Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-511
511. országos ülés 190í másutt is, azokban az átlag 20—22 korona havonkint és fejenkint. A temesvári internátusban 26 koronában Tan megállapítva. Ha csak hozzávetőleges számítást teszünk, tekintettel arra, hogy 200 internista van abban az intézetben és csak a differencziát számitjuk 10 hónapra és három esztendőre, akkor körülbelül 30.000 korona tiszta nyereséget szerzett ez a szerződéskötés ezen vállalkozó igazgató-párnak. Hatodszor, volt olcsóbb ajánlattévő is, azonban a tanfelügyelő ajánlatára a minisztérium az olcsóbb ajánlattévőt visszautasította és a temesvári igazgatónőnek adta az internátust. Hetedszer, még egyébként is üzérkedik az ottani igazgató. Néhány példával fogom illusztrálni. Valamennyi internista nem lakhatik benn az állami intézetben, mert nagyon szűkre építették, ezért körülbelül 50 — 60 fiatal ember kiszorul és ezeket elhelyezi az igazgató tisztességes polgári családoknál. Megjegyzendő, hogy ezek közül nem kevesebbet mint huszonegyet saját házában helyez el. Ezekért a minisztérium lakáspénzt fizet, nem tudom egészen biztosan, hogy mennyit, de azt hiszem, hogy havonként és fejenként 13 koronát. Ha ezt most 21 fiúra kiszámítjuk 10 hónapra és ismét 3 esztendőre, akkor könnyen megtudjuk azt, hogy ez a körülmény is körülbelül 10—15.000 korona tiszta és előre megállapított nyereséget biztosit az igazgatónak. Továbbá az igazgató rendeli meg az összes fiuk számára a tankönyveket oly módon, hogy a beiratás alkalmával beszedi a fiuktól a könyveknek árát, azután egyszerre rendeli meg az összes könyveket és az igazgató kap a könyvkereskedőtől 10% jutalékot, a mit természetesen ismét a maga hasznára fordíthat, Ily módon ez az igazgató nagyon gyorsan meggazdagodott, és ki lehet mutatni a temesvári telekkönyvekből, hogy körülbelül 10 év alatt 8 vagy 10 házat vásárolt, azonkívül egy szép birtokot is. Azon a birtokon berendezett magának kertészetet, tehenészetet, sertéshizlalót és most a saját birtokáról szállítja az igazgató a feleségének, illetőleg az állami internátus vállalkozójának a főzelékfélét, zsirt, a tejet is, stb., csak hogy pl. a tejet körúton szállítja oda, a mennyiben a tejet először a temesvári tejszövetkezet vajgyárába küldi, ott lefölözik a tejet, az üres tej literét azután krajczárjával visszaváltja és ezt kapják a fiuk reggelire így folyik a gazdálkodás a temesvári internátusban és ezt a törvényellenes és szabályellenes szerződést mégis megerősítette a minisztérium a tanfelügyelőnek ajánlatára. A tanfelügyelő fó'ellenőrzője annak az igazgatónak és mint olyan körülbelül 20—30.000 korona évi tiszta nyereséget juttat neki. Nagyon természetes, hogy az az igazgató legnagyobb mértékben függ a tanfelügyelőtől és most a tanfelügyelő felhasználja ezt az állapotot és lehetőleg sápol az igazgatótól. Nemcsak annyit fogad el a tanfelügyelő az igazganovember 9-én, szerdán. fi3 tótól, illetőleg a vállalkozó asszonytól, a mennyit neki jó szívvel adóznak és a mennyit ugy küldenek a konyhájára, hanem olyan sürün küldi a tanfelügyelő a cselédjét az üres kosárral magába az internátusba egy kis lisztért, vajért, zsírért, malaczért, (Derültség!) mindenféléért, hogy az igazgatóné, noha egészen a tanfelügyelőtől függ az ő vállalkozása és üzlete, mégis egyszer ott az internátusban a cseléd előtt, a fiatalság előtt és a tanárok előtt keserűen kifakadt, hogy az a tanfelügyelő mennyire sarczolja őket. Meg is tette egy alkalommal, hogy a sarczot lejebb szállította. Erre azonban a tanfelügyelő a vállalkozó asszonynak férjét, az igazgatót, mint tanfelügyelő olyan kellemetlen helyzetbe hozta, hogy kénytelenek voltak a sarczot ismét feljebb emelni. Ez különben köztudomású dolog Temesvárott. Már két vagy három esztendő óta tudja ezt mindenki Temesvárott. Legújabban azonban a temesvári lapok közül a »Temesvári Hírlap« ezt az ügyet nagyon felkarolta és részletekben is ismertette; ez által az ot+ani ellenőrző tanárok, a kik a minisztériumi szubályzat értelmében kötelesek ellenőrizni a vállalkozót, nagyon kellemetlen helyzetbe jutottak, mert hiszen a nagyközönség most azt hihette, hogy ők is sápolnak. Kénytelenek voltak tehát a tanfelügyelő elé állani azzal, hogy fel fogják jelenteni ezt az egész dolgot. Ekkor a tanfelügyelő azt mondotta nekik, hogy ha nem fognak hallgatni, akkor át fogja őket helyeztetni. Már most hogy lehet tanárokat áthelyeztetni? Hogy a tanfelügyelő az ő fenyegetésének egyúttal látszatot és érvényt szerezzen, azt indítványozza a minisztériumnak: fejlessze vissza ezt az iskolát, szüntesse be a párhuzamos osztályokat, mert ez által két-három tanár feleslegessé válik, a kiket aztán minden feltűnés nélkül át lehet helyezni a következő esztendőben. Ez okból volt a tanfelügyelő működése olyan irányú, hogy a t. miniszter ur, a ki nem tudta mindazokat a dolgokat, a párhuzamos osztályok beszüntetését tényleg elrendelte, sőt még jövőre is •— ugy hallottam —egy-egy párhuzamos osztályt be akar szüntetni. Csak nagyon röviden akarom megemliteni azt is, hogy a tanfelügyelő még szegény tanítóktól is elfogad ajándékokat és azok arányában juttat nekik kisebb vagy nagyobb előnyöket; a melyik pedig ily módon nem adózik neki, azt üldözi, ha ellenkezni mer, letöri. Tudok erre vonatkozólag is példákat, de mivel remélem, hogy az igen t. miniszterelnök ur úgyis vizsgálatot fog elrendelni, mindezeket a bizonyítékokat fentartom és majd a kiküldendő vizsgálóbiztossal fogom közölni. Az elmondottakra fektetem interpellácziómat, mely a következő (olvassa): »Interpelláczió a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrhoz.
