekében teszik. Egy hang a baloldalon: Csak egyszer! Bedőházi János: S híveket maguknak, annyit a mennyit, a választásokon toborozni épen azzal tudtak, hogy ugy állították oda a dolgot, hogy a veszélyeztetett alkotmányt akarták ez által megmenteni. És ime most, a midőn a nemzet nem adott igazat önöknek, a midőn megvonta bizalmát attól a kormánytól, a melyet önök támogattak, a midőn az a kormány mégis ott ül és kormányoz alkotmány ellenére és az abszolutizmus alá hajtja a nemzetet, mert tényleg a jelenlegi állapot abszolutizmus .. . (Ugy van! a baloldalon.) Kubik Béia: Alkotmányellenes! Bedőházi János: . . . most önök épen ugy viszik a statiszta szerepét a t. kormány háta mögött, mint azelőtt. Mert, t. ház és t. túloldal, a most szóban forgó kérdés tulajdonképen nem pártkérdés; ez az alkotmánynak kérdése. Itt nem arról van szó, hogy mi lesz a szabadelvűpárttal és a szabadelvűpártból, hanem tulajdonképen arról, hogy mi lesz az alkotmánynyal? (Helyeslés a baloldalon. Felkiáltások a baloldalon: Osztrák párt az! Nem szabadelvűpárt!) De ha ugy is fognák fel önök a dolgot, hogy ez tisztán pártkérdés, hiszen akkor is önöknek ellenzéknek kellene lenniök (Ugy van! a baloldalon.) és önöknek kellene felhivniok a kormányt arra, hogy távozzék, hagyja ott a helyét végrevalahára, hogy igy aztán igazi ellenzék lehessenek. De én ugy látom, hogy csak tréfaképen mondják, hogy önök ellenzéket képeznek, önök tulajdonképen még most is abban a hitben és meggyőződésben élnek, hogy önök a kormánypárt, (Mozgás a baloldalon.) B. Kaas Ivor: Ellenzék császári programmal ! Heüebronth Géza: Ellenzékbe mennek a chlopyi parancscsal! (Egy hang a baloldalon: Nincs programmjuk!) Szőts Pál: Majd megcsináljuk azt is; bizza ránk ! Bedőházi János: ... és erről egyáltalán nem akarnak lemondani. Nagyon érteném azt, hogy ha önök, látván, hogy a kormány kényszerítő körülmények miatt nem hagyhatja el helyét, arra határoznák magukat, hogy hagyják önök oda a kormányt, mert ez volna az önök helyes logikája, a kik ellenzék akarnak lenni. De azt mondják, hogy hiszen ez a kormány csupán csak az ügyek vezetésével van megbízva,... Kubik Béla: És a nyugdijak folyósításával! Bedőházi János: . . . hogy a folyó és halaszthatatlan ügyeket intézi, hogy az államgépezet meg ne akadhasson és másféle kormányzati cselekvényt nem is gyakorol. Ezt hiszi, a ki hiszi, de ha idővel rendelkezném, fel tudnám sorolni a kormányzati cselekvényeknek egész sorozatát, a melyek a rendes ügyviteli körön teljesen kivül esnek. De hiszen ez szükségtelen is volna, mert minden képviselőtársam igen jól tudja ezt; ma egyről, holnap másról lebben fel a fátyol. Ez a kormány, a mint látjuk, jutalmaz, kinevez, kitüntet, (Mozgás a haloldalon.) ha módjában áll, büntet is, szerződéseket hosszabbít és köt, rendelkezik, nyugdijakat ad, a közvetett adókat ép oly rendesen szedi be, szóval: egész sorozata van az olyan kormányzati tényeknek, a melyek mind nem arra vallanak, hogy ez egy tisztán és kizárólag ügyvivő kormány volna. Állandó berendezkedés ez az abszolút kormányzásra. Mert ez az állapot, t. ház, a melyben most vagyunk, nem olyan ex-lex, a minőben már volt része Magyarországnak több izben is, mert hiszen amaz esetekben hivatkozhatott a kormány a meglévő többségre; de a jelenlegi kormány ilyen többségre sem hivatkozhatik, eltekintve általában attól, hogy ily ügyvivő kormányt a magyar alkotmány nem ismer. (Ugy van! a baloldalon.) Ezt a teljesen alkotmánynélküli állapotot önök nemcsak tűrik, de fenn is tartják; önök, a kik a november 18-iki érvágásra épen az alkotmány megmentése czéljából vállalkoztak. Ezt a logikát egyáltalában nem értem. Azt mondják önök, hogy a mi kötelességünk, a szövetkezett ellenzék kötelessége, mint