Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-510

:i6 bíú. oiszágos ülés Í90h- november 8-án, kedden. botránkoztatta, s ezenkívül igyekezett egyikmásik rektifikálni azt, a mit akkor Pálffy az aulikusság legutálatosabb mérvéig akart érvényesíteni. Akkor folyamodtak azután külső erőszakos eszközökhöz, akkor adták ki az ifjak ellen — Lovassy és társai, Kossuth és társai (Felkiáltás ok balfelöl: Wesselényi!) ellen — az elfogatási parancsokat. Ez volt a második stádium, hogy a magyar nemzet törekvéseinek útját állják, hogy beállítsanak, s lehetetlenné tegyenek minden mozgalmat. De ez nem sikerült. Hazafiak, nagynevű férfiak szenvedtek keserű börtönt. De ez nem akadályozhatta meg a nemzeti törekvéseket útjában ; (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! balfelől.) az az ut a 48-hoz vezetett. A magyar nemzeti küzdelem diadalt ült a 48-as törvényekben. Nem akarom tovább fejtegetni a történelmet, hanem rátérek egyenesen a 67-re, mert hiszen a 67 egy kibékülési korszaknak jellemeztetett és azt mondották, hogy nemzet és király kibékülve, egymás jogait tiszteletben tartva, ez ország az alkotmányosság terén folytassa életét, működését. Meghozattak a 67-es törvények, és a nemzet várt, tűrt; a nemzet olvasta, hogy van paritás, alkotmányosság, magyar hadsereg, azt gondolta, hogy hát hiszen talán ebből a mi álmaink is érvényesíthetők, be^ne vannak azok, a mikért vágyódunk; várjunk, végre fogják hajtani, hiszen magyar kormányok jönnek. Tisza Kálmán, a ki az ellenzéken 67-ben nem volt megelégedve az alkotásokkai, azokat ostromolta és azt mondta, hogy ezek nem elégségesek a magyar igények kielégítésére, 75-ben uralomra jutott. A nemzet njra fellélegzett. Itt van tehát a megváltás, mert hiszen ki kifogásokat emelt a 67 ellen, majd érvényt fog szerezni, legalább a 67-ben rejlő törvényes intézkedéseknek. És várt a nemzet. Vártunk mi is az ellenzéken, mi, a kik már akkoriban is éltünk, működtünk. Tisza Kálmán után 15 évig várakozott, hogy mi lesz ? És csak akkor ébredt fel a nemzet, a midőn a 89-es véderőtörvényben látta a vakmerő kezet, a mely a nemzetnek ujonczjutalék megszavazási jogára merészelte kezét emelni, hogy azt a törvénykönyvből kitörölje. Akkor aztán azt mondotta: meddig várjunk még, mig ez a többség és a kormány teljesiti kötelességét ? Hát miért van beírva a törvénykönyvbe ez a két szó: a » magyar hadsereg « ? Azért, hogy gúnyt űzzenek önök belőle, hogy a törvénykönyvbe beletegyék: »magyar hadsereg«,itt meg kitegyék a fekete sárga zászlót és német szó emlékeztessen minket az osztrák uralomra? Hát ez a törvénykönyv ? Ezt kell látni ? Hát van az ellenzéken egy sziv is, a mely meg ne dobbana és azt ne mondaná: 35 esztendeig várt a nemzet, nem mondhatja senki, hogy Hübele Balázs módjára ugrott neki a dolgoknak és követeti, hogy legalább a törvényt tartsák meg, a mit hoztak és a mit nem hajtottak végre. Hát, uraim, nem a türelemnek legvégső fokáig mentünk mi a várakozásban? Erre azt mondják önök, hogy az önök joga ellenőrizni a kormányt. Igen, ez az önök kötelessége is, de ezt önök nem teljesitik. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Okolicsányi László: Akármit csinált a kormány, mindent helyeseltek] Szederkényi Nándor: És ha világos törvényszegést látunk és látjuk a törvénynek világos kijátszását, akkor azután bennünk is megszólal a _ honfiúi kötelesség szava, hogy cselekedjél. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) És ha mi azt mondottuk, t. ház, hogy a küzdelmet tartsuk véglehelletig, erre az inditott bennünket, mert láttuk, hogy 35 esztendeig hiába várt ez a nemzet, láttuk azt, hogy a meghozott törvény gúny tárgyává tétetik a nemzet előtt, (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) láttuk azt, hogy a nemzet jogainak kiterjesztésére semmi komoly lépés nem történik, láttuk azt, hogy semmi intézkedés nem történik abban az irányban, hogy az ország jogai megvédessenek, függetlensége megóvassék és önálló területe kikerekittessék. Hát akkor mit koczkáztatunk többé ebben az országban, ha ily körülmények között odaállunk és követeljük a nemzet jogát? (Zajos helyeslés a

r baloldalon.) Hát, uraim, mit koczkáztatunk ? Én kérdem önöket, tessék reá felelni! Azt, hogy mi itt a parlamentben összejövünk, s önök azután száz többséggel döntik el azt, a mit előbb a pártklubban elhatároztak. . . Ugron Gábor: A mit Bécsben parancsoltak! Szederkényi Nándor: ... önök, a kik egyáltalában nem kapaczitálhatók, s azt hiszik, hogy hiába való, a mit mi beszélünk: hát ezt veszíti el ez a nemzet? Ezt a parlamentarizmust? Nohát a nemzet ezt a parlamentarizmust, ha önök így akarják ezt fentartani, nem sajnálja, ezt a parlamentarizmust el kell söpörni . . . (Zajos helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: Igazi parlamentarizmus kell és nem ez a hazugság! Szederkényi Nándor: . .. mert ez egy nagy csalása a közvéleménynek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Okolicsányi László: Szemfényvesztés és a nemzet bolonditása! Ugron Gábor; Az egész világ bolonditása! Holló Lajos: Herczeg Hohenlohe adja a pénzt! Szederkényi Nándor: íme, ez az. a mit előadni szándékoztam. Most levonom a következtetést, s rámutatok arra, hogy ezen történeti fejtegetéssel mit akartam beigazolni. Beigazolni akartam azt, hogy a mit gr. Tisza István itt most tesz, az nem uj; a mit gr. Tisza István akar, az egy régi küzdelem tárgya. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen e nemzettől már elvettek minden jogot; a választási törI vény ma is ugyanaz, a mi volt 1874-ben, refor-