Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.
Ülésnapok - 1901-522
á33. országos ülés 1904- deczember 15-én, csütörtökön. Gr. Apponyi Albert: Akkor azonban az történt, hogy a kérdés az elnökség által oly zajban tétetett fel . .. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Endrey Gyula: Csak a zsebkendőt lobogtatta. Gr. Apponyi Albert: . . . vagy talán fel sem tétetett, hanem csak zsebkendőiobogtatással adatott egy jel. . . (Nagy zaj.) Rakovszky István: Mint a czirkuszban a lovaknak! Gr. Apponyi Albert: . . . ugy, hogy senki, a ki a fenforgó szándékról előzetes értesítést nem nyert, nem tudhatta, hogy miről van szó. Ha a t. képviselő urak a túloldalon azt állítják, hogy ők tudták, mire tétetett fel a kérdés, ugy erről csak akképen lehetett tudomásuk, hogy előbb nyertek értesítést. Már pedig olyan szavazás, a melynél a képviselő urak egy része előre tudja, hogy mire fog feltétetni a kérdés, a képviselőknek másik része pedig ezt nem tudja, nincsen is módjában megtudni, nemcsak botrányos, hanem jogilag érvénytelen volna akkor is, ha a szavazás házszabály szerinti feltételei különben mind megvolnának. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Arra a bizonyos zsebkendőlobogtatásra annak a leírhatatlan jelenetnek zajában felugráltak helyükről sokan, a ház ezen oldalán is, a kiknek eszük ágában sem volt szavazni, felugrottak az izgalom hatása alatt, felugrottak, hogy tudomást szerezzenek arról, hogy mi történik tulajdonképen és így a törvénytelenül szavazásra felhívott házban is lehetetlen volt többséget megállapítani. (Ugy van! balfelöl.) A házszabályok által meg nem engedett időben, a házszabály szerinti előzmények hiányában tehát a kérdés vagy fel nem tétetett, vagy oly módon tétetett fel, hogy azt senki meg nem érthette, ennek folytán lehetetlen volt többséget konstatálni és mégis ezeknek alapján kimondatott egy határozat. Nos, t. ház, ha az ilyen módon létrejött határozatot jogérvényesnek elismerjük, akkor dobjuk sutba egész alkotmányunkat, (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor én is azt mondom, a mit a miniszterelnök ur mondott amaz emlékezetes estén: legyen vége a komédiának. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Polczner Jenő : Komédiás! Paprika Jancsi! (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: A mit tenni akarunk, tegyük meg nyilt erőszakkal (Ugy van! balfelöl.), de ne iparkodjunk a törvénynek tiszteletreméltó köpönyegét az erőszak eredményeire rátenni. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ebből folyólag én is ahhoz a kijelentéshez csatlakozom, a melyet gr. Andrássy Gyula t. barátom itt tett. (Helyeslés balfelöl. Halljuk ! Halljuk !) Az az állítólagos határozat nem létezik; [Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon,) minden kísérlet annak végrehajtására nem elnöki jognak érvényesítése, hanem egyszerű erőszakoskodás, (Ugy van! a bal- és a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXXI. KÖTET. szélsöbaloldalon.) a melylyel szemben az ellenállás, az engedelmességnek megtagadása nemcsak jogunk, hanem alkotmányos kötelességünk. (Hoszszas élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: Együtt leszünk! Benedek János: Kaszával állunk elő. (Zaj. Halljuk !) Gr. Apponyi Albert: Alkotmányos kötelességünk azért, mert a nemzetre nézve mindenesetre jobb az, hogyha önönmagukban véve semmis határozatok ebben a képviselőházban meg nem hozatnak, mint hogyha azok meghozatván, a nemzetet, a népet kellene azokkal szemben az ellenállásra felhívni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt a kötelességet teljesíteni fogjuk. (Hosszantartó meg-megujuló élénk éljen" zés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni! (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: A banditákhoz akar beszélni ? (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon: Mi is meghallgattuk Apponyit! Folytonos nagy zaja bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök ismételten csenget.) Nagy Sándor (megyaszói): Halljuk! Mi is meghallgattuk Apponyit! Különben máskor mi sem hallgatjuk meg önöket! Ilyenkor nincs vezérük, a ki rendet tudna tartani! (Szűnni nem akaró nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Polczner Jenő: A bűnös bandához akar beszélni? (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! jobb' felöl.) Polónyi Géza: Mondjon le! (Élénk felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mondjon le!) Rátkay LászJó: Tegnap banditák voltunk, ma pedig beszél hozzánk? Nagy Sándor (megyaszói): Hallatlan! Hallgasson már! (Általános nagy zaj. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán: Vonja vissza a sértéseket! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Andrássy kedveért megteszszük !) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Igen röviden kívánok szólni és pedig lehetőleg kizárólag a házszabályértelmezés keretén belül. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Banditákhoz! Zaj jobbfelöl.) Rákosi Viktor: Leereszkedik a bandához? Gr. Tisza István miniszterelnök: Én beszélek a képviselőházhoz, a hogy jogom és kötelességem és beszélek a nemzethez. (Zajos ellenmondások balfelöl. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Magáról arról a kérdésről, hogy a mi eljárásunk szükséges és hely«B volt-e, (Nagy zaj balfelöl.) ezúttal nyilatkozni nem kívánok, először azért, mert volt alkalmam erről nyilatkozni több izben a múltban (Felkiáltások balfelöl: Hol? Zaj.) és mert lesz alkalmam erről a kérdésről nyilatkozni a jövőben is. (Felkiáltások balfelöl: Nem hiszszük!) Nem is tartanám helyesnek,
