Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-522

522. országos ülés 1904- deczember 15-én, csütörtökön 7 ritek, hogy én politikai ellenfeleimet is tisztelni szoktam, hivatkozom a t. Mloldal igen számos tagjára, hogy az ő lelkiismeretük szerint igaz-e vagy nem, tudták-e vagy nem, hogy szavazás folyik és hogy mire szavaznak ? (Felkiáltások a jobboldalon: Igen! Felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Dehogy tudták/) Endrey Gyula: Csávossy Béla tudta? Rakovszky István: Hódossy tudta! Kossuth Ferencz: Mikor pedig az elnök állítólag kimondta a határozatot, ő maga sem tudta, hogy melyik oldalon van többség; (Derültség a jobboldalon.) nem is tudhatta, mert az általános izgatottság közepette az egész ház talpon volt, a mely emléket én nem derültségre, hanem szomorkodásra és botránkozásra valónak tartok. Ezeket eló'rebocsátva, minthogy szorosan a tárgyhoz kivánok szólni, a házszabályokra térek át. (Halljuk! Sálijuk! a bal- és a szélsobál­oldalon.) A házszabályok szerint a mai ülésen még a lelépő alelnökök közül egyik elnököl, és mind a két alelnök mindenesetre még ma a ház­szabályok szerint funkcziőban van, épen ugy, mint a jegyzők és a naplóbiráló-bizottság is. A mai ülés az első alkalom, — mert három ülés van, a melyben ez megtörténhetnék — hogy teljesítsék kötelességüket az alelnökök és igazíttassák ki a november 18-iki naplót ugy, hogy állíttassák helyre az igazság, a melyből kitűnjék a létrejött jogrendsértés. (Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Csalás! Hamisítás! Derültség a jobboldalon.) Rakovszky István: Az hamisítás! {Derült­ség jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Az csalás!) Zboray Miklós: Közönséges gonosztevők! (Nagy zaj a bed- és a szélsöbaloldalon.) B. Kaas Ivor: Peregrinyvel iratíák külön az irodában! Hock János: Ez igaz! Én nyomában voltam! (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kossuth Ferencz: Mert, t. ház, az én erős meggyőződésem szerint ez a napló nem tartal­mazza az -igazságot. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Polónyi Géza: Hamis! Kossuth Ferencz: Sőt többet mondok, való­ságos dokumentum mendax, (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) a melyért nem a gyorsírók felelősek, hanem, Perczel Dezső elnök, A házszabályok szerint a ház naplójának az igazság tükrének kell lenni. Hogy ez igy van, bizonyítja a gyorsírók esküje, a naplóbiráló­bizottság létezésének pedig más értelme nincs és nem is lehet. így lévén a dolog, kérdem: vájjon abban a naplóban, a melylyel én is itt birok és a melyet ma kiosztottak, le van-e irva mind az, a mi akkor történt, vagy nem-e ugy tűnik fel az ülés lefolyása, mintha minden rendben ment volna? Gr. Zichy Jenő: Egy betű sincs! Kossuth Ferencz: A tényállás az, hogy a 21-es bizottság kiküldéséről volt szó és erre vonatkozólag tartott egy beszédet a t. miniszter­elnök ur; ezen javaslathoz nagyszámú indítvány volt beterjesztve, a melyekhez még hozzászólni több képviselőnek joga volt. Thaly Kálmán: Ott vannak felírva a nevek még most is! Kossuth Ferencz: Továbbá a táblán még több képviselő szólásra volt felírva. Gr. Zichy Aladár: Gróf Benyovszky! Kossuth Ferencz: A háznak szabályai szerint más felett, mint a 21-es bízottság kiküldése felett, nem lett volna szabad szavazni, holott megtörtént, hogy nem erre vonatkozólag szavaz­tak állítólagosán, hanem arra az indítványra, a melyre csak egy egész szeriesz más indítványnak a leszavaz tatása után lehetett volna szavazni. Én azt a jelenetet leirni nem akarom, a mi történt. Részletesen nem is akarom elmon­dani a jogrend minden sérelmét, ezt nálam jobban el fogják mondani mások. Én nem is szándékozom hosszasabban beszélni. (Halljuk! Halljuk!) Azért nem akarok tovább szólni arról a jelenetről, a mely akkor lefolyt, mert az én lelkemben ez mint fájdalmas emlék él; (Ugy van! balfelöl.) fájdalmas emlék ez, mert meg­győződésem szerint az akkor történt jogtiprás szégyenfoltja volt a magyar parlamentarizmus­nak. (Ugy van! és taps a bal- és a szélsöbal­oldalon.) Én tehát arra kérem az igen t. alelnökö­ket, hogy teljesítsék azt az erkölcsi kötelességet nemcsak mint alelnökök, de mint férfiak is. . . . Rakovszky István : Mint becsületes emberek! (Mozgás a jobboldalon.) Mindenkinek szemébe mondom, hogy az becstelenség volt, a mit el­követtek. (Ugy van! a bal- és a szélsöbal­oldalon. Nagy zaj a jobboldalon.) Kossuth Ferencz: . . . hogy a tényeket.. . . (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Rakovszky István: Nem élek az államtól! Nem reggelizem államköltségen! (Zaj a jobb­oldalon.) Kossuth Ferencz: . . . . tehát az igazságot állítsák helyre abban az iratban, a mely ezt a maga egészében nem tartalmazza és a mely mint okmány fog szerepelni az utókor előtt. Ezt kívántam megjegyezni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Gr. Apponyi Albert: A házszabályokhoz ké­rek szót, (Halljuk ! Halljuk!) Minthogy az alelnök ur az elnöki tisztnek teljesítésében gr. Andrássy Gyula t. barátom­nak a napirend előtti felszólaláshoz való enge­délyt nem azon a czimen tagadta meg, a mely czimen jogosítva lett volna azt megtagadni, hogy t. i. a régi, egyedül érvényes házszabályoknak alapján az elnöknek diszkreczionális jogához tar-

Next

/
Thumbnails
Contents