Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-523

30 523. országos ülés Í90í deczember 16-án, pénteken. Állitsuk helyre a tényállást, hogy a tulajdonképen döntő kérdés felett megmérkőzhessenek a vélemények. (Halljuk! Halljuk!) Feljövök a képviselőházba és kapok egy kiosztást. Ezen kiosztásnál van egy melléklet, a mely egy állítólag elfogadott határozati javaslatot publikál a képviselők között, (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szokatlan dolog, hogy egy ilyen állítólag elfogadott határozati javaslat, ilyen diluált állapotban másodszor is közzététetik a képviselők között. (Ugy van! a. bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez maga provokál bennünket annak megítélésére, hogy tulajdonképen keletkezett-e és keletkezhetett-e a magyar parlamentben ilyen határozat: igen vagy nem? Én, t. képviselőház, már bevezetésül is jelzem, hogy bálás szívvel vagyok eltelve ő Felsége a magyar király iránt, a kinek intézkedésével fogom kimutatni és bebizonyítani azt, hogy ilyen határozat létre nem jöhetett és létre nem is jött. Majd rá fogok térni ennek részletes igazolására. Azonban az események lánczolatában meg kell állapitanunk, hogy a miniszterelnök ur nyilván ezen határozati javaslatra való vonatkozásában ismételten azzal kérkedik, hogy csak egyszer, akkor is nem törvényt sértett, hanem csak házszabályt. Csak egyetlen egyszer. Már most, t. képviselőház, ha csak ez a nyilatkozat feküdnék előttünk, ez nem volna rám nézve döntő, mert hogy a történtek után mit mond gróf Tisza István a szabadelvű pártkörben, az én rám nézve egyáltalán közömbös dolog. Hanem arra nézve, hogy mi történt, a képviselőház naplói, jegyzőkönyvei és a megállapítandó tények lehetnek egyedül irányadók. Csak annak a megállapításánál, mikor a miniszterelnök ui azt mondja, hogy neki az a politikai morálja, hogy ő inkább megszegi a szabályt, semhogy megszegje a törvényt, ez a gonosztevőknek az a morálja, hogy ők maguk válogathassák meg, mi rájuk nézve az enyhébb, hogy melyik gonosztettet követhessék el. (Élénk éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Csakhogy ezt semmiféle büntető biró enybitő körül menyül el nem ismeri, hogy a vádlott ur maga legyen a biró abban, hogy melyik szabályszegés a nagyobb bűn; (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert igy azután az, a ki az oltári szentséget viszi el, azzal védekezhetnék, hogy nagyobb bűnt követett volna el akkor, ha a perselyly el teszi ezt. Már most ténybelileg is miként áll ez a dolog? Nyilván valótlan, a nemzet szine előtt állítom, hogy valótlan, hogy csak egy szabálysértés követtetett volna el. Mert nem szabad elfelejteni, hogy ezen botrányos merénylet előtt a gr. Tisza István vezetése alatt álló kormány már törvényszegést követeit el, és pedig az olasz kereskedelmi szerződésnek rendelettel való életbeléptetésével (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) és ezt nemcsak ő maga ismerte el, de tanú is volt Nagy Ferencz ur személyében, a ki igazolta az elkövetett törvénysértést, és annak beismerését. Hát ime, a ki a taposó malom kerekére lép, az azután tapos, mert viszi a kerék. Akkor azt mondta, hogy inkább megszegi a törvényt, semmint megszegje a házszabályt, most meg azt mondja, hogy inkább megszegi a házszabályt, semmint hogy megszegje a törvényt. De ez nem is elég. Hiszen ebben a rendszerben nincsen megállapodás! íme, ma már bejelentette a miniszterelnök ur az ujabb törvényszegést! Hiszen ma előttünk ünnepélyes formában be lett jelentve az, hogy Magyarországnak olyan miniszterelnöke van, a ki ő Felségét eskűszegésre akarja rábírni. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Az 1867 : X. t.-cz. életben van, ez már nem is házszabály, hanem törvény és pedig alkotmánygarantáló törvény, a királyi hatalom korlátlanságával szemben megállapított garancziális törvény. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon). íme, a ki lábbal tiporta a házszabályt, nem kíméli, nem becsüli a királyi esküt sem és meg akarja gyalázni a nemzet előtt magának a királyságnak instituczióját is. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon). B. Kaas Ivor: Ez a lojalitás, ez a legalitás, ez a legitimitás, ez a szabadelvűség! Polónyi Géza: Mielőtt tárgyam részletes fejtegetésére áttérnék, nem hiszik t. képviselőtársaim, milyen lelki gyönyörrel, milyen nagy élvezettel hallgattam azt a párbeszédet, a mely lefolyt ma báró Bánffy Dezső és Rosenberg .Gyula között. Önök, t. uraim, azt hirdetik odaát, hogy önök a törpe kisebbségek obstrukcziói ellen küzdenek, hogy önök perhorreskálják az ob^ strukcziót. Hát, t. uraim, én, a ki 1899-ben a Bánffy elleni obstrukcziónak egyik tényezője voltam, a ki abban részt vettem, azt hittem akkor, hogy csak az ischli klauzuláról és csak egy korrupt választási rendszernek megbuktatásáról van szó. Ma meghallottuk, hogy annak a többségnek támogatásával — mert hiszen egy sem ugrott félre a Bánffy pénzén választott képviselők közül — sokkal többet terveztek in camera caritatis; az akkor olyan benfentes Rosenberg Gyula ur ugyanis itten ünnepélyes konfessziót tesz, hogy az alkotmány felfüggesztését akarták elhatározni. Rosenberg Gyula: Ki akarta ? (Felkiáltások a baloldalon : Önök !) Az nem igaz! Visontai Soma: A világon nincs párja az ilyen pártnak, mint a minőt önök alkotnak! (Felkiáltások a baloldalon: Az alkotmányt akarták felfüggeszteni? Zaj a jobboldalon.) Rosenberg Gyula: Az nem igaz! Majd megmondom ! B. Kaas Ivor: A mit akkor nem akart, most megteszi! Rosenberg Gyula: Ez sem igaz I Elnök: Csendet kérek!