Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-511

5li. országos ülés Í90k november 9-én. szerdán. 49 nevezett erős kéznek politikáját kíméletlenül keresztülvigye. Ez az epizód talán nem egészen minden befolyás nélkül volt a később történtekre, mert nagyon természetes, hogy kevesebb bizalommal fogadtuk a felénk nyújtott kezet akkor, mikor még kevéssel ezelőtt ugyanazt a kezet ökölbe szorítva láttuk. (Élénk helyeslés a bah és a szélsobaloldálon.) T. képviselőház! így a t. miniszterelnök urnak históriai alapozását hiányosnak találván, kénytelen voltam azt ezekkel az adatokkal kiegészíteni, a mely kiegészítéshez tartozik talán az is, a mit most akarok előadni, mert ha már a kormány játszsza a vezérszerepet ebben az akczióban, — a mire később vissza fogok térni — hát fontossággal bírnak azok a kormánynyilatkozatok, a melyek erre vonatkozólag tétetnek, még ha nem is a miniszterelnök ur tette azokat, és melyek — hogy ugy mondjam — egy alkotmányjogi hátteret rajzolnak az egész akcziőhoz. És e tekintetben igen érdekes grőf KbuenHéderváry Károly temesvári programmbeszédének következő passzusa (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Hogy a lezajlott küzdelemnek ilyen következményei voltak, annak egyenes oka két körülményben keresendő; még pedig elsősorban abban, hogy vagy alkotmányunknak van egy hézaga, nem gondoskodván arról, hogy abban az esetben, mikor a parlament működése bármely oknál fogva szünetel, a törvényes rend mégis biztosítva legyen . . . (Nagy zaj és mozgás a balés a szélsobaloldálon. Felkiáltások: 14. §!) Ugron Gábor: Nagy-Horvátországot csinálni Magyarországból! (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: . .. vagy pedig másodsorban a házszabályok fogyatékosságában kell az okot keresni, a mely lehetővé teszi, hogy a parlamenti kormányzás alapfeltétele, t. i. a többség akaratának érvényesülése bizonyos esetekben nem következhetik be.« (Nagy zaj a bal- és a szélsöbahldalon.) Holló Lajos: Ezekből lettek alkotmányos miniszterek! (Zaj.) Rakovszky István : Liberális miniszterek ! Gr. Apponyi Albert (továbbolvassa): »Miután ez az utóbbi baj könnyebben és kevesebb aggodalom felkeltésével orvosolható, itt kell keresni a gyógyítás forrását.« Hát, t. képviselőház, én nem fűzök ehhez kommentárt, ez az alkotmányjogi alapozás és háttérfestés önmagában véve olyan ékesszólóan beszél, hogy én annak hatását kommentálással csak gyengiteném. (Zaj.) Hock János: Az aulikus politika exponense Magyarországon! (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Ép ugy, a mint nem ismertem el alaposnak a históriai kiinduló pontot és azt a históriát, a melyből a t. miniszterelnök ur kiindult, a mint én azt némileg szubjektív módon kiszinezettnek és csonkának is találom, ép ugy a ténykérdésK#PVH. SAPLÓ. 1901 1906. XXX. KÖTET. nek, t, i. a diagnózisnak megállapításában sem tudok vele egészen egyetérteni. A t. miniszterelnök ur konstatálja, hogy a mi parlamenti életünk beteg, súlyosan beteg. Ebben egyetértünk. Konstatálja azt, hogy a parlamentarizmus betegsége abban áll, hogy a többség akarata szabályszerűen nem érvényesülhet, szóval az obstrukczióban. Ebben is bizonyos pontig megegyezhetünk, abban t. i, hogy az obstrukezió és annak gyakorisága a mi parlamenti állapotainknak egyik betegsége. De azután itt megállni, ennek a jelenségnek mélyebb okait nem keresni, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) vagy azokat megtalálván, ezeket a mélyebb okokat nem orvosolni: ez nemcsak elhibázott, de következményeiben alkotmányos életünkre nézve igen veszedelmes módja volna az orvoslásnak. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldálon.) A t, miniszterelnök ur ugrai levelének egy másik passzusában — most nem találom, de azt hiszem, egész hiven fogom idézni — azt mondja, hogy az a feladat, hogy a nemzeti akarat érvényesülésének útját álló akadályokat el kell távolítani. Kérem, ez tökéletesen igaz. (Ugy van! balfelol.) De akkor azután keresni kell azt is, hogy a többség mostani kialakulásában milyen akadályai vannak a nemzeti akarat megnyilvánulásának és ha azt találjuk, hogy ebben is vannak akadályai, sőt, hogy a nemzeti akarat őszinte megnyilvánulásának legfőbb akadálya a többség kialakulásának módja és csak másodsorban akadálya az, hogy a kisebbség jdykor olykor megakasztja a többség akaratának érvényesülését, akkor, gondolom, igen természetszerűleg, logikai kényszerűséggel és szükségszerűséggel arra az eredményre fogunk jutni, hogy elsősorban a nemzeti akarat érvényesülésének azon akadályait kell el távoli tanunk, a melyek a többség hiányos módon való létrejövetelében rejlenek és csak azután azokat az akadályokat, a melyek a többségi akarat nem kellő érvényesüléséből származnak. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldálon.) Szerb György: Tiszta választás volt! Gr. Apponyi Albert: Azt, t. képviselőház, hogy súlyos hibák vannak a többség létrejövetelében és ebből kifolyólag a többség politikájában, — hisz' minden élő lény a maga keletkezésének és életelvének törvényei szerint működik — talán senki, a ki elfogulatlanul szemléli a dolgokat, tagadni nem fogja, és így talán a recziproczitás szempontjából nekünk is szabad a többség higgadt és komoly elemeire számitanunk, (Derültség balról) azok közreműködését kérnünk a reformnak ezen nagyobb és fontos ágában. {Igaz! Ugy van! balfelöl.) A többség őszinte és a nemzeti akaratnak megfelelő létrejövetelét gátolják elsősorban, — hogy a kisebb momentumoknál kezdjük — a visszaélések, a melyek a választások körül felburján óztak. Ezeknek a visszaéléseknek, vagy 7