Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-525

50 525. országos ülés 190b deczember 28-án, szerdán. szóval igénybe veszem. (Halljuk/ Halljuk! balfelöl.) Valahányszor nevezetes történelmi fordulópont előtt állott Magyarország, mindig akadt egy-két, meggyőződésében fanatizmusig elmenő, dü tiszta lelkiismeretű, magyar érzésű ember, a ki kötelességét teljesítette és szemben a koronával, nemzettel, saját hozzátartozóival is megmondotta aggodalmait és reménységét, bogy honnan várja egy nehéz helyzetben a kiegyenlítést. Emlékezhetnek önök, mikor a királyság megalakításának első idejében Magyarország állami élete volt koczkára téve; midőn egy zsarnok ós Bzolgaleíkű emberek által befolyásolt király, Aba Sámuel, törvényellenesen kezdett uralkodni, sőt ellenségeit kiirtani készült és 40 magyar nemest legyilkoltatott, ki volt az az ember, a ki lelkiismeretének szavára hallgatva oda állott királya elé és figyelmeztette őt esküjének fenségére s azokra a veszedelmekre, a melyek a törvénysértés nyomán a nemzetre is hárulnak és az ő lelkiismeretét is terhelik ? Egy főpap. És Magyarország történetének bármily pillanatában rámutathatok, hogy valahányszor egy ilyen veszedelem, orvtámadás fenyegette felső részről vagy alsó részről a mi alkotmányunkat, akadt a sok között mindig egy igazlelkű hazafi, a ki papi kötelességének lelkiismeretében egyesítette a haza iránt való törhetetlen hűséget és ragaszkodást is és megmondta nyíltan véleményét felfelé és lefelé, hogy ezzel a nehéz helyzetben hazájának szolgálhasson. A mit a lőpapok talán most nem tettek, én, a ki szintén olyan lelkiismereti alapon szolgálom Istenemet és hazámat, mint ők, kötelességemnek tartom az ország szine előtt megmondani, hogy ha a miniszterelnök ur belátása szerint is vitatható az a kérdés, hogy a királyi eskü nem-e lesz megsértve ex-lexes, törvénytelen feloszlatás által; ez a szó, hogy vitatható, azt bizonyítja legalább is, hogy az ország megoszlik véleményében. A királyi személy szent és sérthetetlen mindenkor, ahhoz vitának férni nem szabad. Az a királyi személy az alkotmány személyesitó'je, a nemzeti hatalomnak és szuverenitásnak perszonifikácziója; annak a királyi ténynek, midőn vitás alkotmányjogi kérdésekben egy szót kimond, olyannak kell lennie, mint egy csalhatatlan dogmának, hogy az egész nemzet hangulatamegnyugod|ék,benrjelássaa törvények interpretátorát, benne lássa alkotmányunknak nem csak megszemélyesítőjét, de védelmezőjét is, mert érzésben és gondolkozásban az a királyi hatalom a nemzettel összeforrt. fia vitás a királyi eskü, önök behurczolják a király szent személyét a sárba, (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a széhöbaloldalon.) és önök teszik azt, a mivel bennünket vádolnak, mert az alkotmány alapelveit megsértő dolgok között forradalom az, a mely a törvényes rend ellen alulról támad fel, de forradalom az is, a mely felülről keletkezik és a törvényes rend ellen irányul. (Ugy van! TJgy van! a bal- és a széhöbaloldalon.) T. ház! Magyar emberek vagyunk. Én felteszem önökről, hogy az önök lelkében is meg kell lenni az utolsó pillanatban, e válságos pillanatban annak az érzésnek, a mely bennünket lelkiismeretünkben is kötelez. Es én kérem Önöket, kérem mint az a pap, a ki ott áll a halálraítélt előtt s utolsó kegyelmet kér számára: ugy én is kérek a kivégezésre szánt királyi esküvel szemben kegyelmet, s ha meghurczolják önök politikai irányzatukat, elvüket bárminő küzdelemben, megtehetik, de a király személye monarchikus elveket valló ember előtt szent, s a ki azt megsérti, a nemzetből is kiirtotta a trón iránt való ragaszkodást és szeretetet. Kérem önöket, ne méltóztassék visszautasítani azt a tárgyalást, azt a benyújtott kiegyenlitési kísérletet, a melyet Andrássy Gyula mint bekeközvetitő, a maga kezdeményezéséből megtett. S ha a hazaszeretet áldozatot követel sokszor hőstől, államférfitól, még élete árán is, tegye meg a miniszterelnök ur a hiúságából, a hatalmi vágyából hozandó (Felkiáltások balfelöl: Őrjöngés!) azt az áldozatot, hogy rendelje alá magát, az ő szerencsétlen politikai rendszerét alkotmányunk épségének, királyi eskünk fenségének megmentésére, (júénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szél--<őbaloldalon.) Rákosi Viktor jegyző: Ugron G-ábor! Ugron Gábor: T. ház! Alkotmányjogunknak egy fontos kérdése itt a miniszterelnök ur által a nemzet hátrányára magyaráztatott, a világos törvénynyel szemben. Felszólalok azért, mert itt e házban egy pillanatig sem szabad eltűrni szótlanul azt, hogy ha az országnak alapvető alkotmány törvényei megtámadtatnak és azoknak megsértése magának a koronának is tanácsoltatik. Az 1848 : IV. t.-cz. azon része, a mely az országgyűlés feloszlatásának jogát a királyi hatalommal szemben korlátolja, volt a kiindulási pont és az az elágazás, a hol a nemzet és a király az alkotmány végrehajtásánál egymástól eltértek, összeütközésbe kerültek és a konzekvencziák, a melyek ebből folytak, 15 hónapos nehéz harczhoz vezettek. 1867-ben, a kiegyezés idejében, az az 1848 : IV. t.-cz. azok közé tartozott, a melyeknek tartalma megváltoztattatott, de el nem töröltetett; a 67-iki törvény az országgyűlés fel nem oszlathatásáról meghatározott jogi álláspontot megváltoztatta, részben a nemzettel szemben kisebbre redukálta, de azért fenn van tartva a háznak a korona által való fel nem oszlathatása addig, a mig a jövő évi költségvetés megszavazva nincs. Micsoda silány vitatkozási modor az, hogy 1905 januáriusban a koronának van feloszlatási joga egy országgyűléssel szemben, a mikor a koronának 1904 deczemberében nincsen meg a feloszlatási joga, holott ebben az időközben az országgyűlés költségvetést nem tárgyalt és nem