Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-15
15. országos ülés 1905 április 15-én, szombaton. 107 mivel azt akarja mondani közbeszólás alakjában, hogy nekem nem szabad misézni. A mennyiben Vészi József képviselőtársamnak ez a kijelentése inszinuácziót tartalmaz, basonlólag azokhoz az inszinuácziókhoz, a melyeket bizonyos kitartott férczlapok a korteskedések idejében maguknak megengedtek, a melyekhez én engedelmével Vészi József ur lapját is számitom, ezen gyanúsítást egyszerűen visszautasítom. Egyebekben pedig mindazon barátaimat, kik esetleg hasonló jó értesültségű urak által lettek volna, megmaszlagolva, szívesen látom minden ünnep- és vasárnapon a barátoknál 11 órakor misére. Endrey Gyula: Elegáns mise lesz. Elmegyünk ! (Derültség.) Hammersberg László jegyző: Bedoházi János! Bedoházi János: T. képviselőház! Midőn Eötvös Károly t, képviselőtársam rosszaié és kárhoztató indítványához hozzájárulok, óhajtanám azokkal szemben, a kik a megtorlásnak ezt a módját igen enyhének találják és erőteljesebb, keményebb eszközöket óhajtanának alkalmazni, hogy a megtorlás eme szelídebb eszközének is, a mely csupán csak erkölcsi téren mozog és igy csak erkölcsi hatása lehet, meg lenne a kívánt eredménye. Ez az eredmény nem más, mint hogy az igen t. kormány hagyja el a maga helyét... (Elénk helyeslés a baloldalon,) Kubik Béla: Ugy sincs itt egy sem! Bedoházi János: ...ne csak itt a képviselőházban, hanem adja át, tegye le kezéből az ügyeknek is vezetését, (Helyeslés a baloldalon.) Kubik Béla: Talán el is mentek már. Bedoházi János: Ennek az eredménynek meg kellett volna, lennie tulaj donképen január 26-ika után nemsokára, vagy ha akkor nem, február 18-ikán, a mikor a ház megalakult, vagy mondjuk márczius 8-ika, vagy április 4-ike után, a mikor a kormányt folytonos vereségek érték, az ellenzék pedig győzedelmeskedett. Ennek eredménye alkotmányos felfogás szerint az kellett volna hogy legyen, hogy tegye le kezéből ez a kormány a közhatalomnak kezelését. (Helyeslés a baloldalon.) Most azonban joggal feltehetem azt a kérdést: vájjon emez indítvány elfogadásával meglesz ez a kivánt, ez a szükséges eredmény? Hogy ha gr. Tisza István kormányelnök ur itt volna, azt kérdezném tőle, hogy a vereségek mekkora sorozatára van még szüksége, mekkora fokát kell annak még megérnie, hogy elvégre megszűnjenek azok a bizonyos kényszerítő körülmények, a melyekre a t. kormányelnök ur hivatkozott és a melyekkel a kormányhatalom további kézbentartását, az alkotmányosság, a parlamentarizmus, a kormányzati felelősség elvei, a nemzet és az ország érdekei ellenére, itt a házban indokolja? (Helyeslés a baloldalon.) Én értem, hogy a választások után, a mikor kapkodtak, hogy a választások eredményét megmagyarázhassák, azt állították, hogy a választásoknál a nemzet tulaj donképen csak a november 18-iki merényletet, csinyt, vagy alkotmányos házszabálysértést, vagy nevezzük akárminek, Ítélte el, de máskülönben a nemzet egyáltalában nem nyilatkozott a dolgok régi és megszokott rendje ellen, vagy a mint akkor állították, a nemzet nem nyilatkozott a 48-as javára a 67-tel szemben. Ma azonban már mindenki igen jól látja, hiszen tisztában vagyunk a dolgokkal, hogy a nemzet megnyilatkozásában a választásoknál tulaj donképen nem volt szó a 48-as vagy a 67-es alapról, hanem szó volt arról, hogy a létező törvények, — legyenek azok akár 67-esek, akár 48 ások, akár az előtte való időből keltek,— megtartassanak és végrehajtassanak (Helyeslés a baloldalon.) és hogy a létező érvényben levő törvények alapján megadassanak a nemzetnek elvégre azok az eszközök, a melyekkel fejlődését, előrehaladását, az anyagi és szellemi téren, bíztosithassaj a melyekkel független állami önállóságának mivoltát kidomboríthassa, felépíthesse és a melyekkel jólétet teremthessen idebent az országban és a magyar állam tekintélyét, hozzá méltó tekintélyét, a nagyvilág előtt kifejezésre juttathassa. (Helyeslés a baloldalon.) A nemzet előtt szó volt arról, hogy ne engedjük azt, hogy alkotmányos biztosítékok bármiféle forma vagy formának áttörése által meggyengittessenek. És mivel igy áll a dolog, mindaz, a mi ebben a házban a nemzet képviselete részéről eddig történt, a nemzet megnyilatkozásának megerősítése volt. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ebből az igen t. kormánynak le kellett vonni a maga következtetéseit, nem várva be a leszavaztatásoknak, a íregszégyenitéseknek egymásra következő megnyilvánulását. Mert hiszen talán csak nem hiszik, hogy a nemzet azt gondolja, hogy mindezeket a dolgokat a t. kormánynak csupán csak az ő érdekében a nemzet javára kell kiállania. Sőt inkább az a meggyőződés érlelődik meg mindjobban a közvéleményben, hogy a t. kormány itt maradásával valamit vár, valamire készül, valamit ki akar böjtölni vagy bőjtöltetni a nemzettel és valamire talán tartogatja magát. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) (Az elnöki széket Bolgár Ferencz foglalja el.) Vájjon nem arra a meggyőződésre jut előbb-utóbb ez a nemzet, hogy a kibontakozásnak egyetlenegy akadálya csak az, hogy a t. kormány mai napig is ott van a helyén? Nem nyilvánvaló dolog-e az, hogy azok a törekvések, a melyeket a múltból, Magyarország történelméből igen jól ismerünk, igen jól tudunk, még sokkal kisebb kisebbségre is támaszkodtak, mint az a kisebbség, a mely jelenleg a kormány háta mögött, ül, a midőn czéljaik eléréséről volt szó, és ezek a törekvések alább nem hagynak mind14*
