Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-523

525. országos ülés 190k deczember 16-án, pénteken. 29 összeköt a haza javára és a gyűlöletet és az ellenszenvet is le tudja győzni bennünk: ez a küzdelem a szeretett hazánk javáért. Nem tudok tovább beszélni, nagyon rekedt vagyok (Zajos helyeslés a hal- és a szélsöbálóldalon.) és ezzel befejezem előadásomat. Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. báz! Az ülést megnyitom. Szólásra következik a házszabályokhoz való szólás czimén Polónyi képviselő ur. Polónyi Géza: T. képviselőház! Eredeti eltökélésemhez képest a házszabályokhoz, különösen annak 213. §-ához kívántam és kívánok hozzászólni. Mielőtt azonban ezt tenném, a felmerült inczidentális házszabály-kérdésre is ki kell terjeszkednem és rövid nyilatkozatot kell tennem. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbálóldalon.) Ferde helyzet, hogy ha a képviselőház elnökét a házszabályokra és az alkotmánynak, hogy ugy mondjam, elemi, kardinális intézkedéseire és értelmére kell figyelmeztetni. (Igaz! Ugy van! bal/elöl.) A t. miniszterelnök ur az imént azt a kifejezést használta, hogy a házszabályok 23. §-a értelmében a ház alakulását kell az első három ülésben végrehajtani. Ez, t. képviselőház, alkotmány- és házszabályellenes felfogás. A képviselőház a házszabályok 21. §-a értelmében akkor alakul meg, midőn a képviselők többségének mandáíuma igazolva lévén, az elnök megválasztatik; az elnök aztán a házszabályok 21. § a értelmében a képviselőházat megalakultnak jelenti ki. (Helyeslés balfelöl.) A képviselőház a 21. §-a értelmében annak idején, a mikor összehivatott, szabályszerűen közjogilag megalakult. A miről a 23. §. beszél, az egészen más. Az nem a ház megalakulásának kérdése, hanem csak rendelkezés arról, hogy a csak egy ülésszakra választott tisztviselők, nevezetesen a két alelnök, jegyzők és háznagy választandók meg az első három ülésen. A háznagy választását is el lehet még halasztani. Itt kell azonban mindjárt hangsúlyoznom, hogy ha pedig ezen első három ülésen meg nem választattak az ülésszak tartamára megválasztandó tisztviselők, annak is megvan ebben a házszabályban a szankeziója. A 23. §. ugyanis azt rendeli, hogy ezen uj választás eredményének kihirdetéséig az előbbeni ülésszakra választott alelnökök és jegyzők folytatják hivatalos működésüket, tehát a ház tanácskozásaiban semmiféle zökkenés elő nem állhat az által, hogy a harmadik ülésben ez a választás nem foganatosíttatott. Ha azonban valaki, mint a miniszterelnök ur, az indemnitás kérdésével áll elő, az már egészen más kérdés. A házszabályok 23. §-a az ülésszakonként megválasztandó bizottságok választását nem köti a harmadik üléshez. Ennek még határideje sincs a házszabályokban: foganatosíthatja azt a ház, a mikor jónak látja. Már pedig az indemnitást tárgyalni akarni addig, a mig a pénzügyi bizottság megválasztva nincs, csak olyan miniszterelnöki agyban fogamzhatik meg, mint a t. miniszterelnök uré. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbálóldalon.) Da bármit tartalmazzon a 23. §., itt a történelmi előzmények révén elsősorban az a kérdés döntendő el, hogy a képviselőház elnökének a miniszterelnökkel való összejátszása révén történt-e okirathamisítás Magyarország parlamentjében, igen vagy nem? (Ugy van! a bal- és a szélsöbálóldalon.) Erre majd rá fogok térni. Mielőtt azonban ezt a témát feldolgoznám, egy előzetes kérdést kell nekem is tennem. (Halljuk! Halljuk!) Az elnöki helyről elhangzott szó ismét kétely tárgya lehet-e, t. képviselőház? Nem hallottuk báró Peilitzsch alelnök úrtól csak az imént a mai ülésben azt, hogy Rakovszky képviselő urnak hozzá intézett kérdésére azt mondta, hogy majd beszédének végén fog arra válaszolni? (Ugy van! és zaj a baloldalon.) Hát az elnöki méltóság nem követeli-e meg, hogy az elnök ur adott szavát be is váltsa? (Ugy van! a bal- és a szélsöbálóldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Nincs vége az ülésnek !) Gr. Zichy Aladár: Nem mondta, hogy az ülés végén! Lengyel Zoltán : Minket rendreutasít, magát nem tudja rendben tartani. (Derültség bal felöl. Zaj a jobb- és a baloldalon.) Polónyi Géza: Én is tartozom azzal a lojalitással, — nem báró Peilitzsch Arthurnak, hanem az elnöki széknek — hogy ha netalán feledékenységből maradt volna el ez a felelet, én is alkalmat nyújtsak ennek megadására s szívesen nyugszom bele, hogy beszédem félbeszakitásával az elnök ur a megígért felvilágosító magyarázatokat adja meg. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbálóldalon. Zaj a jobb- és a baloldalon.) Pap Zoltán: Vessünk véget a komédiának! Polónyi Géza: Ha pedig semmi válasz nem érkezik erre a felhívásra, kérdem én: micsoda tisztelettel tartozhatunk mi azon elnök iránt, a kinél nciacsak az adott szó szentsége tétetik ismételten kérdés tárgyivá, de a mikor a ház méltósága érdekében azt sem tartja kötelesságének a tanácskozást vezető elnök, hogy igazolja azt a brutalitást, a mi történt akkor, a mikor felbérelt szolgákkal akarták a képviselők személyes szabadságát koczkáztatni. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) De hát a hallgatás is felelet. (Ugy van! bal felöl,) A bűnvádi perrendtartás szerint a vádlottnak meg van az a joga, hogy a feleletet megtagadhatja ; (Derültség a bal- és a szélsöbálóldalon.) a közvéleménynek viszont meg van az a joga, hogy a hallgató és feleletet megtagadó vádlottal szemben a maga ítéletét kimondj.). (Ugy van! a bal- és a szélsöbálóldalon. Zaj a jobboldalon.)