Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-510

510. országos ülés 190í november 8-án, kedden. 37 málai nem akarják, megígérik, de nem teszik; azután itt van a házszabály, melyet az önök elődje alkotott, s mely szerint önök százan döntenek és határozzák el azt, a miben már a klubban megállapodtak. Hát, t. képviselőház, ez egy könnyű játékszere az itteni parlamenti tanácskozásoknak. Önöknek nem kell az agyvelejüket megfeszíteni, hogy bennünket parlamenti értelemben kapaczitáljanak, ideálljanak és felelősséget vállaljanak személyenkint is azért, a mit követelnek. Önök bent a klubban a közös köpönyeget magukra veszik, s a közös pártköpönyeg alatt egy esetleges kisebbség többségi szavazatot mond ki és ugyanezen köpönyeg alá bújva azután sommás felelősséggel mindent megszavaznak. Tessék ideállani és parlamenti értelemben felelősséget vállalva megindokolni, hogy miért teszik ezt és mi a szándékuk annak megvalósításával, a mit elérni akarnak? íme, bebizonyítottam azt, hogy tehát az, a mit Tisza István akar, nem uj; régi dolog az már, 300 éves küzdelem folyt már ugyanezért az országban. Más téren már úgyis elvettek mindent az országtól, nincs önálló hadserege, nincs különálló területe, nincs önálló kereskedelme, nincs a külügyekre befolyása, s mindezt a parlament többsége biztosítja; most már csak egy van, a mi szemet szúr, a mi akadály arra nézve, hogy tovább gázolhassanak munkájukban. Az ellenzéknek van még egy parányi ellenállási képessége, ezt kell tehát letiporni, mert ez áll útjában a chlopyi hadiparancs kohójából került tanácsnak és tervnek, a melynek eszköze, médiuma gróf Tisza István jelenlegi miniszterelnök. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Kilenczszáz éve annak, hogy Szent István király megalapította a magyar monarchiát. Életének végén fiának, Imrének egy dekrétum szerű — ezt most törvénynek nevezzük — intést adott arra vonatkozólag, hogy mint viselkedjék mint leendő monarcha, vagyis mint nemzetének királya. Nem fejtegetem most azt, hogy miként jött létre ez a dekrétum. Elég az hozzá, hogy a magyar közjog azt elfogadta és tiszteli, mint Szent István hagyományát és konczepczióját. Ezt a dekrétumot azért olvasom fel, hogy visszhangozzék e teremben mindaz, a miket Szent István fiának mond, és értsék meg azok a t. urak is, a kik a kormányt támogatják. Megvallom, a fordítást nem tartom eléggé szabatosnak, de mégis ezt olvasom fel (olvassa): >Áz uralkodásnak mi a negyedik disze ? A fejedelmeknek, országnagyoknak, megyei ispánoknak, katonáknak, nemeseknek hűsége, bátorsága, de szerénysége, nyájassága és bizalma. Mert ők az országnak oltalmazói, a gyengéknek védelmezői, az ellenségeknek üldözői és a birodalom támaszai. Azok neked, fiam, atyáid, testvéreid legyenek. Ezek közül senkit szolgává ne tégy, vagy szolgának ne nevezz. Ok melletted katonáskodjanak, ne szolgáljanak. Uralkodjál felettük békésen, szelíden, alázatosan, harag, kevélység és gyűlölség nélkül, Tartsd meg mindenkor emlékedben, hogy minden ember egyforma és hogy semmi sem emel fel annyira, mint az alázatosság és semmi annyira le nem tesz, mint a kevélység, gyűlölség. Ha békeszerető leszel, akkor királynak s király fiának mondanak, szeretni fognak. Ha haragos, kevély, gyűlölködő, békétlen lesz és a megyei főispánok, a fejedelmek, nemesek felébe emeled fejedet, minden bizonynyal katonáid ereje és királyi méltóságod hanyatlása lesz ez s másoknak adják át országodat. Ettől tartván, az erények szabályai szerint igazgasd mindenkinek életét, mindenkor sértetlen, hogy azok mindenkor királyi méltóságodhoz ragaszkodjanak. Ekként a te országod békében legyen.« És még egy másik szakaszban ezt mondja: »Azért, kedves fiam, a te atyád rendeletei mindig helyesek legyenek, kövesd minden kétség nélkül s/okásaimat, a melyeket a királyi méltósággal megegyezőknek szemlélsz, mert nehéz neked ezt az éghajlati országot megtartani, ha csak nem követed az előtted uralkodó királyoknak jó szokásait. Avagy melyik görög kormányozná a latinokat görög módon ? Vagy melyik latin a görögöket latin módon? Egyik se. Annál fogva tartsd meg szokásaidat, hogy a tieid közül elől való, mások közt dicséretes légy.« Ezt azért olvastam fel, hogy a t. képviselőháznak emlékébe idézzem, mit mondott Szent István több mint nyolczszáz évvel ezelőtt az ő fiának. Mintha csak előre látta volna, hogy lesz egy kor, midőn ezt az országot nem magyar, hanem osztrák módon fogják akarni kormányozni, Jól értse meg a t. kormány: Szent litván alapította ezt a monarchiát, az ő intése ez. Nem abszolút uralkodónak a jelszava és tanácsa ez, hanem az alkotmányos monarchának. a ki tiszteli a nemességnek, az egész országnak a jogát. (Élénk helyeclés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Eigyelmeztetern ezzel a t. miniszterelnök urat arra, hogy azzal a kísérlettel, a melyet most meg akar tenni, sok keserűséget, sok nyugtalanságot, sok zavart, hogy ugy fejezzem ki magamat: sok érdemetlen zaklatást fog előidézni, különösen akkor, ha. állja azon szavát, hogy ő az erőszak fegyveréhez is nyúl, a mint azt tegnap mondotta. Hát jól van, e nemzet az erőszak fegyverét is látta már. És mi, kik ma e nemzet képviselői vagyunk, kötelességünknek fogjuk ismerni, hogy az erőszakkal szemben mindazt kövessük, a mit őseinktől, a 48-as és 49-es őseinktől tanultunk, a kik börtönt és akasztófát s minden mást elszenvedtek. Mi kötelességünknek ismerjük előljárni a nemzet előtt és példát adni arra, hogy a nemzet ne csüggedjen, s ne tartson semmitől, mert az igazság mellefte van és porba fog hullani az erőszak, minden fegyverével és minden elnyomásával együtt. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon. Éljenzés és taps balfelöl. A szónokot többen üdvözlik) Sturman György jegyző: Csernoeh János!