Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.
Ülésnapok - 1901-522
8 522. országos ülés 1904 deczember 15-én, csütörtökön. tozik a napirend előtt való felszólalást megengedni, vagy meg nem engedni, a mivel szemben azután az illető képviselő a házhoz appellálhat vagy nem, saját belátása szerint, hanem az alelnök ur a napirend előtti felszólalás megtagadását arra az állítólag hozott határozatra alapította, a melyet lex-Danieínek szoktak csúfolni, (Zaj a jobboldalon. Halljuk I Halljak! balfelöl.) ennek folytán teljesen aktuális kérdéssé vált ennek az u. n. szabálynak érvényessége, mert az alelnök urnak ezen eljárásából arra a meggyőződésre kell jutnom, hogy ő azt szándékozik érvényesíteni. (Uqy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Legyen tehát szabad nekem rideg objektivitással kifejteni jogi meggyőződésemet, mely a képviselőház igen számos tagjának jogi meggyőződése, erre az állítólagos határozatra nézve. (Halljuk 1 Halljuk !) Előrebocsátom, hogy a legteljesebb mértékben hozzájárulok azokhoz, a miket e tekintetben, valamint a békés kibontakozás lehetőségének és kívánatosságának tekintetében előttem szólott Andrássy Gyula és Kossuth Ferencz barátaim előterjesztettek. (Elénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, a békés kibontakozás egyedül a jogrend helyreállításán alapulhat, (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert az olyan béke, mely a jogrend megbontásának elismerésén és eredményességén alapulna, sokkal veszélyesebb volna a mi alkotmányunknak, nemzeti létünknek fentartására nézve, mint bármely küzdelem, a melyen keresztül kell mennünk és a melyet — és ebben törhetetlen bizalmam van — diadalmasan ki fog állani a magyar állam, a magyar nemzet, az évezredes magyar alkotmánynak szilárdsága. (Hosszas élénk éljenzés és taps.) Csak egyet nem állhatna ki, mert akkor alapjai volnának megrendítve: azt, hogy a jogfolytonosságon ejtett sérelem eltűressék, elismertessék, hogy a megszakadt jogfolytonosságnak, tehát az erőszaknak alapján történjék kísérlet az uj jogrendnek, azaz a jogrendnek csak csúfolt erőszak törvényesitésére és elismerésére. (Élénk helyeslés bal felöl.) Az ily álláspont természetesen erős alapozást kivan és habár nekem neua kellett elhatározásom megérlelésénél megküzdenem azoknak a lélektani motívumoknak egy részével, a melyekkel, kötelességérzetének sugallata alatt megküzdött Andrássy Gyula t. barátom, ámbár nekem nem kellett politikai kötelékeket szétszakítanom, a melyekben ugy sem állottam, de mégis éreztem, hogy igen komoly elhatározás előtt állok, midőn a képviselőház egy nagy részének és az elnökségnek jogi felfogásával szembe szegezem a magamét, szegezem az én barátaimét és abból minden konzekvencziát levonok. (Halljuk! Halljuk !) T, képviselőház! Az, a mi november 18-án történt . . . Lengyel Zoltán: Gazság! Gr. Apponyi Albert: ... de csak állítólag történt, mert igen helyesen mondta Kossuth Ferencz t. barátom, hogy arról, hogy ez igy történt volna, semmiféle hiteles okmány nem létezik. (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) Az, a mi állítólag törtónt, jogtalanul történt, jogilag érvénytelen és a háznak minden olyan határozata, a mely az akkor állítólag alkotott szabálynak Segítségével létrejönne, jogilag semmis és érvénytelen (Ugy van! balfelöl.) és minden erre alapított törvény, ha a törvényhozás többi faktorai, erre nézve felvilágosítva nem lévén, ehhez hozzájárulnának, szintén jogilag semmis, érvénytelen, ebben az országban senkire nézve nem kötelező. (Ugy van! Elénk helyeslés és taps balfelöl.) r Én okoskodásomból kizárok mindent, a mi jogilag kontroverz kérdés. Méltóztatnak tudni, hogy én és sokan már az u. n. párhuzamos üléseknek behozatalában is házszabálysérelmet látunk. (Ugy van! balfelöl.) De mivel ez utóvégre jogilag kontroverz kérdés, ebben a tekintetben nem érezném magamat jogosítva arra, hogy, a mennyiben a háznak többsége a házszabályok értelmezésében az enyémtől eltérő álláspontot foglal el, én ebből oly messzemenő következtetéseket vonjak le. De hiszen most nem kontroverz kérdéssel, hanem a házszabályok nyilt és bevallott megsértésével állunk szemben. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hogy ez a házszabálysértés miben állott, ezt röviden leszek bátor összegezni. (Halljuk! Halljuk!) Először, hogy csak egy kisebb dolgot említsek, a mely a nagy sérelem mellett a közfigyelemből szintén eltűnt, a mely azonban az aktáknak teljessége szempontjából mégis felhozandó : hogy ez az állítólagos határozat oly időben hozatott, mikor a párhuzamos üléseket elrendelő képviselőházi határozat szempontjából is az ülésnek már befejeztetnie kellett volna és határozathozatalnak többé helye nem volt, (Mozgás jobbfelöl.) mert azon határozat szerint a párhuzamos ülés délutáni négy órától kilencz óráig tartott volna, ez az egész jelenet pedig lejátszódott kilencz és féltiz között. Én azonban csak pro integritate actorum említem fel ezt is, mert nem ezen fekszik a dolog súlypontja. A dolog súlypontja azon fekszik, hogy november 18-ikán a szavazás elrendelésének házszabályszerinti feltételei még nem léteztek, mert még sokan voltak szólásra felírva, ennek folytán az elnökségnek nem volt joga a vitát bezárni és a kérdést feltenni. De ha az elnökségnek joga lett volna is a vitát bezárni, ugy az elnökségnek kötelessége lett volna a határozati javaslatoknak benyújtóit felszólítani arra, hogy a zárszó jogával éljenek és ha megtörtént volna ez is, akkor az elnökségnek a kérdést ugy kellett volna feltenni, hogy azt mindenki érthesse és igy a kérdés feltevéséhez mindenki hozzászólhasson. Gr. Bethlen Balázs: Minek lármáztak?
