Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-512

512. országos ülés Í90í november 20-én, csütörtökön. 85 van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) a mivel nemcsak alkotmányos életünk alapjait ásták alá, hanem magyar nemzeti voltunk, legfőbb garancziáit is feladták. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalion.) Nem volt csoda tehát, ha a többségnek numerikus és nem elvi túlsúlyával szemben az ellenzék az egyetlen fegyverhez, a végső kétségbeesésnek fegyveréhez : az obstrukczióhoz folyamodott. Azért azonban, hogy egyes elfajulások előfordultak, egy különben, a jelenlegi parlamentáris élet jellegének megfelelő egyedüli hasznos eszközt erőszakkal kicsikarni oly kezekből, a melyek azzal nemcsak hogy vissza nem éltek, de azt a nemzeti jogok érdekében kifejtett küzdelemnél nagyon is gyengén kezelték: ez, t. képviselőház, nemcsak helytelen és jogtalan, hanem egy olyan kormányhoz, a mely az elvi meggyőződések mérkőzésének arányosságát tiszteli, a mely önzetlen, igaz magyar politikát követ, nem is méltó. (Igaz! TJgy van ! a balés a szélsöbáloldalon.) És ha a jelen körülmények között azt teszi vagy tenni akarja, akkor önerejének csakis mechanikus, gépies voltát dokumentálja, melynek még nem is a maga szellemi erejéből jutott a birtokába, hanem egy felsőbb hatalom kegyeiből élvezi bizonytalan időig. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem dokumentálja pedig, t. ház, kormányzati rendszerének realitását, a mely épen nemcsak az elveknek, de az ezekérti küzdelem fegyvereinek kölcsönös respektálásában és egyenlőségében nyilvánul meg. A mi, t. képviselőház, a többségnek jogosultságát illeti arra, hogy a nemzet igaz érzelmei letéteményeseinek mondhassák magukat, legyen szabad röviden egy kis fejtegetésbe bocsátkoznom. A magyar parlamentben évtizedek óta, de különösen a jelenben nincsen párt, a mely magának vindikálhatná azt a politikai erkölcsi szempontot, a mely az egyetlen helyes és tiszta alap, és a mely elvítázhatatlanul ad jogot nemcsak a párt létéhez, de ahhoz is, hogy a nemzeti közérzelem reprezentánsa lehessen, annak igazi letétemémenyese legyen. De épen ha erre az alapra helyezkedünk és az ezen az alapon nyugvó elvi meggyőződési megnyilatkozások szabadságának tüneményeit tekintjük, konstatálhatjuk, hogy ha van pártállás, mely bizonyos mértékben erre jogot formálhat, az jelenleg csak az ellenzéki pártállás lehet. (Helyeslés balfelöl.) Miért, t. képviselőház? A választásokat igen jól ismerjük mindnyájan; tudjuk, hogy tulajdonképen ezek forrásai az egész nemzet anyagi és erkölcsi sülyedésének. (ügy van! balfelöl.) De ki volt az, a ki a nemzetet erre az ingoványos talajra vezette, ki volt az, a ki idegen érdekekért saját nemzetének jogait megcsorbitotta, sőt azoktól megfosztotta, hogy a hatalmat csak magához kaparitsa, közjogi, gazdasági, ipari és kereskedelmi téren? Ki volt az, a ki osztrák érdekekért, különösen pedig a mindent elbénitó és elhomályosító militárizmusért a magyar politikának és a magyar jogoknak olcsó liczitäcziójával feladott minden jogot, mely a közérdeket szolgálta, ezek érdekében pártpénztárakat szervezett, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) etetéshez, itatáshoz, ígéretekhez, állásokhoz, kitüntetésekhez juttatott egyeseket, (Ugy van! balfelöl.) a mi által a magyar fajból az önbecsülést teljesen kiölte, valamint az egyéni meggyőződés szabad nyilvánulását érdekhajhászó gyávasággal cserélte ki a nemzet testében, a nemzetet semmittevéshez, nemgondolkodáshoz szoktatta, a ki hivatalnokaiból és azokból, a kik tőle bármiképen függnek, szégyenszemre szavazógépeket, fehér rabszolgákat csinált, a főispánokból pedig hatalmukkal visszaélő politikai utazókat? (Ugy van! Taps balfelöl.) Nem az akkori kormányok tették-e ezt? (Ugy van! balfelöl.) Már most ha azért, hogy az ilyen eljárással szemben a csekély eszközökkel, semmi hatalmi presszióval nem rendelkező ellenzéki pártok, hogy csak bizonyos mértékben is boldogulhassanak, és hogy legyen mégis valaki, a ki az igazi nemzetet képviselje, ők szintén hasonló eszközökhöz folyamodtak, nem természetes és nem jogos-e? Mivel előzetesen nem volt alkalmuk ebben a tekintetben felvilágosítani a nemzetet és még utólag is hiányoztak az elegendő segédeszközök arra, hogy a nemzetet a jó útra vezessék, természetes, hogy helyzetükhöz és körülményeikhez mérten az ellenzéki pártoknak is hasonlóképen kellett cselekedniük az u. n, választási szabadsággal a népképviselet tagjainak behozatalánál, íme, milyen aránytalanság, t. képviselőház, és épen ennek alapján, épen a küzdelmi fegyvereknek ilyen aránytalansága mellett, s a többségi elv által korrumpált viszonyok között ha még is valakinek, ugy az ellenzéknek joga van annak kijelentésére, hogy ő képviseli a nemzeti akaratot. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) Épen azért, ha a miniszterelnök ur és az őt támogató többség ezt a jogot akarja magának valóban megszerezni, akkor szívlelje meg az ellenzéki pártok által beadott elleninditványokat, küszöbölje ki a nemzet organizmusából a hatalmi korrupczió mérgét egy egészséges, helyes választási törvénynyel, (Helyeslés a balés a szélsöbáloldalon.) a melyben a vesztegetőket keményebben büntetik, s a melyben az ilyenek választói és választhatói joga függesztessék fel öt évre, alkalmaztassák rájuk szabadságvesztésbüntetés, a mely azonban pénzbirságra ne legyen változtatható. (Helyeslés a bal- és a szélsöbáloldalon.) Súlyosbító körülménynek vegye az intelligencziát és a társadalmi állást, természetesen még miniszterekben sem téve kivételt. Ez az intézkedés azért is szükséges, mert kell, hogy a miniszterek, különösen pedig a miniszterelnök a nemzet bizalmát is megszerezze, s meggyőződjék arról, hogy ezt birja: ebben gyökerezik azon erő, a melylyel a kormányzást valóban, erősen és becsülettel viheti, s fentarthatja. Ha