Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-511

68 51 í. országos ülés 190b lenné teszi Magyarországon nemcsak a gazdasági politikának legtávolabbról való megvitatását, de — hogy egyebet ne mondjak — arra a 12 esztendőre, a melyre ezen szerződések megkötettek, nem jelent egyebet, mint a császár akaratából az önálló vámterületre való átmenetei jogának is az elsikkasztását. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Tulajdonképen azzal kellett volna kezdenem beszédemet, ha mottót választottam volna, a mit tegnap a kormánypártnak, azt hiszem, joggal állithatom,legelőkelőbb lapja, »Az Újság*, teljes helyeslésem mellett mondott. Azt mondja »Az Ujság«: Most vannak azon pillanatok, midőn a nemzetnek sorsa, gazdasági jövendője nemzedékekre dől el. Igaz, ki ne tudná azt, hogy a jövendő nagy politikája nem is a szuronyok körül forog, nem is a szuronyokkal vivatik meg a harcz, hanem tarifákkal fog a harcz a jövendőben folytattatni. Ki ne tudná azt, hogy a tarifa kérdése nemcsak egyszerű kereskedelmi kérdés, hanem ez a fajnak, nemzetiségnek és nemzeti politikának is egyúttal fegyvere. Azonkívül a vámtarifa kérdése ma már fontosabb, mint az örökösödési törvény, mert a vámtarifával lehet a nemzet egyes rétegeit, mondjuk: osztályait,nagy-, közép-,kisbirtokosait, iparosait és kereskedőit igy vagy amúgy bol dogitani, igy vagy amúgy tönkretenni. És a nemzetek ezen nagy harczában, a nagy jövendőnek ily kérdéseiben a magyar törvényhozás itt áll, itt áll egy törvényszegő kormánynyal, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) a mely azt mondja: mi közöm nekem a parlamenthez, nem vagyok kíváncsi arra, mint beszél a parlament, hanem odaállok, tárgyalok a német birodalommal, megkötöm a szerződést, majd utólag lesz joguk és módjuk az uraknak jóvá is hagyni a szerződést. A magam részéről — miután csak arra hivatkozom még, hogy maga a kormány a múlt vita alkalmával, és pedig maga Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter beismerte október 22-iki beszédében, és ez még dicséretükre válik, beismerte, hogy törvényszegés forog fenn, maga a miniszterelnök ur is beismerte különösen akkor, a mikor tetézte ezt az eljárást azzal, hogy rendeletileg léptette életbe az olasz kereskedelmi szerződést — mondom, a magam részéről, s a mikor e tényekre utalok, kérdem, ugyan mondják meg nekem, érdemes lesz-e magyar képviselőnek lenni . . . (Derültség a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) B. Kaas Ivor: Önöknek! Polónyi Géza: Érdemes lesz-e oly embernek képviselőnek lenni, a ki komoly elhatározással és komoly szándékkal akarja a nemzetnek gazdasági nagy érdekeit a parlamenti vitatkozások komoly tárgyává tenni? Hát ugyan, t. képviselő urak, lesz-e, van-e a világon a magyar parlamentnél alább sülyesztett parlament, (Ugy van! balfelöl. Derültség a jobboldalon; felkiáltások: Nincs! november 9-én, szerdán. Nincs!) a melyre nem vár más szerep, mint az . . . (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások: Az ily beszéd sülyeszti!) Mi kifogása van ellene? Beszédemre értette ? (Mozgás a jobboldalon.) . . . Mondom oda sülyesztik a parlamentet, hogy a létező világos törvény ellenére a kormány alkudozásokba bocsátkozik, megköti a kereskedelmi szerződéseket, ezeket rendeleti utón lépteti életbe, és a magyar parlamentnek van joga a felmentvényt megadni és regisztrálni ezeket a dolgokat. (Mozgás. Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mindjárt befejezem. (Mozgás a jobboldalon.) Endrey Gyula: A ki éhes, menjen el! B, Kaas Ivor : Nagyon türelmetlenek. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Polónyi Géza: Megvallom, én sajnálom legjobban, hogy ily későre maradtam. Gr. Tisza istván miniszterelnök: Halljuk! Polónyi Géza: De mai házszabályrendszerünk mellett nem lehet másként, (Mozgás és derültség jobb felöl; felkiáltások: Azért kell a revízió!) mert az ülés végére marad az interpelláczió! Gr. Tisza István miniszterelnök: Meg kell változtatni. Endrey Gyula: Előre teszik az interpellácziókat ? Polónyi Géza: Ha a t. miniszterelnök ur beleegyezik a házszabályok oly módosításába, hogy az interpellácziók ne az ülés végén terjesztessenek elő, akkor megengedem, hogy akár klotür is legyen. Telegdi József: Sohasem tennénk mást, mint interpellácúókat hallgatnánk. Polónyi Géza: Hiszen rapszodikus ez a beszéd, mert ha mindent el akarnék mondani, sokáig kellett volna idejüket igénybe venni. Én a törvényszegést világosan látom konstatálva. A kérdés csak az : vájjon nem volt e más mód arra, hogy a nemzet érdekei törvényszegés nélkül megoltalmaztassanak és mi lesz a politikai konzekvencziája ennek a lépésnek? Először erre semmiféle kényszerűség fenn nem forog, mert Németországgal kereskedelmi szerződésünk ma még felmondva nem lévén, a felmondástól számított egy évig a kereskedelmi szerződés minden körülmények közt fennáll. Különösen azért választottam interpelláczióm tárgyául ezt, mert itt nincs semmiféle szerződésen kivüli állapot fenyegetése, sem olasz borvám kérdése az ügygyei kapcsolatban. Itt a nemzet a német birodalommal megkötendő szerződés kérdésében semmiféle kényszerhelyzetben nincs, hanem esetleg január elsejével még mindig egy álló esztendő áll rendelkezésére a magyar kormánynak és törvényhozásnak arra, hogy megalkothassa a nemzet jogait biztosító autonóm tarifát, melynek alapján törvényesen szerződhet és megvédelmezheti az ország érdekeit. Miért nem lép hát erre a térre? Azért, mert inkább feláldozzák a törvények alá irt szentesitési záradékhoz fűzött eskü szentségébe vetett hitet, (Mozgás jobbfelöl.) mintsem megtör-