Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.
Ülésnapok - 1901-525
525. országos ülés Í90í deczember 28-án, szerdán. 51 szavazott meg, indemnitást nem tárgyalt és nem szavazott meg. Silány és egyedül a szavak mögé rejtőző magyarázat az, hogy a törvény azt mondja, hogy csak a jövő évi költségvetés legyen kellő időben előterjeszthető. Mert a törvény nem tételezi fel azt, hogy a folyó évi költségvetés, mikor az országgyűlés feloszlatása történik, ne legyen megszavazva; (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon,) hanem a törvény feltételezi azt, hogy az meg van szavazva. A törvénynek mi a czélja? — és ebből a szempontból Ítélendő meg a törvény, midőn azt alkalmazni akarjuk. Az, hogy az ország soha megszavazott költségvetés nélkül és országgyűlés nélkül ne legyen. {Élénk helyeslés a balés a szélsöbaloldalon.) Ha országgyűlés nélkül van, akkor az összehívandó, hogy költségvetést szavazzon meg, ha költségvetés nincs megszavazva, az országgyűlésnek együtt __ kell lennie, amig a költségvetést megszavazza. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) De, engedjenek meg az urak, én az 1848-iki törvényeknek vagyok hive; én annak az álláspontnak vagyok a hive, a mely a koronával szemben a nemzetnek több jogot biztosított és adott és sokkal érthetőbben és világosabban fejezte ki. Deák Ferenczről ki teheti fel, hogy ő ezen törvény megszavazásánál ilyen silány, zugprókátori fogásoktól tette J'iiggőyé ezen törvény érvényét és hatályát ? (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azt kérdem én önöktől, bárki olvassa el az 1867 :X. t.-czikket, ha így értelmeztetik az, mi szükség van arra a törvényre, micsoda garancziát képez ez, micsoda garancziát fog képezni a jövőben? Miért kellett azt, mint a koronázásnak egyik feltótelét 1867-ben megszavazni, ha azt most nem tartjuk meg ? Hiszen az alkotmánynak, a nemzetnek jogi biztosi tékái sorában ez az egyik legfontosabb lánczszem, a melyet ha kitörnek, az abszolutizmus számára nyitják meg az utat. (Élénk helyeslés a bál- és a szélsöbaloldolon.) B. Kaas Ivor; Deák Ferencz nem akarta megcsalni sem a nemzetet, sem a királyt! Ugron Gábor: De, t. ház, egyszer áttörni a képviselőháznak saját maga felett való törvényhozási jogát, a házszabályoknak törvénytelen módon való enuncziácziójával; másodszor összeesküvők módjára hamis, silány értelmezés alapján a 48-iki törvényeknek ezen megcsonkított tartalmát, melyet 67-ben a nemzetnek Ígértek, s a mely a 67-es kiegyezésnek részét képezi, lábbal tiporni a koronát egy kétes és kétértelmű helyzetbe belesodorni: ej, nemcsak lelkiismeretlenség, ez hazaárulás. (Éljenzés és taps a bal és a szélsöbaloldalon.) Kovács Pál jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház! Én a t. miniszterelnök urnak két kijelentésével szemben állást akarok foglalni. (Halljuk I Halljuk! a baloldalon.) Az első kijelentése arra vonatkozott, hogy azon házszabálymódositás, a melyet gr. Andrássy Gyula t. képviselőtársunk kezdeményezésére a szövetkezett ellenzék elfogadott, értéktelen. Ha a t. miniszterelnök ur egy házszabály értékét ugy akarja megállapítani, vwjjon az mindenkorra lehetetlenné teszi-e egy kormánynak még az alkotmány ellen irányuló ténykedése meghiúsítását is, akkor elismerem, hogy igaza van. Ha azonban a t. miniszterelnök ur a házszabályok értékét abból a szempontból nézi, vájjon azok a házszabályok lehetségessé teszik-e a rendes tárgyalásokat és az obstrukcziót kizárják-e: akkor igenis azt kell állítanom, hogy azon házszabályok én bennem a legnagyobb aggályokat keltették fel, mert meggyőződésem szerint azon házszabályok értelmében még a legnagyobb erőfeszítés mellett is igpn nehéz az ellenzéknek egy kitartó, hosszú ellenállást kifejteni. És itt azon ellenkérdéssel jöhetnének a t. túloldal részéről, hogyha nekem ezen aggályom fennáll és hogyha ezen aggályok megvannak az ellenzéken, miért járultunk hozzá? Hát én egész őszintén bevallom, hogy nehéz szivvel, nagy aggályokkal hozzájárultunk, mert meg akartuk menteni ezt. az országot attól, hogy a királyi eskü szentségébe vetett hit veszélyeztetve, megingatva legyen. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ettől a nagy veszélytől akartuk megmenteni az országot és e miatt kész volt az ellenzék az engedékenység ezen legvégső határáig is elmenni, nehéz, súhos áldozatok árán. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A t. miniszterelnök ur még egy másik tételt is állított fel a koronázási esküről. A t. miniszterelnök ur egy közbeszoiásra, a melyet nem is akarok számba venni, mert ugy borzadok tőle, azt felelte, hogy ez nem áll, mert alkotmányjogilag a király minden tettét a kormány fedi. Hát igenis áll az, hogy a királynak személye szent és sérthetetlen, a királyt ebben a teremben semmiért, de semmiért ezen a világon kérdőre vonni, felelősségre vonni nem lehet, a királynak minden tetteért a kormány felelős, a királynak egyetlenegy tette — a vétójogot kivéve — egyetlenegy tettesem érvényes, hogyha azt a kormány nem fedi. T. képviselőház! Itt egy más felelősségről van szó. Itt a lelkiismeretben felelősségről van szó, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) és ez a lelkiismereti felelősség egy nagy alkotmányos biztositéka volt mindig a mag\ar nemzetnek. Ennek tekintette ezt mindig. (Ugy van !) Ha ezt a királyi esküt többségi teóriákkal fedezni lehetne, akkor nincs szükség arra, hogy a király megeskettessék az alkotmányra, akkor a kormány, a mely mellett a többsség áll, tegye le az esküt s azután a hányszor kormányválság van, újból feleskettetik a törvényre; de érezte a magyar nemzet, hogy kell neki egy nagy alkotmánybiztositék és ez az a királyi eskü volt. Oly nagy alkotmánybiztositéknak tekintette ezt, 7*
