Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-512

84 512. országos ülés 190í november 10-én, csütörtökön. nem igaz és akkor az elnökségnek vagy az elnök urnak áll érdekében, hogy mindenféle kétség eloszlattassék. (Helyeslés a baloldalon) Elnök: Következik a napirend szerint gróf Tisza István indítványa tárgyalásának folySturman György jegyző: Samassa János! (Az elnöki széket b. Feilitzsch Arthur foglalja el.) Samassa János: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök urnak a házszabály módositás tárgyában beadott indítványát nem fogadom el (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) és pártolom Grünther Antal képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a balés a szélsöbaloldalon.) Nem fogadom el a t. miniszterelnök ur által beadott indítványt abból az okból, mert ha ez az indítvány megvalósul, akkor a parlamenti pártok egy részének, az ellenzéknek . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Polónyi Géza: Halljuk! Halljuk! Legyenek annyi kímélettel! B. Vcjnits István: Elvárjuk önöktől is! Elnök: Csendet kérek! Samassa János:... mondom, ha az megvalósul, akkor a parlamenti pártok egyik részének, az ellenzéknek, mely numerikus tekintetben is hátrányban van, kezeiből egy egyedül használható fegyver, melylyel jogait, érveit eddig legalább a többség ellen megvédhette, méltánytalanul kiragadtatik, (Ugy van! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) nem akarom mondani, hogy elbitoroltatik. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) De a jog, a törvény, az igazság szellemével sem fér össze a t, miniszterelnök ur indítványa, mert ekként egyenlőtlen fegyverekkel küzdenének a pártok, mi által a parlament ereje is csorbát szenvedne, (ügy van! TJgy van! a balés a szélsöbaloldalon.) De maga az idő is, melyet a t, miniszterelnök ur indítványának benyujtására választott, sem nem alkalmas, sem nem indokolt, a mint e két körülményt már előttem szóló t. képviselőtársaim, különösen tegnapi beszédében pártvezérem, gróf Apponyi Albert (Élénk éljenzés a bal- és a, szélsöbaloldalon.) kimutatták és bebizonyították, hogy a t. miniszterelnök urnak nagyon koczkáztatott elhatározása volt ez az indítvány, melylyel nemhogy a bajt szanálná, hanem még nagyobb veszedelmeket provokál. (TJgy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! Én rövid felszólalásomban két körülményre óhajtok kiterjeszkedni és pedig az obstrukczió értékének, valamint a túloldalon, különösen a t. miniszterelnök ur által annyiszor hangoztatott parlamenti többségnek, mint a nemzet igazi érzelmei letéteményeseinek és képviselőinek kellő méltatására és ebből kifolyólag egyben indokolni akarom leadandó szavazatomat. (Halljuk! Halljuk!) Azt nem tagadhatja senki sem, hogy az obstrukcziót semmi egyéb nem hozta létre, mint a magyar parlamentben évtizedek óta, mondhatni fennállása óta divó, uralkodó, minden jogot, minden igazságot eltipró többségi omnipotenczia. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A milyen mértékben ez a többségi omnipotenczia emelkedett, helyesebben mondva emelkedett a túlkapásokban, gyakran törvénytelenségekben, állandósított magyar nemzetellenes politikai túlkapásokban, (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) ép oly mértékben emelkedett az obstrukczió ereje, de el is fajult egyes kinövéseiben. Hogy elfajult egyes kinövéseiben- annak szintén a többség részéről követett helytelen politika az oka, mert a mily fokozatban ez a politika a nyers hatalommal tolakodott előre, ezzel lépést tartva fajult el az obstrukczió egyes szereplőiben, a kik akár a laza pártfegyelem folytán szabadultak fel a helyes korlátok határain túl, részint saját túlcsigázott temperamentumaiknak estek áldozatul és túlbuzgóságukban féktelenül hagyták el önuralmukat. Igen, t. ház, egyesek mértéktelenségéből, mely mértéktelenség viszont a többség mértéktelenségében nyeri forrását, fajult el az obstrukczió. (TJgy van! balfelöl.) De épen ezen okokból nem szabad és nem is lehet az obstrukcziós rendszer hátrányáról vagy ennek jogosulatlanságáról szólni. Ezen egyeseknél jelentkező abuzusát az obstrukcziónak, véleményem és tapasztalatom szerint, a pártfegyelem lazasága okozta. Mert mindannyian tudjuk, t. ház, hogy a pártok egysége a pártfegyelmen alapszik, a mely pártfegyelem viszont a politikai elvek harmonikus hitvallásán nyugszik, és kidomborodik, t. ház, abban a pontban, a mely a pártvezér egyénisége iránt az összes párttagok részéről tartozó, föltétlen tisztelettel párosult ragaszkodásban kulminál. Azaz kell, hogy elveinek kivihetőségében és a párt vezetőjének egyéniségében teljes meggyőződésből származott, s belehelyezett bizalomban lelje fentartó erejét; a mely párt ezt nélkülözi, abban a pártban felbomlik a pártfegyelem, elfajul egyeseiben az obstrukczió, kárára azon többi elemeknek, a melyek helyesen, jogosan és méltányosan járnak el. De kérdem, t. képviselőház, hogy elfajult jelensége volt-e az olstrukcziónak az, mely a közelmúltban annyi zavart idézett elő? Nézzük meg a kérdést közelről és elfogulatlanul, (Halljuk ! Halljuk ') Ha a közelmúlt politikai eseményeket felidézzük, konstatálhatjuk, t. ház, azt, hogy az akkori kormányok a nemzetre majd ujabb terhek rovásával hozakodtak elő, a melylyel az anyagilag amugyis elcsigázott nemzetet csak még jobban elnyomorították volna; (Igaz! TJgy van! a balés szélsöbaloldalon.) majd olyan közjogi sérelmek megvédését tagadták meg, helyesebben mondva: nem mertek azok védelmére sikra szállani, (Ugy