Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-523

20 523. országos ülés 190'+ deczember 16-án, pénteken. Gr. Tisza István miniszterelnök: Meghall­gatnak, ha megczáfolom ? (Élénk derültség jobb­felöl. Zai balfelöl.) Endrey Gyula: Ozáfolja meg Feilitzsch! Ő az elnök! (Derültség jobbfelöl.) Rakovszky István: Igen, hogy Perczel Dezső tudva valótlant nem mondott. De én tovább megyek ós a bizonyítás terére lépek. A miniszterelnök ur nem mondott tudva valótlant, csak elfelejtett valamit; mert az a tett, a melynek a t. miniszterelnök ur is részese, a mely elkövettetett november 18-án, a mi­niszterelnöki szavakba helyezett hitelnek tökéletes megrenditését képezi. (Zaj.) A t. miniszterelnök ur 1903november 26-án a következőket mondotta (olvassa); »Engedel­met kérek, addig, a mig valaki bármi tényem­mel be nem bizonyítja azt, hogy én akárminő, a legmesszebb menő politikai becsületesség* . . , (Derültség balfelöl. Felkiáltások jobb felöl: Igenis!) »lojalitás vagy elvhűség ellen vétettem — nagy zaj és derültség a szélsőbnloldalon — « (Derült­ség a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Ugy-e } iga­zunk volt?!) »Igenis, ezt tessék bebizonyítani, mert az én közéleti működésem itt van mint nyitott könyv — ugy van jobbfelől —« (Elénk felkiáltások jobb felöl: Ugy is van! Zaj bálfelöl.) Kubik Béla: Majd ráczáfol maga! Rakovszky István: Csak azt akarom meg­jegyezni, hogy a t. kormánypárt azzal a helyes­lési rohammal egy kissé elhamarkodta magát, mert annak most kellene jönnie \ » . .. a mire felemelt fővel mutathatok rá.« (Elénk helyeslés jobb felöl és felkiáltások: Ugy is van!) »Mert nehéz küzdelmek között és nem törődve azzal, hogy sárral dobáltak meg, hosszú időn keresz­tül küzdöttem és érdemeltem ki magamnak azt a jogczimet, hogy erkölcsi sulylyal bírjon minden szó, a mit mondok, (l/gy van! Ugy van! jobbról.) azzal a teljes erkölcsi sulylyal, a mivel egy becsü­letes ember, (Zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) egy becsületes politikus szava birhat; mondom, mindaddig, mig bárki bizonyítékokkal elő nem állhat e tekintetbon, a levegőnek üres szólamok­kal való mozgásba hozatalánál egyébnek ezeket a vádakat^a melyeket felém vetnek, nem tekint­hetem.* (Elénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltá­sok: Ez áll most is!) A t. miniszterelnök ur ugyanezen év november 27-én a következőket mondotta (olvassa): » Végezetül csak azt ismét­lem, hogy mi igenis ezt a házszabályt elfogad­tuk, mi ennek a házszabálynak tartalmához kötve vagyunk, mi ezt a házszabályt ugy, a hogy annak a szövege szól, becsületesen végre fogjuk hajtani.* (Gúnyos taps és nevetés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kubinyi Géza: A mit önök csinálnak, az becstelenség. A barnkád, az a becstelenség. (Zaj.) Rakovszky István (olvassa) : »Ez a kötele­zettség áll fenn ránk nézve is, önökre nézve is,« (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kubinyi Géza: A barrikádosokra is! Rakovszky István: Ez idén nov. 18-án pedig azt mondotta a t. miniszterelnök ur: » Vessünk véget a komédiának!« (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Becsület, komédia: nem vetem ezt a miniszterelnök ur szemére, mintha imputáini akarnók; nem azért, mert a miniszterelnök ur ezt elfelejtette. Gr. Tisza István miniszterelnök: Dehogy felejtette. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Fel­kiáltások : Egyáltalában el nem felejtette!) Rakovszky István: Ne mondják, hogy nem felejtette el, mert ha tényleg nem felejtette volna el, sokkal keményebb volna ítéletem a miniszterelnök ur felett. T. ház! Egy helyzet állott itt elő az u. n. uj házszabályok alapján, a mely szerint a ta­nácskozás egyszerűen lehetetlen, mert nem lehet kétféle jogalapon tanácskozni. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Mi volt a czél és mi az eredmény ? Az eredmény nem egyéb, minthogy a t. miniszter­elnök urat november 18 ika óta egyik kudarez a másik után, egyik megszégyenítés a másik után éri. (Ugy van! balfelöl.) Ha csak e ház­nak a pszichológiáját nézem, azt látom, hogy a szenvedélyek még jobban kitörtek azon nap óta, a melyről azt hitte a t. miniszterelnök ur, hogy attól kezdve fékezni képes itt a szen­vedélyeket, hogy itt rendes tárgyalásokat lesz képes teremteni. A miniszterelnök ur apostoli körútra ment (Derültség és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Mozgás és felkiáltások jobbfelöl: Ott ülnek az apostolok!) a miniszteri hatalom minden kellékeivel környezve, (ügy van! a bal­és a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) én mi volt a vége? (Mozgás a jobboldalon. Zaja bal­és a szélsőbaloldalon.) De, t. többség és t. képviselőház, emlékez­zenek arra, hogy azon november 18-iki napon azt a csinyt Perczel Dezső' követte el. Kubinyi Géza: Deczember 13-áról beszél­jen! (Zaj a bál- és a szélsöbaloldalon.) És a barrikádosokról! Rakovszky István: Igenis, deczember 13-án mi itt voltunk, de az urak nem voltak itt, hanem a szegény darabontokat küldték ide maguk helyett. (Ugy van! a bál- és a szélsöbal­oldalon. Élénk felkiáltások a jobboldalon: Véd­telen embereket gyilkoltak ! Gyalázat!) Kubinyi Géza: Hát ez magyar emberhez illő dolog volt ? Szégyeljék magukat! (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek a ház minden oldalán ! Rakovszky István: Perczel elnöksége lehe­tetlenné vált. (Ugy van! a bal- és a szélsöbal­oldalon. Zaj jobbfelöl.) B. Kaas Ivor: De az adósságait kifizették. (Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás és zaj a jobboldalon.) Rakovszky István: Azt nem tudom! A da­rabontok pedig, a kiken az egész les-DanieL

Next

/
Thumbnails
Contents