Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-14

92 14. országos ülés 1905 április 14-én, pénteken. ben elkövetett. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A miniszterelnök ur azonban azt mondotta tegnapi felszólalásában, hogy itt tulajdonképen csak arról van szó, hogy Perczel Dezső' házelnök akkor, mikor nyugdíjazták mint minisztert, elfeledkezett arról, hogy neki a törvényhatósági szolgálata beszámittassék. (Zaj balfelöl.) Hát én csodálkozom, hogy egy belügyminiszter, a ki annyi családnak anyagi érdekei felett döntött nyugdijkérdésekben mint utolsó fórum, ne ismerte volna a nyugdijszabályokat. Bizonyára ismerte és tudta, hanem azért nem kérte a beszámítást, mert nagyon jól tudta azt is, hogy ennek törvény szerint helye nincs, és nagyon jól tudta, hogy Széll Kálmán akkori kormánya alatt, a mely a jog, törvény és igazság jelszavai alatt lépett a törvényhozás elé, nem lehetett semmi kilátása arra, hogy ilyen felemelt nyugdíj részére megállapittassék. (Helyeslés a középen és a baloldalon.) T. képviseló'ház! Hogy mennyire nem áll a t. miniszterelnök ur okoskodása, és mennyire nincsen helye annak, hogy a vármegyénél eltöltött szolgálata Perczel Dezsőnek miniszteri szolgálatába beszámittassék, azt én a törvény és a törvény indokolása alapján fogom kimutatni, (Halljuk! Ralijuk!) T. képviselőház ! Az 1885 : X. t.-cz., a mely az állami tisztviselők nyugdijáról szól, felállítja általános szabályként azt, hogy az állami szolgálatban töltött tiz év után illeti meg az illető jogosultat a nyugdíj. De egyik szakaszában kimondja azt is, hogy a »közvetlen megelőző* törvényhatósági szolgálati idő a nyugdíjba beszámittatik. Ez azt jelenti, hogy ha valaki a törvényhatósági szolgálatból közvetlenül lépett át állami szolgálatba, abban az esetben folytonosnak, tehát meg nem szakitottnak tekintetik az illető szolgálata, és akkor az a szolgálati idő, a melyet törvényhatósági szolgálatban töltött el, a mikor az illetőnek nyugdíjigénye föléled, szolgálat czimén beszámítható. Az első feltétel tehát az, hogy közvetlenül abból a szolgálatból lépjen az illető állami szolgálatba és megszakítás ne történt légyen a két szolgálat között. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Már most lássuk a rideg tényállást, t. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Hogyha ebből a szempontból veszszük a helyzetet, akkor a dolog ugy áll, hogy az »Országgyűlési Almanachban bevezetett adatok között, a melyek bizonyára közvetlenül az illető képviselőktől szereztetnek be, Perczel Dezső úrra vonatkozólag, annak 1905—1910 iki kiadásában a következő feljegyzés foglaltatik. (Olvassa): »1887-ben a bonyhádi és pinczehelyi kerület kérte jelöltjéül fel, s ő az előbbinek, mely honossági kerülete is, képviseletére vállalkozott, tiz és félévi alispánkoclás után lemondván e tisztségről.* Most már a törvény világosan megmondja, hogy annak is, a kinek joga van a nyugdíjhoz, ehhez való igénye megszűnik, hogyha állásáról önként lemond. Ha tehát meg is lett volna Perczel Dezsőnek a nyugdíjjogosultsága, a mint nem volt meg. mert a törvényhatósági nyugdijalapot csak az 1888-ik évtől ismerjük: még akkor is megszűnt volna ezen nyugdíjjogosultsága, mert állásáról önként lemondott. Már most, t. képviselőház, nem kell komplikálni az állami szolgálatot a miniszteri szolgálattal. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Méltóztassék visszaemlékezni arra a vitára, a mely e kérdésben 1885-ben a törvényhozás termében lefolyt, a mikor Tisza Kálmán kormánya ezt a törvényjavaslatot beterjesztette és a midőn a miniszteri nyugdijakra vonatkozólag azt a nagyon helyes álláspontot foglalta el Tisza Kálmán akkori minisztere"lnök, hogy ő és minisztertársai a miniszterekre vonatkozó nyugdíj kérdésében sem felvilágositólag, sem útbaigazítókig, sem magyarázólag a parlamentben nem nyilatkoznak, szabad elhatározására bízván a háznak, hogy a törvényhozás ezen tétellel mit fog csinálni. Igaz, hogy az eredmény az volt, hogy csak 16 szótöbbséggel fogadtatott az el, túlnyomó része a képviselőknek hiányozván a házból. De, t. képviselőház, mit jelent a miniszteri nyugdíjra vonatkozó rendelkezése a törvénynek ? Ha figyelemmel okassuk el, kétségtelen dolog, hogy ez nem esik az állami tisztviselőkre vonatkozó rendelkezés alá. Sőt azzal szemben világos kivétel, a mi kitűnik magából a törvény 25-ik szakaszából, E szakasz a következőket mondja (olvassa): »A miniszterek, ha ezen minőségek egyikében, vagy azt megelőzőleg államtitkári minőségben együttvéve egyhuzamban, legalább három évig szolgáltak « — tehát miniszterek és nem mások — »s állásuktól akár saját kérelmükre, akár a nélkül felmentetnek, nyugdíjra tarthatnak igényt.« Tehát az önkéntes lemondás sem szünteti meg a nyugdíjjogosultságot három esztendő letelte után. És nem kívánja meg a törvény a miniszterektől azt, hogy tiz évig szolgáltak legyen, elég ha három esztendeig szolgáltak, s a nyugdíj, ha csak hosszabb szolgálati időnél fogva az előző szakasz értelmében magasabb igényük nincs, évi 4000 forintban szabatik meg. Az előző szakasz azonban csak a szolgálati évekről beszél, s azt mondja, hogy a nyugdíj a beszámítható fizetésnek tiz évi szolgálat után negyven százaléka, azután évenként 2°/o-a. De a miniszterekre világosan azt mondja, hogy ha tiz esztendőnél tovább szolgáltak mint ilyenek, ebben az esetben elmehetnek a legmagasabb összegig, 8000 írtig, de náluk már az állami szolgálati idő a miniszteri nyugdíjigénybe be nem számitható. A törvényjavaslat indokolása a 25. §-ra vonatkozólag a következőleg szól (olvassa): » A miniszterek és államtitkárok, valamint özvegyeiknek minimális nyugdija, tehát 3000 frt, tekintettel, hogy máihárom év után nyugdij képesek, kevesebb, mint az általános szabályok szerinti minimális nyűg-