Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-511

56 511. országos ülés 190't november 9-én, szerdán. (Szünet után.) Elnök: A tanácskozást folytatjuk. A miniszterelnök ur kivan szólni. (Halljuk t Halljuk !) i Gr. -Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy neigyiók. idő áll már egy óráig rendelkezésre. Nagyon óhajtanám megtartani az időt, a melyet a ház a napirend ezen tárgyának szentelt, ennek folytán oly rövidre és szűkre fogom szabni előadásomat, hogy, a mennyiben abban képviselőtársaim szívesek lesznek közbeszólások által fel nem tartóztatni és meg nem zavarni, azt hiszem, egy órára pontosan befejezhetem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt egy tiszteletteljes, de nagyon határozott és komoly tiltakozással kezdem, tiltakozással az ellen a vád ellen, mintha én ezen kérdésbe, a melyet a ház belügyének kell tekintenünk mindnyájunknak és a ház belügyének tekintek én is, a koronát, a király személyét bárminő vonatkozásban is belevontam volna; (Helyeslés jobbfelől.) és tiltakozást azon törekvés ellen is, hogy bárminő vonatkozásban, bárminő eszmekapcsolatban ezen kérdés elintézésébe, mely csakugyan a ház belügye, a korona bárhogyan is belevonassék. (Helyeslés jobbról és a középen. Zaj balfelöl.) Én sajnálom, hogy épen t. képviselőtársammal szemben, a kiről pedig még most is azt kell feltennem, hogy a parlamentarizmus lényegével tisztában van, ismételve rá kell mutatnom arra, hogy a parlamentarizmussal jön ellentétbe ki a képviselőház többségének vezetőjét, nem mondom, azon jogától akarná megfosztani, de azon kötelesség teljesítésére nem akarná szorítani, hogy egy ilyen, a ház belügyét képező fontos kérdésben a maga felelősségét angazsálja. (Élénk helyeslés jobbról.) így fogják fel ezt mindenütt a világon, a hol a parlamentarizmust komolyan veszik. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Éllenmondások bal felöl. Halljuk! Halljuk!) Ebben a tekintetben ez a vád és ez a téves felfogás senkitől sem lephet meg jobban, mint épen azon t. képviselőtársaimtól, a kik nem is a többségnek elismert vezérével, de a háznak egy nagyon kiváló tagjával, a kit azonban akkor nem egyéni kiváló tulajdonai, de, a mint akkor önök elnevezték, homo regius mivolta ruházott fel egy nagyon fontos szereppel, e homo regiusszal tárgyalásokat folytattak a házszabály reformja kérdésében ; (Igaz / Ugy van ! Taps jobbról és a középen.) tárgyalásokat folytattak a házszabályok kérdésében ő vele és tárgyalásokat báró Fejérváry Gézával és az én csekélységemmel, a kik mint b. Bánffy Dezső akkori miniszterelnök megbízottai érintkeztünk ebben az ügyben az ellenzékkel, Polónyi Géza : Ez nem áll! A szabadelvű párt megbízottai voltak! (Zajos ellenmondás jobbról.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Hogy nekem és báró Fejérváry Gézának ki adott megbízást, azt talán én mégis jobban tudom. (Élénk tetszés jobbfelől.) T. ház ! Én azt hiszem, akkor járok el a parlamentarizmus szellemében, hogyha az országnak egy ilyen fontos közügyében igenis, nem mint ő Felsége tanácsosa, de mint a ház többsége bizalmának ez idő szerinti letéteményese, angazsirozom felelősségemet, (Elénk helyeslés jobbfelől.) hogy először is megtettem a kezdeményezést a bizottság megválasztása iránt, másodszor főbb körvonalaiban elmondtam egyéni nézeteimet, hogy elejét vegyem annak a támadásnak, már legalább elfogulatlan oldalról, — mert azért találkoztam ez ellentámadással — hogy én titokban akarom tartani nézeteimet, s a házat egy ismeretlen akczióba, sötétbe való ugrásba akarom vinni. Egy hang (balfelöl): Most se tudjuk! Gr. Tisza István miniszterelnök: Már most baj van a kréta körül. T. képviselőtársam most sem tudja, Apponyi t. képviselőtársam pedig ma tett nekem szemrehányást azért, hogy miért mondtam el nézeteimet. (Zajos derültség a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelől.) Hát ezt végezzék el akkor egymás között. Annál, a mennyit elmondtam, tudniillik (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) konstatálását azon három gyakorlati czélnak, a melynek elérését óhajtom, s negatív irányban konstatálását annak, hogy a költségvetéstől eltekintve, más javaslatoknál a szólásszabadságot korlátozni nem kívánom, mondom, ezen elvi szempontoknál többet mondani nem tartanám helyesnek. (Folytonos zaj a balés a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Mert ma is azt tartom, s bárminemű közbeeső inczidensek vezessenek is el a végső reformig, azt fogom tartani akkor is, (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) a mikor a végleges reform megalkotásáról lesz szó, hogy annak egy bizottsági munkálkodásból, és pedig lehetőleg az ellenzék részvételével folytatott bizottsági munkálkodásból kell kikerülnie. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Bárminő csatákon kelljen is átmenni időközben, ezt az álláspontot vallom ma, a csata előtt, s ehhez az állásponthoz ragaszkodni fogok a csata után is. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Lengyel Zoltán : Csendes részvét és koszorúk mellőzése kéretik! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Most áttérve a dolog lényegére, (Halljuk! Halljuk!) az én t. barátom magáról a házszabály kérdéséről egy inczizumban beszélt, a mennyiben kijelenti, hogy addig, a mig a választási reform kérdésében az ő kívánságai nem teljesülnek, addig nem járulhat hozzá ehhez a különben szükséges reformhoz. Tehát ebben az egy inczizumban el