Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-511

bil. országos ülés 1904 november 9-én, szerdán. 69 ténhesaék, hogy Magyarország mint önálló állam intézkedhessek. Ehhez nyújtunk mi magyar emberek segédkezet. Mi szükség Tan arra, hogy mi lehetetlenné tegyük azt, hogy a magyar nemzet egy igazán jó autonóm tarifát itt letárgyalhasson? Ki akadályozza ezt? Én nem szólhatok más nevében, de szavatosságot merek vállalni az iránt, hogy 48 órán belül valamennyi pártnak a megbízottai nyilatkozni fognak az iránt, hogy ha a miniszterelnök ur ilyen, az ország alkotmányának és gazdasági önállóságának megfelelő autonóm tarifajavaslatot előterjeszt és nem házszabályreviziót tárgyaltat, melylyel a nemzet széles rétegeit újból gyűlölködésre viszi, az ebben a törvényhozásban néhány nap alatt törvényerőre emelkedik. Gr. Bethlen Balázs: Nem bizom az ígéretében. Polónyi Géza: Mondom, t. képviselő ur. én nem beszélek senki megbízásából, de tessék szavamon fogni, tessék benyújtani — és nyolcz nap alatt törvény lesz belőle. Hát mi akadályozza önöket abban, hogy ezt előterjeszszék ? Nem látják-e azt, hogy ezzel az intézkedéssükkel még neicsak azt érik el, hogy az uj autonóm tarifa törvényhozási utón nem lesz tárgyalható és a nemzet meg lesz bénítva gazdasági politikájának törvényhozási utón való megállapításában, de megtörténhetik itt az is, hogy ezekkel a törvénytelenül megkötött szerződésekkel a jövőre is lehetetlenné teszik az önálló vámterületet, mert magát azt a czélt is kijátszszák azzal, hogy a kereskedelmi szerződések lejáratai összeessenek a vámszövetségi határidő lejártával. Mindjárt megmagyarázom. (Zaj jobb/elől.) Mennyi időre szándékozik a kormány megkötni a német birodalommal a szerződést, azt én nem tudom, de józanul azt kell hinnem, hogy a német birodalom nem fog Ausztria-Magyarországgal más határidőre szóló szerződést kötni, mint a milyet kötött Olaszországgal és Svájczczal. Ugy-e ez józanul igy áll ? Valószinűnek kell tehát tartanom, hogy akkor, midőn Svájczczal vagy Oroszországgal szerződött mondjuk tiz vagy tizenkét esztendőre, ugyanezen határidőt akarja magának a német birodalom biztosítani velünk szemben is. De biztosithatja-e? Ugyebár önök maguk laborálnak ezen, mert nem lévén vámszövetség, kénytelenek provizóriummal operálni. Meddig fog tartani ez a provizórium? Nemde addig, mig a vámszövetség létre nem jön? Mikor jön létre a vámszövetség? Ezt mondják meg nekem, mert én igazán nem tudom. De hogy létre nem jön esetleg 10 —15 év alatt, arra jogos konzekvencziát lehet levonni. Már most mikor fog a német birodalommal kötendő szerződés lejárni, ez oly probléma, melyet senki megmagyarázni nem tud. Ezzel szemben mi áll? AU az olasz kereskedelmi szerződés, a melynek két része van. Van az ideiglenes szerződés és van az ennek háta mögött megkötött végleges szerződés, melynek tartalmát sem ismerjük, mert csak előttünk titok, de a német kormány előtt nem. Ezen provizórikus szerződésnek egy része az, hogy az hat hónapra felmondható és pedig 1906 január 1-től számított határidőre. (Az elnöki szélcet b. Feilitzsch Arthur foglalja el.) A felmondás joga nemcsak a miénk, hanem Olaszországé is. Ezt a szerződést joga van Olaszországnak is, Magyarországnak is, Ausztriának is felmondani, ép ugy joga lesz a német birodalomnak is felmondani a provizóriumot. Már most, ha eszébe jut az olasz kormánynak élni a felmondás jogával 1906 január 1-én 1906 júliusra, ugy-e hogy lejár 1906 június havában az olasz szerződés? Hogy mikor jár le a német birodalommal kötött szerződés, az a német birodalomtól függ. Ennyit akartam csak ízelítőül mutatni, hogy a mostani szerződési politika mellett ugy áll a dolog, hogy a szerződéses határidő összeesése nemcsak biztosítva nincs, de sőt ellenkezőleg az is ki van játszva, mert nem tőlünk, hanem részben Olaszországtól, részben Németországtól függ a szerződések határideje. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) B. Kaas Ivor: És ha Ausztria megszegi a viszonosságot ? Polónyi Géza: Nyilvánvaló dolog, hogy a német birodalom az ő nagy gazdasági és katonai hatalmával, ismerve azt a helyzetet, hogy a magyar kormány a császár rendeletéből, kényszerhelyzetben tárgyal, hogy mindenáron megvédelmeztessék a közös vámterület, busásan kiveszi majd ebből a kényszerhelyzetből a hasznot. Ki nem tudja, vagy a ki nem tudja, vegye tudomásul, hogy a német birodalom eltitkolja a magyar kormány előtt azt a tényt is, vájjon Oroszországgal kötött-e állategészségügyi egyezményt, vagy sem. Ez faktum. A magyar kormánynak mai napig nincs tudomása arról, hogy kötött-e szerződést, és ha igen, milyent. Sőt ellenkezőleg, a német birodalom meghatalmazottai azon álláspontra helyezkedtek, — jól reprodukálom a hírlapok közleményeit — hogy ők nem szándékoznak senkivel állategészségügyi egyezményt kötni. De nyilvánvaló, hogy Magyarországot a német tarifákkal ujabban sújtják abban, hogy — a mint a tegnapi lapok hire közli — most már hajlandó a magyar kormány belemenni abba is, hogy esetleg egy állategészségügyi konvenczió jöjjön létre, a mely azonban csak a szarvasmarhára vonatkozik, de a juhot és a sertést kizárja a konvenczióból. Hát, t. uraim, röviden szólva , . . (Élénk derültség jobbfelöl.) Erről nagyon hosszasan kellene beszélni, hogy ön is megértse, t. barátom, hogy mit akarok mondani. (Felkiáltások jobbfelöl: Ki a barátja.') Lukáts Gyula: Ezek a komoly elemek? Polónyi Géza: T. képviselőház! Még csak két momentumot akarok kiemelni. Lehetetlen-