Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-525

deczember 28-án, szerdán. 48 ó25. országos ülés ii)Oí utasítja az én ajánlatomat, Nem voltam erre elkészülve, mert én az ő helyén semmi körülmények közt sem tudtam volna lemondásomat megtagadni, ha lemondásom utján annyira meg tudtam volna a czélt közelíteni. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyon csodálkozom, hogy olyan erkölcstelen, frivol dolognak tartja a miniszterelnök ur azt, a mit a korona felhatalmazásából ugyanezen pártnak támogatása mellett egy más miniszterelnök már megtett. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy Bánffy Dezső hasonló alku alapján mondott le, hogy a ki közvetítette az alkut, az utána miniszterelnök lett. Mindnyájan tudjuk, hogy a t. szabadelvűpárt — beleszámítva Tisza István t, barátomat is — támogatta Széll Kálmánt, annak daczára, hogy ő ilyen erkölcstelen, frivol utón jutott kormányra. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én tehát még inkább csodálkoztam azon, hogy visszautasította ezt az ajánlatot, mikor épen gondoskodás történt volna árról, hogy hasonló kényszerhelyzet ne egy könnyen álljon elő, mikor az ellenzék határozottan hathatós fegyvereket adott volna át. Tagadja ezt? (A miniszterelnök igenlőleg int.) Akkor megáll az eszem. Gr. Tisza István miniszterelnök: Igen! Felsülés lett volna! Gr. Andrássy Gyula: Nagyon csodálkozom, mondom, azon, hogy ha egy czél elegendő arra, hogy annak érdekében a házszabályt megsértse, ha egy czél elegendő arra, hogy annak érdekében kétségbe vonható törvényességű tényeket tanácsoljon a koronának, hogy akkor ezen czél, ezen érdek nem elegendő erős arra, hogy a lemondásra birja. (Hosszantartó zajos éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Egy pár igen rövid megjegyzést kívánok tenni. (Halljuk! Halljuk!) Először is hiszem, hogy lesz alkalmunk a házszabályrevizió kérdéséről máskor beszélni, (Egy hang balfelöl: Nem lesz!) és akkor meggyőződésemet ki fogom fejteni, hogy az a házszabályreform, a melyet t. barátom hozott, egy teljesen használhatatlan félrendszabály volt, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) a melylyel t. barátom épen ugy felsült volna, mint a hogy 1899-ben ez a párt és az ebből a pártból alakult kormánv felsült az akkori házszabályreformmal. (Elénk helyeslés a jobboldalon, Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon: Zsandár kell!) Másik megjegyzésem az, hogy t. barátom ismételten rátér az u. n. ex-lexben való feloszlatásra és kifejezi hazafias aggodalmait. Én azt a kérést intézem t. barátomhoz, hogy ha őt ezek a hazafins aggodalmak áthatják, ha ő belátja azt, hogy az országban káros izgatottságot lehet ez által okozni, a mely káros izgatottság árthat — a mint ő magát kifejezte — 8 konzervatív eszméknek és kárt okozhat a dinasztiának, akkor teljesítse elementáris kötelességét, álljon elő meggyőződésével, mondja meg, hogy törvénysértés-e, (Zajos helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) és azt a súlyt, a mit t. barátom szava épen az utóbbi időben való viselkedése folytán ellenzéki körökben nyert és szerzett, használja fel a felvilágosításra, használja fel a kapaczitálásra. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a balés a szélsőbaloldalon.) Ha ezt nem teszi az én t. barátom, hanem a helyett a szerinte is káros é_s veszélyes (Nagy zaj és félkiáltások balfelöl: Önre nézve veszélyes!) és az ő meggyőződésével is ellenkező téves felfogás alapján hagyja nagyranőni az izgalmat, (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) hagyja, hogy az kárt okozzon, (Folytonos nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) hagyja, hogy olyan felfogásokkal megmételyezzék a közfelfogást, a melyeket ő sem oszt, ő sem tart helyeseknek: akkor, engedelmet kérek, csakugyan azt látom, hogy a politikai kötelességérzet dolgában a mi nézeteink nagyon eltérnek egymástól. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! Az én t. barátom (Nagy zaj balfelöl.) kinält nekem egy szerepet, a mely után nagyon öntelt mosolylyal nézhettem volna . . . (Folytonos nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Hát magyar ember mindenre kapható? {Nagy zaj.) Szégyen, gyalázat! (Folytonos nagy zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök:... kínált nekem egy szerepet, a melyet, ha elvállaltam volna, tetszeleghettem és gyönyörködhettem volna magamban, mint az önzetlen hazafi mintaképében, (Nagy zaj balfelöl.) Engem ettől a szereptől megmentett volna maga az a tény, hogy a házszabályreformot, (Folytonos nagy zaj balfelöl.) a melyet ajánlottak, abszolúte kielégítőnek és czélhozvezetőnek nem tartottam; (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) de azt tartottam, hogy nem lett volna helyes és nem lett volna nyilt eljárás tőlem, egyszerűen ezen egy indoknál maradni és tévedésbe ejteni hallgatásom által t. barátomat magamtartása felől. (Nagy zaj balfelöl,) Ennek folytán megmondtam és ismétlem most is, (Nagy zaj és felkiáltások bal felől: Mondjon le!) hogy bármikor beáll az a pillanat, a midőn az általam képviselt ügynek távozásom által használhatok, (Folytonos nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon} annak mérlegelését magamnak tartom fenn; (Élénk helyeslés a jobb* oldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon^ azzal pedig tartozom az ország alkotmányának, (Hosszantartó nagy zaj és mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Élénk helyeslés a jobboldalon) hogy a parlamentarizmust.... (Folytonos nagy zaj balfelöl.) B. Dániel Ernő: Ez a szólásszabadság tisztelete? (Zaj.)