Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-511

60 511. országos ülés 190í november 9-én, szerdán. latok elfogadása, illetve szerződések vagy egyezmények jogerejével biró jegyzőkönyvek megállapítása nyilvános verseny utján tö'rténik«. így történt ez a múltban is. Tudja mindenki, hogy a hivatalos lapot, a ^Budapesti Közlöny«-t —- értem a nyomást — előző években, 1901 előtt bérbe adta az állam az Athenaeum részvénytársaságnak 152.000 koronáét, Széll Kálmán alatt történt, hogy Endrey Gyula t. képviselőtársam interpellácziója folytán azután versenyárlejtés Íratott ki és ennél a versenyárlejtésnél hét pályázó pályázott a bérbevétel iránt és mint legelőnyösebb ajánlattevő az Athenaeum kapta meg a kínyomatás és a kiadás jogát 275.100 koronáért. Ez tehát egy egészen tisztességes és szép bevétel az államra nézve, és e bevétel a költségvetésben is szerepel. A szerződésben van egy pont, a 11. pont, a mint a pályázati feltételekből kitűnik, a mely szerint (olvassa): » Magánhirdetések közé eső iktatmányokért a vállalkozónak szabadságában áll díjtarifát megállapítani; köteles azonban ezen díjszabáshoz a magyar kir. belügyminiszter előzetes jóváhagyását kikérni és azokat a lapon feltüntetni.* Szintúgy (olvassa): »Jogosult a vállalkozó azon esetekben, midőn a felek vagy magánintézetek az iktatmányokat más alakban, vagy nagyobb betűkkel kívánják, a fizetés iránt azokkal egyezkedhetni.« Ez a szakasz adta meg azt a jogot a vállalkozó Athenaeum-társaságnak, hogy mindjárt a bérbevevés napján azokat a magánhirdetéseket, a melyeket az egyes pénzintézetek vagy magánfelek tesznek közzé, tehát nem az árverési hirdetményeket, hanem azokat, a melyeket statutumszerűleg a hivatalos lapban közzé kell az egyes pénzintézeteknek tenniök, nem ugy, mint eddig, petit betűkkel és 38 fillérnyi, hanem non pareil betűkkel és felemelt 50 fillérnyi árban nyomatta ki és vállalta át, ugy, hogy ezáltal magának legalább 135.000 K. évi ujabb hasznot szerzett. Lengye! Zoltán : Schwarcz Félix az igazgató ! Zboray Miklós: Én nem megyek abba bele, hogy a pályázati feltételek 11. §-a miért tartalmazza ily módon ezt, hogy »felemelhető*, mert hisz ez mégis az egyes magánfeleknek és vállalatoknak a megsarczolására vezet oly értelemben, hogy miután az alapszabályokban kötelezve vannak a hivatalos lapban való közzétételre, ha felemeltetik ily magas összegre a közlés dija, annak a vállalkozónak, vagy magánfélnek, vagy társaságnak mégis kötelessége azt az árt megfizetni, a melyet a vállalkozó, a kiadó kér. De ettől eltekintve, ugy értesültem, hogy most 1904 deczember 31-ikén jár le az a batáridő, a melyre az Athenaeummal kötött szerződés szói. Én tehát minden kommentár nélkül, de azt hiszem, a vállalkozó érdekében is, a verseny érdekében is és az állam érdekében is járok el akkor, mikor azt kérdem a miniszterelnök úrtól mint belügyminisztertől, hogy igaz-e mit beszélnek az érdekeltek, hogy pályázat kiírása nélkül egyszerűen kiadta ezt a vállalatot — sőt talán még olcsóbb árért — a mostani vállalkozónak, az Athenaeum társaságnak. Van még egy másik kérdésem is. Eddig az volt szokásban, hogy ezen árlejtések alkalmával az ajánlatokat bizottságilag nyilvánosan bontották fel Ez azt jelentette és ennek gyakorlatilag az volt az eredménye, hogy az egyes árverezők, ajánlattevők jelen voltak, tudták, ki milyen ajánlatot tesz és a következő árlejtés alkalmával volt egy alapjuk, egy kiindulási pontjuk; de másrészt ellenőrizték azt is, hogy az az ajánlat csakugyan megvan, és hogy minő az az ajánlat. Most pedig a hivatalos lapban látom, hogy ilyen árlejtéseknél ez a nyilvánosság mellőzve van, ugyanis a beérkezett ajánlatok egyszerűen bizottságilag titokban bontatnak fel s az árverezők és ajánlattevők semmit sem tudnak másoknak ajánlatairól, sem azok elbírálásáról. Egyszerűen tehát a tényekre szorítkozom, midőn kérdem a t. belügyminiszter urat (olvassa) : »1. Igaz-e az, hogy a»Budapesti Közlöny« árlejtés mellőzésével a mostani kiadóra, a Schwarcz Félix (Zaj balról.) igazgatása alatt álló »Athenaeum« részvénytársaságra bízatott, s hogy a nevezett czég a következő időre kevesebb bértfizet, mint eddig? »2. Ha ez igaz, mivel indokolja a miniszter ur az 1897 : XX. t. ez. 38. §-ának megszegését? *3. Mivel indokolja a t. miniszter ur azt, hogy a pályázatnál az ajánlatok nem mint eddig nyilvánosan bontattak fel, hanem a nyilvánosság kizárásával ?« (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök és belügyminiszter : T. ház!. . . Rakovszky István: Kérem, a házszabályokhoz kérek szót! A házszabályok értelmében először az elnök urnak kell átadni az interpellácziót, azután az elnök ur átadatja az illető miniszternek. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Eddig is &>, volt a gyakorlat, hogy ha a miniszter nyomban válaszolni kivänt az interpelláczióra, a terembiztos azt odavitte az illető miniszternek. (Ugy van! jobbról. Felkiáltások balfelöl: Helytelen gyakorlat!) Gr. Tisza István miniszterelnök és belügymi Eiíszter: T. ház! (Halljuk!) A tényállást szándékozom igen röviden előadni s azt hiszem, a házat ez teljesen meg fogja nyugtatni. Az elmúlt télen foglalkoztam a hivatalos lap kiadására vonatkozó szerződés megújításával. Foglalkoztam vele azért, mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy nem czélszerü az ilyen szerződések megújítását az utolsó perezre hagyni, a mikor az államnak keze a különböző ajánlattevő czégekkel szemben már sokkal inkább meg van kötve. Az 1897 : XX. t.-cz. 38. §-a a nyilvános árlejtés mellőzését megengedi oly szűk-