Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-523

523. országos ülés 190í deczember 16-án, pénteken. 19 Rakovszky István: . . . nem terjesztették ki a felháborodás elf?ő pillanatában figyelműket egy kis részletre, a melyben a ház elnökének is méltó szerepe volt. Ez a darabantoknak, a 10-es számú keztyűs uraknak a házban való alkalmazása. (Felkiáltások a jobboldalon: Még mernék róluk beszélni! Nagy zaj a bál- és a szélsőbaloldalon.) Meg kell állapítani a felelősség szempontjából, hogy ki rendelte ezeket ide (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsőhaloldalon.) és mi czélból, mert én nem hiszem, hogy a t. házelnök urnak a hősiessége, vitézsége azon emlékezetes nap óta megszaporodott volna; ha akkor nem érezte magát biztonságban, hát akkor ma sem érezhetné magát biztonságban és akkor ma is szükség lenne azokra. Kérdem a t. elnök urat: milyen jogczimen voltak ezek iderendelve? (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Kinek a pénzén ?) Bartha Miklós: Közvagyonrongálás! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Rakovszky István: Kinek felhatalmazása folytán voltak itt? És kérdem a t, házelnök urat . . . Bartha Miklós: A honvédelmi miniszter ur is feleljen ezért! (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Derültség a jobboldalon) Igen! A katonaságot kivetkőztette ! (Zaj a jobb- és a báloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky István: És kérdezem a t. házelnök urat: mi keresnivalója volt ő neki ott az ülés előtt azon a helyen ? (Derültség a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a széhöbaloldálon.) Kérdem őt; mit parancsolt azoknak az embereknek, és vájjon a házelnöki méltósággal megegyeztethetőnek tartotta-e azt, hogy őt onnan leüztók ? (Nagy zaj a jobboldalon. Helyeslés a szélsőbaloldalon.) B. Kaas Ivor: Megfutott! Rakovszky István: Láttam saját szemeimmel! Én azt hiszem, t. ház, hogy ha egy házelnök egyszer elfoglalja azt a helyet, még az erőszaknak sem szabad engednie. (Derültség a jobboldalon. Zaj a széhöbaloldálon. Felkiáltások bálfelöl: Halljuk/ Halljuk!) Helyesen mondta azt annak idején Tallián miniszter ur, mint akkori házelnök, a mikor szintén egy tumultus alkalmával valaki oda akart állani, hogy őt megvédje: »Én megvédem magamat és méltóságomat.« Kubik Béla: Mert tiszta volt a lelkiismerete ! Olay Lajos: Az nem csinált gazságot! Kapotsfy Jenő: Driember volt! (Zaj. Halljuk! Ha'ljuk! a baloldalon.) Rakovszky István: Én a házelnök urnak szívesen konczedálom azt, hogy félbeszakítsa beszédemet, — mert neki az egyedül érvényes házszabályok értelmében a szónokot félbeszakítani bármikor joga van — és erre nyilatkozhatik. Hát felhívom a t. házelnököt, méltóztassék nyilatkozni. (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbahldalm: No halljuk! Felkiáltások a jobboldalon: Ne feleljen ! Elnök csenget.) Elnök: Nagyon különösnek tartom, hogy épen Rakovszky képviselő ur, a ki a házszabályok legilletékesebb őrének és védőjének véli magát, olyan kéréssel fordul hozzám, hogy én az ő kérdésére akkor feleljek, mielőtt ő beszédét befejezte volna. Majd felelek, ha beszédét befejezte. (Helyeslés á jobboldalon. Zaj a bal- és a szeís'baloldalon és felkiáltások: Hadd gondolkodjék !) Leszkay Gyula: Az utasítást még nem kapta meg Tiszától! (Zaj a jobb- és baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky István: T. képviselőház! Most áttérek magára arra a hallatlan házszabálysértésre és törvénytiprásra, a mely a legaljasabb módon lett elkövetve november 18-án. (Halljuk! Halljuk! a báloldalon.) Egy ritka furfanggal, világot nem látott szemérmetlenséggel . . . (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon. Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon) Gr. Tisza István miniszterelnök: Rendre! (Zajos felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Igaza van! Felkiáltások a jobboldalon: Rendre!) Pozsgay Miklós: Gaz, bitang, sehonnai! (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon : Igaza van !) Tóth János: Aljasság! (Nagy zaj a jobbés a baloldalon. Elnök csenget.) ElnÖK : Csendet kérek ! Rakovszky István:... és gyávasággal... (Nagy zaj a jobboldalon és felkiáltások: Rendre! Helyeslés a bal- és a szélsob d-ddalon.) Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. Justh Gyula: A legnagyobb alávalóság és disznóság! (Folytontartó nagy zaj a ház minden oldalán.) Elnök: Justh Gyula képviselő urat rendreutasítom. Zboray Miklős: Hazugsággal, csalással élni az elnöki székből! (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak legalább saját szónokukat meghallgatni ! (Derültség jobbfelöl. Zaj.) Rakovszky István: Ha a t. többség ezt helyesnek, jónak, korrektnek és nem szemérmetlennek tartja, a mikor a háznak elnöke általam és mások által nyilvános ülésben, — a naplóban megörökítve is találhatják azt •— tett kérdésünkre, vájjon a házszabályok értelmében akar-e eljárni, mert azok a hirek keringenek, hogy ezeket félre akarják lökni, a házelnök ur a miniszterelnök tudtával azt mondotta, — mindig azt mondotta — hogy a házszabályokhoz ragaszkodni fog: akkor nincs semmi ellenvetésem. (Zajos helyeslés balfelöl. Zaj.) És én felhívom a t. miniszterelnök urat, a ki annyira felháborodott, czáfoljon meg. 3*