Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-511

64 511. országos ülés 191)4- november 9-én, szerdán. Tudja-e a miniszter ur, hogy a temesvári tanitóképzőnek és aimak internátusának veze­tése és ellenőrzése körül néhány év óta vissza­éléseknek és szabálytalanságoknak egész sorozata állapitható meg és hogy a temesmegyei tan­felügyelő azért takargatja és védi az ebből eredő tűrhetetlen állapotokat, mert ő ebből magának hasznot szerez? Tudja-e a t. miniszter ur, hogy a temes­megyei tanfelügyelő szegény falusi tanítóktól is elfogad ajándékokat és a szerint, a mint a tanitők teljesitik ama kívánságait vagy nem, a szerint segíti vagy üldözi az illetőket? Tudja-e a t. miniszter ur, hogy ennek kö­vetkeztében nemcsak egyes tanítók, de egész iskolák is tönkrementek már, a mint az a ra­koviczai, niehalai és más iskoláknál kimutat­ható ? Hajlandó-e a t. miniszter ur mindezért vizsgálatot indítani, még pedig olyat, a mely­végre valahára közmegnyugvásra vezethet? És hajlandó-e azután ennek a vizsgálatnak eredményéhez képest megfelelően intézkedni, hogy ezek a kárhoztatandó állapotok megszűnjenek, a kárt szenvedett tanítók kártalanittassanak, a bűnösök pedig megbüntettessenek ?« Elnök: A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter ur kivan válaszolni. Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! A nélkül, hogy az imént elhangzott interpelláczióra most érdemlege­sen válaszolni kívánnék és a nélkül, hogy az igen t. képviselő ur által hangoztatott nagyon súlyos természetű vádak igazságának és valószínűségé­nek kérdésével most foglalkoznám, röviden csak azt kívánom már most at. képviselőház tudomá­sára hozni, (Halljuh! Halljuk!) hogy miután Lendl Adolf t. képviselő ur ezeket vagy ehhez hasonló vádakat tudtommal már egy folyóirat­ban is közzétett, — az illető tanfelügyelő, a kit ezek a vádak sújtanak, maga kérte ebben az ügyben a vizsgálat elrendelését és én már intéz­kedtem is, hogy egy szigorú és mindenre ki­terjedő vizsgálat meg is indittassék. (Helyeslés.) így állván a dolog, arra vagyok bátor kérni a t. képviselő urat, (Halljuk! HaUjulc!) hogy azokat az iratokat, a melyeket felmutatni szives volt, a mennyiben alkalmasak arra, hogy a vizs­gálat tárgyát képező vádaknál a tényállás ki­derítését elősegítsék, szíveskedjék már most rendelkezésemre bocsátani, hogy azokat a vizsgá­latnál felhasználjam. Annak idején különben lesz szerencsém az eredményhez képest érdemleges választ adni. (Helyeslés.) Lendl Adolf: A kezemben levő irások, ada­tok stb. oly férfiaktól erednek részben, a kik tanítók és esetleg függő viszonyban vannak a minisztériummal szemben is, de elsősorban függ­nek a tanfelügyelőtől. Ezeket a nyilatkozatokat ugy kaptam, hogy azokat felhasználhatom eset­leges vizsgálat megindítására. Abban az esetben, ha látom azt, hogy tényleg a vizsgálat olyan lesz, hogy abban megnyugodhatom, — inert volt már vizsgálat ebben a tárgyban egy évvel ez­előtt, de az nem volt olyan, akkor is hasonló iskolai dolgokat panaszoltak s mégis a kiküldött vizsgálóbiztos azt találta, hogy a tanfelügyelő irodája rendben van, legalább a temesvári lapok így közölték a vizsgálat eredményét — akkor bemutatom ezeket a nyilatkozatokat, jegyzete­ket, adatokat, azonban csak a vizsgálóbiztos urnak leszek bátor azokat átadni Temesvárt. Elnök: Az interpelláczió kiadatik a vallás­és közoktatásügyi miniszter urnak. Nyegre László jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Ne vegyék szerénytelenségnek, ha mai interpellácziómat, a melyet minden szenvedelemtől mentesnek kívá­nok tekinteni, egy meghívással vezetem be. A meghívásom arra vonatkozik, hogy különösen fel szeretném hivni azon képviselőtársaimnak szives figyelmét mai interpelláeziónira, a kik velem együtt súlyt helyeztek és súlyt helyeznek arra, hogy Magyarországot és annak közvélemé­nyét azon területen, a mely leginkább elmaradt, a közgazdasági területen, vigyük be a közélet­nek azon lüktető elevenségébe, a mely oktat, a mely a kezébe adja a megélhetésnek fegyvereit, s a mely anyagi függetlenségének nagy jöven­dőjét biztosítani hivatva van. Azokat hivom meg, a kik sokszor panaszhangon róják fel nekünk, hogy folytonos közjogi vitákkal merítjük ki a nemzet törvényhozási termének vitatkozását. Ta­núságot tehetnének mellettem sokan, a kik évekre visszamenő munkásságomban is eredmé­nyeket látnak, a tekintetben, hogy én ezt a fel­fogást rég idő óta helyeslem s igyekeztem s igyekezném Magyarországnak nagy közéleti moz­gékonyságát a közgazdasági területre mentől inkább átvinni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azonban mindjárt bevezetésül megemlítem, és szíveskedjenek majd mai interpelláczióm al­kalmával engem ellenőrizni, hogy nem vagyunk-e épen ma a kormány által követett politika következtében abban a helyzetben, hogy a leg­nemesebb, a legigazabb és legőszintébb törek­vések leszorultak erről a térről s mintegy kényszeritik — azt mondhatnám, hogy ellen­ségeinknek tendencziájából — a magyar nemzetet arra, hogy a gazdasági kérdésekről őt leterelve, folytonos közjogi harczokkal merítse ki az erejét, mert a nemzetnek ellentállási erejére kell folyton hivatkozni a közjogi téren való támadásokkal szemben. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) En p. o. ma egy eminenter közgazdasági kérdésben akarok a t. ház és a t. képviselő urak politikai és lelkiismereti meggyőződéséhez szólni és mélyen sajnálom, hogy minden igye­kezetem daczára sem vagyok képes a politikai mozzanatokat belőle kihámozni, sőt legnagyobb sajnálatomra be kell látnom, hogy ennek a kér­désnek is háttere legnagyobb mértékben közjogi és állampolitikai kérdés.

Next

/
Thumbnails
Contents