Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-511

64 511. országos ülés 191)4- november 9-én, szerdán. Tudja-e a miniszter ur, hogy a temesvári tanitóképzőnek és aimak internátusának vezetése és ellenőrzése körül néhány év óta visszaéléseknek és szabálytalanságoknak egész sorozata állapitható meg és hogy a temesmegyei tanfelügyelő azért takargatja és védi az ebből eredő tűrhetetlen állapotokat, mert ő ebből magának hasznot szerez? Tudja-e a t. miniszter ur, hogy a temesmegyei tanfelügyelő szegény falusi tanítóktól is elfogad ajándékokat és a szerint, a mint a tanitők teljesitik ama kívánságait vagy nem, a szerint segíti vagy üldözi az illetőket? Tudja-e a t. miniszter ur, hogy ennek következtében nemcsak egyes tanítók, de egész iskolák is tönkrementek már, a mint az a rakoviczai, niehalai és más iskoláknál kimutatható ? Hajlandó-e a t. miniszter ur mindezért vizsgálatot indítani, még pedig olyat, a melyvégre valahára közmegnyugvásra vezethet? És hajlandó-e azután ennek a vizsgálatnak eredményéhez képest megfelelően intézkedni, hogy ezek a kárhoztatandó állapotok megszűnjenek, a kárt szenvedett tanítók kártalanittassanak, a bűnösök pedig megbüntettessenek ?« Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan válaszolni. Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! A nélkül, hogy az imént elhangzott interpelláczióra most érdemlegesen válaszolni kívánnék és a nélkül, hogy az igen t. képviselő ur által hangoztatott nagyon súlyos természetű vádak igazságának és valószínűségének kérdésével most foglalkoznám, röviden csak azt kívánom már most at. képviselőház tudomására hozni, (Halljuh! Halljuk!) hogy miután Lendl Adolf t. képviselő ur ezeket vagy ehhez hasonló vádakat tudtommal már egy folyóiratban is közzétett, — az illető tanfelügyelő, a kit ezek a vádak sújtanak, maga kérte ebben az ügyben a vizsgálat elrendelését és én már intézkedtem is, hogy egy szigorú és mindenre kiterjedő vizsgálat meg is indittassék. (Helyeslés.) így állván a dolog, arra vagyok bátor kérni a t. képviselő urat, (Halljuk! HaUjulc!) hogy azokat az iratokat, a melyeket felmutatni szives volt, a mennyiben alkalmasak arra, hogy a vizsgálat tárgyát képező vádaknál a tényállás kiderítését elősegítsék, szíveskedjék már most rendelkezésemre bocsátani, hogy azokat a vizsgálatnál felhasználjam. Annak idején különben lesz szerencsém az eredményhez képest érdemleges választ adni. (Helyeslés.) Lendl Adolf: A kezemben levő irások, adatok stb. oly férfiaktól erednek részben, a kik tanítók és esetleg függő viszonyban vannak a minisztériummal szemben is, de elsősorban függnek a tanfelügyelőtől. Ezeket a nyilatkozatokat ugy kaptam, hogy azokat felhasználhatom esetleges vizsgálat megindítására. Abban az esetben, ha látom azt, hogy tényleg a vizsgálat olyan lesz, hogy abban megnyugodhatom, — inert volt már vizsgálat ebben a tárgyban egy évvel ezelőtt, de az nem volt olyan, akkor is hasonló iskolai dolgokat panaszoltak s mégis a kiküldött vizsgálóbiztos azt találta, hogy a tanfelügyelő irodája rendben van, legalább a temesvári lapok így közölték a vizsgálat eredményét — akkor bemutatom ezeket a nyilatkozatokat, jegyzeteket, adatokat, azonban csak a vizsgálóbiztos urnak leszek bátor azokat átadni Temesvárt. Elnök: Az interpelláczió kiadatik a vallásés közoktatásügyi miniszter urnak. Nyegre László jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Ne vegyék szerénytelenségnek, ha mai interpellácziómat, a melyet minden szenvedelemtől mentesnek kívánok tekinteni, egy meghívással vezetem be. A meghívásom arra vonatkozik, hogy különösen fel szeretném hivni azon képviselőtársaimnak szives figyelmét mai interpelláeziónira, a kik velem együtt súlyt helyeztek és súlyt helyeznek arra, hogy Magyarországot és annak közvéleményét azon területen, a mely leginkább elmaradt, a közgazdasági területen, vigyük be a közéletnek azon lüktető elevenségébe, a mely oktat, a mely a kezébe adja a megélhetésnek fegyvereit, s a mely anyagi függetlenségének nagy jövendőjét biztosítani hivatva van. Azokat hivom meg, a kik sokszor panaszhangon róják fel nekünk, hogy folytonos közjogi vitákkal merítjük ki a nemzet törvényhozási termének vitatkozását. Tanúságot tehetnének mellettem sokan, a kik évekre visszamenő munkásságomban is eredményeket látnak, a tekintetben, hogy én ezt a felfogást rég idő óta helyeslem s igyekeztem s igyekezném Magyarországnak nagy közéleti mozgékonyságát a közgazdasági területre mentől inkább átvinni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azonban mindjárt bevezetésül megemlítem, és szíveskedjenek majd mai interpelláczióm alkalmával engem ellenőrizni, hogy nem vagyunk-e épen ma a kormány által követett politika következtében abban a helyzetben, hogy a legnemesebb, a legigazabb és legőszintébb törekvések leszorultak erről a térről s mintegy kényszeritik — azt mondhatnám, hogy ellenségeinknek tendencziájából — a magyar nemzetet arra, hogy a gazdasági kérdésekről őt leterelve, folytonos közjogi harczokkal merítse ki az erejét, mert a nemzetnek ellentállási erejére kell folyton hivatkozni a közjogi téren való támadásokkal szemben. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) En p. o. ma egy eminenter közgazdasági kérdésben akarok a t. ház és a t. képviselő urak politikai és lelkiismereti meggyőződéséhez szólni és mélyen sajnálom, hogy minden igyekezetem daczára sem vagyok képes a politikai mozzanatokat belőle kihámozni, sőt legnagyobb sajnálatomra be kell látnom, hogy ennek a kérdésnek is háttere legnagyobb mértékben közjogi és állampolitikai kérdés.