Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-511

511. országos ülés Í904 november 9-én, szerdán. 67 Figyelemmel arra, liogy a német birodalom agráriusainak tett Ígéret szerint a német birodalmi kormány a vámtarifa életbeléptetését legkésőbb 1906 január elsejére valósítja meg, ezek a 12 évre megkötött szerződések 1918-ig terjedő erővel jöttek létre. Már most állapodjunk meg, t. ház, és mit látunk? A magyar kormány a létező eleven törvény világos rendelkezése ellenére, a mely el van látva a királyi jóváhagyási záradékkal, a hírlapok közlése szerint, alkudozásba bocsátkozott a német kormánynyal. Naivnak fogok látszani, ha az iránt is kérdést fogok intézni a t. miniszterelnök úrhoz, hogy igaz-e az, hogy tárgyalásokat folytatnak, mert hiszen ezt már talán a verebek is csiripelik. Azonban mégis kénytelen vagyok ez iránt is kérdést intézni, mert alkotmányjogi szempontból magát a tényt a miniszterelnök ur feleletével hivatalosan meg kell állapitanom. Hetek óta köztudomású dolog, hogy a német birodalom egy külön meghatalmazottja, a meghatalmazottak egész seregével együtt, tárgyal a magyar kormánynyal megkötendő kereskedelmi szerződés iránt. Most felvetem a kérdést, hogy mily alapon, mert első sorban konstatálni kívánom azt, hogy a t. kormány eljárása nyilvános törvényszegés, és azután kegyes engedelmükkel bátor leszek rátérni ezen lépés gazdasági és politikai konzekveneziáira. Nem leszek hosszadalmas. A magyar kormány egy meghatalmazási javaslatot adott be, a melyben arra kérte a házat, hogy neki a bemutatott vámszövetségi javaslat mellett fekvő, az osztrák-magyar vámterületre szóló tarifa alapján adjunk meghatalmazást a német birodalommal való tárgyalásokra. Ezt a meghatalmazást a miniszterelnök ur nem tárgyaltatta; nem is szándékozik tárgyaltatni. Egy hang (a jobboldalon) : Ki is volt tűzve napirendre! Polónyi Géza: De a házs'zabályrevizió következtében a t. miniszterelnök ur levétette a napirendről; azonban akár levették, akár nem, a dolog röviden igy áll: Akár napirendre tűzetik ez a meghatalmazási javaslat, akár nem, e javaslat egy jogi lehetetlenség és képtelenség, mert a vámszövetség területére vonatkozó meghatalmazást csak adhat Magyarország, ha vámszövetség létezik; (Ugy van a szélsobaloldalon.) mert senki másnak olyan jogot nem adhat, a mely] yel maga sem rendelkezik. A magyar képviselőház ez idő szerint, miután az 1867 : XII. t.-czikk 61. §-ában előirt módon, vagyis parlamentáris utón a két független állam által elfogadott szerződés alapján vámszövetség létre nem jött, közös vámterület hiányában senkinek a világon olyan területre szóló meghatalmazást nem adhat, a mely terület nem létezik. Ennek folytán, ha adna a magyar törvényhozás olyan meghatalmazást egy kormánynak, a mely az osztrák-magyar vámterületre szól, elkövethetne egy botlást, a mennyiben nem effektuálható felhatalmazást adott, de ennek semmiféle gyakorlati értéke nem volna. Nem szükséges annak a ténynek bővebb vitatása, hogy a kormánynak ezen tárgyalásokra meghatalmazása nem volt, nincs, de nem is lehet. Daczára annak, a magyar kormány belebocsátkozott a német birodalom meghatalmazottjaival kereskedelmi szerződések tárgyalásába, és pedig belebocsátkozott, a mi nyilvánvaló, azon autonóm vámtarifa alapján, a mely a közös vámterületre szól, s a mely a képviselőháznak be lett mutatva. Mi ennek röviden a konkluzuma és konzekvencziája? Konzekvencziája elsősorban az, hogy Magyarországon keletkezett egy politika, a mely rendszerré kezd válni, s a mely azt czélozza, hogy a király kormánya által a császár kormányával megállapított tarifák alapján, a nélkül, hogy a népek és nemzetek a vám svö vétséget magukra nézve elfogadták és törvénybe iktatták volna, a külfölddel kereskedelmi szerződési tárgyalásokba bocsátkoznak, megköttetik 12 évi időtartamra szólólag oly megállapodás, a minőt, királyi szóval lévén biztosítva, nincs példa, hogy a nemzetek valaha visszautasíthattak volna, de különösen a magyar parlamenti viszonyok között és a hatalmi viszonyok mérlegelésével Magyarországon egyenesen ki van zárva még a lehetősége is annak, hogy egy ilyen, a kormány által külföldi állammai megkötött szerződést a mi parlamenti viszonyaink között visszautasítani lehessen. 8 mi következik be azután? Bekövetkezik azután az, hogy önök elriasztanak minden jóravaló magyar embert még a gondolatától is annak, hogy a gazdasági kérdésekkel való foglalkozást jónak lássa, vagy abban kedve teljék. Ha ugyanis egyszer ezen közös vámtarifa alapján, a mely nem létező vámterületre szól, a kereskedelmi szerződések 12 esztendei időtartamra megköttettek, ugyan mondják meg nekem a túloldalon ülő t. képviselőtársaim, milyen szerep vár aztán a magyar parlamentre ezen tarifának megvitatásánál, milyen szerep vár a magyar nemzetre ezen kereskedelmi szerződés mérlegelésénél? Lehet itt többé tárgyalnia felett: jó-e az az autonóm tarifa vagy rossz? (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Lehet itt tárgyalni a felett, hogy ezen tarifának ez vagy amaz a tétele igy vagy ugy módositandő? Nem. Bekövetkezik és bekövetkezett az egész vonalon a gazdasági abszolutizmus Magyarországra és a parlament tekintélyének oda való sülyesztése, hogy a parlament nem törvényhozótestület, hanem regisztráló testület. {Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Thaly Ferencz: Ez a parlament lealázása! Polónyi Géza: A kereskedelmi szerződéseknek előre való megkötése egyúttal presszió arra is, hogy a vámszövetség is megköttessék. Tarifa, vámszövetség, kereskedelmi szerződések tehát olyan lánczolatos összefüggésben állanak a nemzet előtt, a melyek mindegyike a maga egészében és összefüggésében egyszerűen lehetet9*