Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-512

80 512. országos ülés 1904- november 10-én, csütörtökön. tem a képviselő urakat, hogy micsoda konzekvencziákkal jár az, ka a ház egy már hitelesített határozatának érvényességét méltóztatnak megtámadni. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) A mi a másik dolgot illeti, hogy tudniillik Lengyel Zoltán képviselő ur interpellácziójára, habár az napirendre volt tűzve, nem került a sor: hát méltóztassék elhinni, hogy senki jobban nem sajnálja azt, hogy a házszabályokban nincsen olyan intézkedés, mely szerint az, a mi napirendre van tűzve, aznap el is intéztessék. (Nagy zaj a szélsöbaloldahn. Helyeslés a jobboldalon.) Most is az az eljárás követtetett, a melyet a ház ilyenkor mindig követ, hogy t. i, Lengyel Zoltán képviselő ur interpellácziőja nem a választváró, hanem a bejegyzett interpellácziók sorában a napirenden kinyomattatik, minélfogva a legközelebbi interpellácziós napon, mielőtt az újonnan bejegyzett interpellácziók megtételére kerülne a sor, fel fog szőlittatni Lengyel Zoltán képviselő ur, s igy módjában lesz interpelláczióját a szombati ülésen előterjeszteni, (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Ez volt az eljárás mindig, ez felel meg a házszabályoknak és ez az eljárás fog követtetni a jövőben is. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zai a szélsőbaloldalon,) Most pedig Eeüitzsch Arthur képviselő ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) B. Feiiitzscíi Arthur: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon röviden, veszem igénybe az vigen t. háznak becses türelmét és idejét. Csak egész röviden kívánok magukra a velem szemben felhozott tényekre válaszolni, ellenben a személyemet támadó részeire a felszólalásoknak nem tartom helyénvalónak, hogy egyáltalában feleljek. (Helyeslés a jobboldalon.) , Kubik Béla t. képviselő ur ismételten azzal vádol, mintha én a házat szavazásra hívtam volna fel. Már tegnap kijelentettem erre nézve, hogy ez nem felel meg a valóságnak, mert én csak a kérdést tettem fel, (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) és a kérdés feltevése után adatott be hozzám az az ív, a mely a névszerinti szavazást kérte. Minden ezzel ellenkező állítás határozottan rosszakaratú ferdítés. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elénk helyeslés a jobboldalon. Elnök csenget.) Gr. Batthyány Tivadar: Tessék megnevezni az illetőket! B. Feilitzsch Arthur: Én alkalmazkodva nemcsak a házszabályokhoz, hanem a háznak szokásához is, nem olvastattam fel a névszerinti szavazást kérő t. képviselő urak névsorát, mert magam konstatáltam, hogy 21 jelenlévő képviselő kéri azt. Méltóztassanak visszaemlékezni a t. túloldalon ülő képviselőtársaim, hogy a mikor nagyon sok névszerinti szavazás kéretett, csakis abban az esetben lett a névsor felolvasva, ha az elnök nem tudta konstatálni, jelen vannak-e a névszerinti szavazást kérő urak ? Tette pedig ezt az elnök daczára annak, hogy a túloldalról ennek az ellenkezőjét kérték. A mi a szavazásnak másnapra való halasztását illeti, erre nézve méltóztassanak elolvasni a házszabályok 229. §-ának második bekezdését. E szerint »20 képviselő* kérheti a névszerinti szavazást, de nincsen kimondva, hogy húsz »jelenlé?ő« képviselő. Polónyi Géza: Csakis jelenlévő kérheti. Az ellenkezője ennek fizikai lehetetlenség. B. Feilitzsch Arthur: Itt voltak azok is. Ugyanazok a képviselők kérték a másnapra való halasztást, a kik a névszerinti szavazást kérték és igy nem tartottam szükségesnek kétféle konstatálást. Megtörténhetik ugyanis, hogy a jobboldalról 21 képviselő kéri a névszerinti szavazást, a túloldalról meg 20 képviselő kéri a szavazás másnapra halasztását. Ha azok is itt vannak, akkor nem kell a névsort külön felolvastatni. Én tehát teljesen a házszabályok értelmében jártam el. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) És bocsánatot kérek, a másnapra való elhalasztás nem házhatározat, mert egész határozottan mondja a házszabály, hogy a névszerinti szavazás 20 tagnak Írásban beadott kívánatára másnapra halasztandó. Itt nem házhatározatról van szó, hanem igenis az elnöknek ezt enuncziálni kell. Ezt kívántam erre nézve megjegyezni. A mi azt illeti, hogy nem állapítottam meg a ház határozatképességét, arra nézve kérem, méltóztassanak visszagondolni a tegnapi zajra. Őszintén megvallom, nem is hallottam, hogy a képviselő ur ezt kérni méltóztatott. (Zaj a szélsöbaloldahn. Elnök csenget.) Én azt hiszem, hogy ugyanoly joggal követelhetem mindenkitől, hogy szavaimnak hitelt adjon, a mint követelik azt a t. képviselő urak a túloldalon. De hát, nem zártam be az ülést, a ház naplója is igazolja, a melyben majdnem másfél oldalt tölt ki még a vita, lehetett volna tehát alkalma a t. képviselő urnak arra, hogy kérje a határozatképesség megállapítását. De kérdem, hogy akkor, a mikor a szavazás másnapra elhalasztatoit, mikor a napirend meg volt állapítva, mikor a ház ujabb határozathazatal előtt nem állott, mi értelme, mi czélja lett volna a határozatképesség megállapításának? (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldahn: Akkor már nem volt!) Előtte Rem. Ezzel, azt hiszem, meg is feleltem arra, a mi Kubik Géza képviselő ur lényeges kifogásaira vonatkozik. A mi Lengyel képviselő ur vádját illeti, hogy t. i. nem szólítottam fel interpellácziójának megtételére, erre nézve engedje meg a t. ház

; megint csak arra hivatkozhatom, hogy e tekintetben a házszabályok nem egészen világosak, de a gyakorlat, melyről meggyőződhetnek a ház naplóiból, nagyon világos. A gyakorlat pedig az, hogy olyankor, mikor a napirend tárgyalására kiszabott időn túl volt a ház és az elnök azt akarta, hogy még egy interpellácziót terjeszszenek elő, s erre nézve felszólította az