Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-511

511. országos ülés 1904 november 9-én, szerdán. Öí ségleteknél, melyekre nézve az állam érdeke a titoktartást követeli. Miután pedig a »Budapesti Közlöny «-nél igenis garanczia szükséges arra, hogy a közlemények tartalmából azok publikácziőja előtt semmi ki ne szivároghasson . . . Günther Antal: No már ez szép törvénymagyarázat ! Molnár Jenő: Ez a többi vállalatra szép bizonyíték! Gr. Tisza István miniszterelnök és belügyminiszter: Azt hiszem, a világon minden hivatalos lapnál gondoskodni fognak arról, hogy abban olyan közlemények, a melyeknek csak bizonyos órában kell nyilvánosságra jutniok, korábban nyilvánosságra ne jussanak. Ennek folytán a nyilvános árlejtés formáját mellőztem, de igenis, négy előkelő budapesti nyomdai vállalatot szólítottam fel zárt ajánlatuk beadására. Ezek voltak: azAthenaeum, a Franklin-társulat, a Pesti könyvnyomda részvénytársaság és a Pallas részvénytársaság. Ez a négy vállalat beadta ajánlatát. Természetesen tartozom az illető vállalatoknak azzal, hogy a részleteket itt fel ne olvassam; de meg kell jegyeznem, hogy e négy vállalat között a legelőnyösebb, mely a legmagasabb árt ajánlotta meg, az Athenaeumé volt; de mind a négy ajánlat — az Athenaeumé is — lényegesen alatta maradt az előző szerződésben foglalt feltételeknek. Erre kijelentettem, hogy az ajánlati tárgyalás eredménye nem lévén kielégítő, ezen az alapon nem adom oda a vállalatot senkinek sem. De mint. eddigi szerződő felet, felhívtam az Athenaeum czéget, hogy hajlandó-e az eddigi alapon három, évre meghosszabbi tani a szerződést? Az Athenaeum ehhez hozzájárult s ennek folytán vele a szerződést megkötöttem az 1905., 1906. és 1907. évekre, — ismétlem, jóval kedvezőbb feltételek mellett, mint a minő feltételek a megtartott árlejtés alapján mutatkoztak. Ezek alapján kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Zboray Miklós: T. ház! A t. miniszterelnök ur arra hivatkozik, hogy az idézett törvénynek 38. §-a azt mondja, hogy oly szükségletre, kölcsönre, szállításra vagy munkára nézve, a melyek tekintetében az állam érdeke titoktartást követel, megfelelő módon kell eljárni, és ezzel indokolja, hogy miért adta oda nyilvános árlejtés nélkül ezt a munkát; azzal indokolja, mert titokról van szó. (Ellenmondás a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ez az elv, ez a titoktartás megvolt akkor is, a mikor a múltban már a 2992. elnöki szám alatt megjelent hirdetményben felhívták a pályázókat; a pályázati feltételekben igenis megvolt a titoktartás kötelezettsége, meg vannak állapítva a rendszabályok, meg vannak adva a feltételek, a szerződésekben ki van kötve, hogy mily nyomdászok legyenek ott, milyen legyen a felügyelet, hogy semmi időelőtt nyilvánosságra ne kerüljön. Ebből a szempontból tehát az árlejtést mellőzni, ugy a mint a múltban nem lehetett, nem lehet most sem. A mi pedig azt illeti, hogy a t. miniszterelnök ur privátim, vagy pedig szűkebb felhívás folytán érintkezett az egyes czógekkel, ezt sem helyeselhetem, mert ez ellenkezik a törvénynyel, a mely nyilvános versenyt követel. A múltban pályázott a Pesti Könyvnyomda Részvénytársaság, a Franklin, a Pallas, a Stephaneum, az Athenaeum, a Wodianer-nyomda, a Légrády-féle nyomda. A múltban is megtörtént, hogy pl. a Wodianer-czég ajánlata épen olyan volt, mint a minőt az Athenaeum tett. Az állam érdeke és a közérdek igenis azt kívánja, hogy a munkák nyilvános árlejtés utján adassanak ki. (Helyeslés a bal- és a szélsőbal oldalon.) Nyilvános árlejtés utján kell kiadni az ily állami bevételeket képező vállalatot, különösen akkor, a mikor, a mint a múltban történt, az utolsó pillanatban, a mikor megindult a lap nyomása, a hirdetmények árát felemelték és ezzel legalább 175.000 korona uj hasznot csináltak a vállalatnak. A titoktartásra hivatkozik a miniszterelnök ur. Megnéztem a Cornpasst, hogy kik vannak a vállalat igazgatóságában, hogy oly nagy garancziát nyújt az a titoktartásra nézve? Megnéztem különösen azért, mert a múltkoriban olvastam azt a körrendeletet, a melyet a t. miniszterelnök ur kibocsátott ugyancsak egy ott nyomatott lap érdekében és látni akartam, mily összeköttetések, mily személyek azok, hogy ily bizalmat keltenek. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És láttam, hogy az igazgatóságban vannak: Strasser Sándor, Herezog L. M., Fenyvessy Adolf, Hoffmann Alfréd, Singer Zsigmond, Schwarcz Félix. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) A felügyelőbizottságban vannak: Gajári ^dön. (Ahá! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ábrányi Kornél, Dárday Sándor, Földiák Vilmos. (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások: Mindig gyanusitás!) Bocsánatot kérek, egyénileg mindegyiket tisztelem, becsülöm, semmi kifogásom ellenük. De akkor, a mikor az áilamjavak bérbeadásáról van szó, személyi tekinteteknek ezekkel az urakkal szemben sem szabad előtérbe jutniok, nem szabad különösen azért, mert épen a vezetőigazgató Schwarcz Félix, a kit nagyon jól ismer a t. miniszterelnök ur egy más közgazdasági vállalatból és kiről tudja, hogy ott is, a mikor leszámolásra került a sor, oly biztosítéki okiratot adott, hogy csak az ingatlanából lehet kielégiteni az Ipar- és Kereskedelmi Bank követelését, ha jut rá. Ebből a szempontból, a közérdek szempontjából, nem vehetem tudomásul a választ, hanem tetszett volna ugy, a mint a törvény előírja és a mint a múltban is történt, nyilvános árlejtést kiirni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök és belügyminiszter: Csak egészen röviden megjegyzem,