Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-525

525. országos ülés 190í deczember 28-án, szerdán. 47 is győzethetnék az ellenzék. (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsöbaloldalon.) A döntő tényező az országos közvélemény irányítása és egyéb oly feltételek lehetnének, a melyek a kellő erkölcsi erőt megadhatnák. (Igaz! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De mondom, teljesen elismerem, hogy a t. miniszterelnök ur ebben a nézetemben esetleg nem osztozhatik és azt tarthatja, hogy ez nem elegendő. De ha csak ez az akadálya lett volna a béke utjának, nem adtam volna fel reményemet, hogy az akadályokat legyőzzem, törekedtem volna a t. miniszterelnököt meggyőzni arról, hogy nem lehet és nem szabad bizonyos ideálok, bizonyos kedvencz eszme keresztülerőszakolása végett a küzdelmet a végletekig folytatni, hogy jobb a kevesebbel megelégedni, a mely biztos, mint küzdeni a jobbért, — az ő álláspontja szerint — a többért, a mely bizonytalan. Törekedtem volna az ellenzéket is további engedményekre birni. (HaüjuJc! Ealljulc! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hiszen az ellenzéknek sem jutott eszébe azt követelni, hogy szőröstül-bőröstül fogadják el ezt, mint ultimátumot. Tolakodtam volna, alkalmatlankodtam volna a t. miniszterelnök urnái ép ugy, mint az ellenzéknél. Nem ejtettem volna el a tárgyalás fonalát. Rakovszky István: Nálunk nem tolakodott volna, mert szívesen hallgatjuk! (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Gr. Andrássy Gyula: Mindent megtettem volna abban a reményben, hogy az czélra vezet és a békét megteremti. Második kifogása a t. miniszterelnök urnak a junktim ellen volt. Azt mondta, hogy ilyen módon több hónapig sem kapja meg a házszabályt, ilyen módon annak a lehetőségnek van kitéve, hogy több hónapig kell várnia. De kérdem: (Sálijuk! Hallj lik! a bal- és a szélsöbaloldalon.) mi garantirozza azt, hogy azon az utón, a melyen most jár, néhány hónap alatt oly házszabályt kap, a melyet az egész képviselőház magára nézve kötelezőnek elismer? (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon; felkiáltások: Soha') Egy csonka parlament, az erőszak által eltávolított ellenzék utján létrejött parlament, talán fog uj, szigorú házszabályok szerint eljárni, de az egész parlament az egész ellenzékkel együtt, nem hiszem, hopy a t. miniszterelnök ideáinak megfelelő házszabályok alapján fogna tárgyalni. (Ugy van! balfelöl. Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Isten ments/) És különben is oly nagyon soká a választási javaslatnak előkészítése nem igen húzódhatott volna, mert hiszen a t. miniszterelnök ur már hónapok óta, tulajdonképen egy év óta foglalkozik ezzel a javaslattal. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az anyag már együtt van és módjában lett volna aránylag rövid idő alatt a junktimnak is jnegfelélni. De különben, a mint mondom, meg voltam győződve arról is, hogy a t. miniszterelnök ur józansága és az ellenzék józansága, a közvélemény nyomása és pressziója megakadályozta volna azt, hogy ha egyszer érdemben egyetért a két tábor, egyrészt a házszabályokra nézve, másrészt a reformok mértékére nézve, hogy akkor valami formalitás miatt meghiúsuljon a béke. Reményemet nem ezekért adtam fel, (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) de a miatt a kijelentés miatt, hogy a t. miniszterelnök ur azt mondta, hogy ő erkölcstelenségnek tartja azt a követelést, hogy ő, a ki többséggel bir, lemondjon. (Elénk helyeslés jobboldalon. Felkiáltások: így is van! Mozgás és nyugtalanság a bal- és a szélsöbaloldalon, Elnök csenget.) Ez győzött meg arról, hogy csakugyan reménytelen az a.lku, mert egyrészt tudtam, hogy a t. ellenzék semmi körülmények közt annak uj hatalmi eszközöket adni nem fog, a ki a jogszabályokat itt a házban megsértette, a ki oly tanácsot adott a királynak, mely az ellenzék nézete szerint törvénysértés volaa, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azon meggyőződésben voltam, másrészt, hogy a miniszterelnök ur sem fog már olyant tenni, a mit erkölcstelennek tart, tehát összehozni ezt a két ellentétes felfogást nem lehet. Én elismerem, hogy igen abnormális dolog az, ha a kisebbség követeli, hogy az a miniszterelnök, a kit a többség támogat, lem >ndjon. (Ugy van! jobbfelöl.) De először nem abnormális-e ez az egész helyzet? Nem abnormális e az, hogy egy miniszterelnök nyiltan, bevallottan megszegje azon házszabályokat, melyeket neki ép annyira kell tisztelni, mint bárki másnak ? (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem abnormális-e, hogy olyan választást rendel el, melynek jogi alapja kétséges és kétségbevonatott, még a szabadelvűpárt részéről is, jóhíäzeműleg, nem pártszempontból? E? nem abnormális e tulajdonképen az egész magyar parlament fejlődése, azé a parlamenté, melyben 40 év óta nem történt meg, hogy leszavaztatott volna a kormány ? (Ellenmondás jobbfelöl.) Igaz, Khuent leszavazták, de benmaradt a kabinetben és egyéb semmi sem történt. (Derültség balfelöl.) B. Kaas Ivor: Kubinyiék kidobták az ajtón, és ő bemászott az ablakon. (Zaj és felkiáltások jobb felöl: Vizet!) Gr. Andrássy Gyula: Nem abnormálisé az a parlament, a hol 40 év alatt még egy törvényjavaslat sem szavaztatott le, melyet a kormányok beterjesztettek, talán még egy szakasz sem ? Pedig tény az, hogy nem egy miniszterelnök ezen idő alatt lejárta magát; tény az, hogy nem egy olyan törvényjavaslatot terjesztettek be, a mely nem tetszett a többségnek, hiszen képtelenség, hogy minden törvényjavaslat, melyet minden kormány eddig beterjesztett, mind tetszett volna a többségnek. Ilyen viszonyok közt nem voltam arra elkészülve, hogy a t. miniszterelnök ur vissza-