Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-14

Ih. országos ülés 1905 április ík-én, pénteken. 95 dij. De ha a miniszter vagy államtitkár hosszabb szolgálati idejénél fogva, vagyis azért, mert tiz éven túl szolgált, az általános szabályok szerint — tehát az előző szakasz szerint — magasabb nyugdíjra tarthat igényt ngy ő, mint özvegye az általános szabály alá esik, s a 24, illetőleg a 38. §-ban megállapított 8000 frtot kapja.* Az indokolás maga kétségtelenné teszi tehát, hogy tévedt a t, miniszterelnök ur és a miniszter­tanács, a midőn Perczel Dezsőnek be nem szá­mitható szolgálati ideje alapján nyugdiját fel­emelte, (Nagy zaj a baloldalon.) De hát igaza van a t, miniszterelnök urnak, a törvény megengedi, hogy kegyelmi utón az előfeltételek bizonyos hiánya pótoltassék, s az illetőnek a nyugdíj folyó äittassék. A törvény rendelkezései értelmében ez lehetséges, ezt vilá­gosan megmondja a törvény 62. §-a. Ezt azon­ban az illető miniszter felelősségére és a minisz­tertanács felterjesztésére a felség határozatilag dönti el. Itt tehát egy feiségdöntésről van szó, olyan felségdöntésről, a mely a koronának joga volt. Ez az egy kétségtelen. Azonban, hogy a minisztertanács és annak intézkedéseért elsősor­ban felelős szakminiszter, a belügyminiszter ur mennyire nem tartotta szem előtt a törvényt ós annak íntencziójái, kitűnik a törvényjavaslat 62. szakaszára vonatkozó indokolásból. (Olvassa): »A törvényben foglalt kedvezőbb intézkedések általában véve mellőzhetővé fogják ugyan tenni a kivételes kegydijak engedélyezését, mindazon­által a törvény kedvezőbb határozniányai da­czára fordulhatnak elő esetek, hogy kegydijak engedélyezését méltányossági és humanitási szem­pontok sérelme nélkül megtagadni nem lehet.« így pl. a törvény egyáltalában nem intézkedik az állami alkalmazottak nagykorú árváinak segé­lyezéséről, ha keresetképteienségük. s teljes elha­gyatottság uk teszi is a segélyezést indokolttá. (Zaj a baloldalon.) Igaz, hogy november 18-ika után többé az elnöki székbe be nem ülhetett, sőt az uj választás után még elnökjelölt sem lehetett Perczel Dezső. De azt hiszem, nem ezt tartotta a t. kormány szem előtt, midőn a nyug­dijat kegyelemből megadhatónak vélte. De még rigorózusabb ebben a tekintetben a pénzügyi bizottság, a mely. midőn a javasla­tot beterjesztette, a 62. szakaszban körülírt kegyelmi jogra vonatkozólag a következő ki­jelentést veszi be az indokolásba (olvasat): »A 62. §-t újra szövegeztük. De ha kivételes esetek tekintetbevétele elől nem is zárkózunk el, e §. végső passzusában korlátot véltünk fel­állitandónak a nyugdijak engedélyezésével pya­korlandó kegyelmi tényekre nézve, mert a szol­gálat rövid idejű félbeszakításából való elnézést méltányosnak tartjuk mi is, de nem szeretnénk ezen túlmenni és kegyelemből emelni látni még a kivételes esetek számbavételén túl is 'a nyugdijat.« Tehát nem méltányossági kiterjesz­tést engedett meg a törvényhozás ezen intenczió és kifejezett akarat szerint, hanem olyan el­kerülhetetlen esetekre gondolt, mikor az illető­nek nincs egyáltalán nyugdíjjogosultsága és ő maga, vagy a mennyiben meghalt, özvegye és családja rá van utalva a nyugdíjra, hogy élet­szükségleteit fedezhesse. Tehát nem az volt a czél, hogy ő Felségének különleges jog adassék arra, hogy bármely esetben nyugdijat állapit­hasson meg, mikor a törvényes feltételek fenn nem forgnak, hanem az, hogy legszigorúbb magyarázat mellett ott, a hol ez minden tekin­tetben indokolt, a hol a családról van szó, legyen a kegyelmi jog gyakorolható. Azt gondolom, ezek szerint teljesen kétség­telen az, hogy a t. miniszterelnök urnak az az indokolása, hogy a méltányosság tekintetei na­gyon helyesen alkalmaztattak és a törvény ren­delkezése szerint a törvényhatósági szolgálatban eltöltött ideje Perczel Dezsőnek joggal vétetett számításba, nagy tévedés, mert a törvénynyel szemben azt számbavenni nem lehet. (TJgy van! ügy van! a baloldalon.) És csodálatos, miután már miniszter lenni megszűnt a volt elnök ur 1899-ben, csak most jut eszébe, hogy nyudijá­nak a felemelését kérje. Hát hiszen, ha ez illette, november 18-ika előtt is illette, miért nem folya­modott akkor, miért nem állapították meg ak­kor? A nexus tehát megvan a november 18-iki cselekmény és ezen intézkedés, a nyugdijfeleme­lés között és ez az egyetlenegy esemény, mely a tegnapi napon merült felszínre, indokolttá teszi, hogy Eötvös Károlynak különben is szelíd indítványát elfogadjuk. Felmerül az a kértlés, hogy, miután ennek az ügynek megvizsgálása elől kitérnie a parla­mentnek teljes erkölcsi lehetetlenség, miért nem adok én be a párt nevében indítványt arra nézve, hogy ez megvizsgálás tárgyává tétessék. Erre röviden csak annyit jegyzek meg, hogy nem nyújtok be indítványt azért, mert a tör­vényhez csatolt indokolásnál és a dolog termé szelénél fogva is ezen kegyelembői folyósított nyugdíjra vonatkozólag az állami számvevőszék jelentést köteles adni a háznak, és a törvény­hozás ellenőrzési, felügyeleti jogát fogja majd gyakorolhatni akkor, mert kell, hogy a ház ezzel a kérdéssel a maga idejében tárgyilagosan, hig­gadtan, komolyan foglalkozzék. Meg vagyok győ­ződve, hogy foglalkozni is fog. és pedig azzal az erkölcsi czélzattal, melynek megvalósítása becsü­letbeli kötelesség. T. képviselőházi Nálunk Magyarországon szerencsétlen állapot az, hogy a királyi hatalom túlságos kiterjedése következtében a király min­den néven nevezendő akarata érvényesülhet az egész vonalon, azonban megfordítva a nemzet­nek nem áll módjában saját akaratát a királyi hatalommal szemben érvényesíteni még akkor sem, ha az a köztudatban, az ország közönségé­nek meggyőződésében találja is gyökerét és alapját. Hát, t. képviselőház, ilyen körülmények között a magyar alkotmány szempontjából csak

Next

/
Thumbnails
Contents