Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-511

5li. országos ülés 190í (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások a bal- és a szélsobáloldalon: Nem leéli sajnálni.') Rátkay László: Nem kell sajnálni! A gazt söpörni kell! (Igaz! TJgy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) Rakovszky István: Odáig viszik a dolgokat! (Nagy zaj és közbekiáltások a bal- és a szélső­baloldalon.) Elnök (ismételten csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! Ne méltóztassanak a tárgya­lás menetét akadályozni, a képviselő uraknak erre nincs joguk! (Zaj és mozgás a bal- és a szélsobáloldalon.) Lengyel Zoltán; Horvát mulatság lesz! (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsobáloldalon.) Gr. Apponyi Albert: Mert én épen ellen­kezésben a közbeszólások némelyikének felfogá­sával, annak a szilárd bizalmamnak adok ki­fejezést, hogy az ily módon a király elé terjesztett javaslatok szentesítést nem fognak nyerni, (Igaz ! TJgy van! Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélso­báloldalon.) miután azoknak szentesítése az alkotmányba ütközik. (Igaz! TJgy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás. Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsobáloldalon.) 1. képviselőház! Még egyet. Hibás volt a t. miniszterelnök ur részéről az indítvány elő­terjesztésének időpontja is, mert bármikép legyen ő meggyőződve a házszabályrevizió szükséges­ségéről: arra a lefolyt parlamenti viták semmi­féle támpontot nem adtak, hogy ez ebben a pillanatban sürgős ügy lett volna, (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsobáloldalon.) hogy tehát ne lehetett volna bevárni ama reformok munkába­vételét, a melyekre nézve a t. miniszterelnök ur ugji? kötelezettséget vállalt és a melyek keresztül­vitelétől és sikeres és helyes keresztülvitelétől függ a legnagyobb mértékben a magyar parla­mentarizmusnak a jövője. De, engedelmet kérek, t. miniszterelnök ur, hiszen épen ha igaza van és épen mert igaza van abban, hogy az utolsó esztendőnek rend­kivüli viszonyai bizonyos lappangó háborgást a kedélyekben még fentartottak; mert igaza van abban, hogy a parlamenti ellenzéknek, mely utóvégre a parlamentáris életnek szintén egy legitim és szükséges alkatrésze, szüksége volt arra, hogy a lefolyt évnek lázas állapotából magát összeszedje és magát megint a normális viszonyokba beleélje; épen azért nagy hiba volt részéről az ellenzéknek időt nem engedni és az u. n. higgadt és komoly elemeknek lehetet­lenné tenni azt, hogy az ellenzéki akcziót újjá­szervezzék azokon az alapokon, a melyeken ők maguk is akarnák, hogy szerveztessék és rendes mederben folyjon. Hanem mikor még a csilla­podás nem vett erőt a kedélyeken, mikor még az előbbi harezoknak lázas atmoszférája lappang a szivekben, akkor beledobni, égető és közvetlen szükség nélkül, egy ilyen izgató momentumot a parlamenti életbe, ez bizonyára nem volt a november 9-én, szerdán. 55 miniszterelnök ur szándékában, hanem azt bizo­nyítja, hogy, bár én őt nagytehetségű férfiúnak elismerem, nincs meg egyéniségében a megfon­toltságnak az a mértéke, (Igaz! TJgy van! bal­felöl.) a mely azt a megnyugvást idézné elő, hogy az országnak vezetése biztos kezekbe van letéve. En azt szeretném, t. ház, hogy a mi ügye­inknek vezetése és a mi parlamenti gépezetünk­nek működése egyszer már kivezettetnék az impresszióknak és hangulatoknak azon circulus vitíosusából, a melynek a miniszterelnök ur egyik képviselője. Én megengedem, magam is állitot­tam erről a helyről most másfél éve és ma is csak azt mondom, hogy megengedem, hogy az ellenzéki hadjáratnak, a mely egy egész éven át rendkívüli parlamenti viszonyokat létesített, igen sok megtámadható pontja volt. Mindenki tudja, hogy én nem helyeseltem az obstrukeziót, hogy nekem az obstrukezió legkevésbbé sem rokonszenves, sőt ellenszenves; mindenki ezt igen jól tudja, nem szükséges tehát ismételnem; de ismétlem ma is, mikor ellenzéki pozicziót foglalok el és mikor valószínű, hogy ezen ki­jelentés az ellenzéki padok nagy részén kelle­mes benyomást nem fog tenni, de ismétlem, mert az objektív igazság alapjára akarok he­lyezkedni. De nálunk egyszer a hatalomnak túltengései és visszaélései idéznek elő egy oly hangulatot, a melyből obstrukezió támad, az­után az obstrukezió idéz elő egy olyan hangu­latot, a melyben az obstrukczióval együtt köz­szabadságainknak lényeges biztosítékait is haj­landók az emberek feláldozni. Ilyen hangulatokban üdvös alkotásokat soha létre nem fogunk hozni. Üdvös alkotásokat csak akkor fogunk létrehozni, ha ezen múló hangulatoknak circulus vitíosusából ki tudunk bontakozni, ha nem ezeket követjük és hol jobbra, hol balra esünk túlzásokba, hanem ha felismerjük a maguk egészében parlamentariz­musunk bajait, és azokat orvosoljuk a maguk egészében. Az ilyen egészben való orvosláshoz, a mely a bajok gyökeréig megy, a mely biztosítja a magyar alkotmányos élet tisztaságát, őszinte­ségét alapjában, zavartalanságát működésében, egy ilyen komprehenziv felkarolásához minden visszáságok orvoslásának, a melyek a mi alkot­mányos életünk egészségén rágódnak, ehhez igenis meg lehet kapni nem a parlamentnek komolyakra és nem komolyakra osztályozott részeit, hanem az összes higgadt és hazafias elemeket; (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobáloldalon.) de a bajok lényegének fentartására és némely szimp­tómának olyatén orvoslására, mely a bajok lényegét még erősiti, ahhoz én a magam részé­ről kapható nem vagyok, és ezért Günther Antal t. barátom határozati javaslatát fogadom el. (Hosszantartó, többször megújuló, zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsobáloldalon. A szónokot számosan üdvözlik,) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. ;

Next

/
Thumbnails
Contents