Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-15
15. országos ülés 1905 április 15-én, szombaton. 109 többségé, megkeresni a kibontakozásnak módját és a mi feladatunk megoldásra segíteni a válságot. Ha a dolog csak annyiból állana, hogy mi egészen egyszerűen odaüljünk az önök helyére és folytassuk ugyanazt, a mit önök tettek, akkor a megoldás igen könnyű volna. De én őszintén megvallom, hogy ezen a cserén a nemzet nem sokat nyerne. A nemzetnek pedig nyernie kell, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) nyernie kell. és előre kell haladnia ezen küzdelem után. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) E nyereség, e haladás nélkül — én mint függetlenségi ember mondom ezt, és azt hiszem, minden függetlenségi és 48-as ember igy érez és gondolkodik, a kik a mi kívánalmaink megvalósítását illetőleg leszállottunk a minimumra, a legkisebbre — puszta ígéretekkel, csavargató tranzakcziókkai, üres formulákkal és kijelentésekkel a nemzetnek nyeresége és előrehaladása nélkül ezt a válságot megoldani lehetetlen és kibontakozni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Mi számolunk azzal, hogy az eszméknek megvalósítása, az elveknek érvényesítése sokszor veszedelmesen hasonlít az elveknek és az eszméknek a temetéséhez. Az eszméknek és az elveknek ilyen valódi temetését, látta a nemzet az 1875-iki fúzió alkalmával. Ép ezért nekünk vigyáznunk keli arra, hogy feladatunk teljesítésében még csak látszata se legyen meg annak, hogy mi azokat az eszméket, azokat az elveket el akarnók temetni, a melyekről hiszszük és meg vagyunk győződve, hogy csak egyedül általuk lehet ez a nemzet nagy, virágzó és hatalmas. (Ugy van! a baloldalon.) Onnan a túloldalról a lefolyt küzdelemben a múlt országgyűlésen igen sokszor kiáltották felénk, hogy : hagyjatok dolgozni. Mi ilyen nagy szólamakkal nem élünk. Én meg vagyok győződve, hogy ha a gátló akadályok megszűnnek, a szövetkezett ellenzék meg fogja találni a maga útját és helyét. Egyre azonban kérni akarom önöket: ha már épen ellenzék akarnak lenni, ne vegyék ezt az ellenzékieskedést tréfára, hanem vegyék komolyan. Legyenek ne a kormány háta mögött névleges ellenzék, hanem legyenek ellenzék az alkotmány keretében és elveik alapján, mert, azt hiszem, máskép önök sem gondolhatják ezt. De akkor ne támogassanak egy olyan kormányt, a mely talán a legjobb akarattal mondva is, látszólag az alkotmány keretén kivüí helyezkedik. Mert ez a látszat olyan veszedelmes látszat, a melynek leple alatt egy rideg valóság nagyon könnyen helyezkedhetik el. Nem hiszem, nem szabad feltennem, hogy a ezabadelvüpárt a reakczió szolgálatába tudna állani, (Ellenmondások a báloldalon.) és komolyan akarom venni, hogy át akarnak esni az ellenzékiességnek tisztító tüzén. Épen ezért és csak ezért Eötvös Károly t. képviselőtársamnak enyhébb irányú indítványát elfogadom. (Élénk helyeslés a baloldalon és középen. A szónohot számosan üdvözlik.) Elnök: A miniszterelnök ur kíván nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Én egy egészen rövid kijelentés megtételére veszem igénybe a t. ház türelmét. (Halljuk! Halljuk !) A tegnapi ülés végén Darányi Ferencz képviselő ur egy határozati javaslatot adott be, a melyben a kormányt utasíttatni kívánja, hogy a Perczel Dezső nyugdíj-ügyére vonatkozó iratokat terjeszsze elő. Ezennel bejelentem, t. ház, hogy erre a határozati javaslatra semmi szükség nincs, Minthogy ugyanis a Perczel Dezső nyugdíjügyére vonatkozó iratoknak a ház rendelkezésére bocsátása ellen semmiféle aggály vagy akadály fel nem merülhet, ezennel van szerencsém ezeket az iratokat a ház rendelkezésére bocsátani. (Helyeslés.) Elnök: T. ház ! A miniszterelnök ur által beterjesztett iratok a ház irodájában fognak elhelyeztetni, a hol a képviselő urak azokba betekintést nyerhetnek. (Helyeslés.) Darányi Ferencz képviselő ur kivan szólni. Darányi Ferencz : T. képviselőház ! Én indítványomat ezennel visszavonom. (Helyeslés.) Elnök : A ház tudomásul veszi, hogy Darányi Ferencz képviselő ur indítványát visszavonta. Szólásra ki következik ? Hammersberg László jegyző: Zakariás János! Zakariás János: Mélyen tisztelt képviselőház! (Halljuk!) Gróf Tisza István képviselő ur — mert én őt alkotmányos miniszterelnöknek és azért magyar miniszterelnöknek ez idő szerint el nem ismerem — akkor, a midőn az általa u. n. obstrukczióval szemben álláspontját igazolta, a mikor a nemzeti ellenállás letörésére irányuló törekvéseit érvekkel akarta támogatná, azt a merész kijelentést tette, hogy szeretné, ha az egész nemzet ott ülne a karzatokon, s hallaná az ő érveit, mert meg van győződve arról, hogy a nemzet neki adna igazat. A nemzet nem jöhetett el a karzatokra, de gróf Tisza István képviselő ur gondoskodott arról, hogy ezer számra szétküldött röpirataiban megismertesse a nemzettel az ő felfogását és véleményét. A nemzet megismerte azt és azt a választ adta erre, hogy a karzaton ülő nemzet, a hallgató nemzet, a figyelő nemzet elitélte gr. Tisza István rendszerét és elküldte ide képviselőit, hogy itt elitéljék és megbélyegezzék ezt a rendszert. (Igaz! ügy van! a baloldalon). Mi, az uj képviselők, vagyunk tulajdonképen azok, t. ház, a kik ebben a perczben, mely az u. n. obstrukcziónak eddigi képviselői és önök között folyt, mint harmadik, érdektelen személyek szólhatunk bele és képviseljük a nemzet Ítéletét, a mely ítélet lesújtó önökre nézve. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon), Mert a nemzet elküldött ide minket, hogy ítéletének kifejezői legyünk; azokat pedig, a kik november 18-án és azelőtt támogatták gr. Tisza István rendszerét, felküldötte a karzatokra. (Helyeslés, ügy van! a baloldalon.)
