Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-510

510. országos ülés 1904 november 8-án, kedden. 35 kedvencz dolgait keresztülvinni. Tehát, minthogy az ellenzék nem ernjedt el, minthogy az ellenzék kötelességét teljesíteni akarja, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) kieszelték, hogy ki kell venni az ellenzék kezéből azt a fegyvert, a mely benne az ellenállási képességet még valami pieziny mértékben fentartja, sőt esetleg összetartással nagy diadalokra is viheti, (Ugy van! balfelöl.) (Az elnölci széket b. Feilitzsch Arthur alelnök foglalja él.) Tehát kieszelték, hogy ezeket a még fennálló módokat és eszközöket, melyeket az ellenzék a haza javára akar felhasználni, ki kell venni a kezéből és meg kell azokat semmisíteni. íme, ez a czélja a t. miniszterelnök urnak előttem tiszta ós világos, mert tudom, hogy ez a czél nem uj, nem most fogamzott. Hisz ez 300 év óta küzdelem tárgya Magyarország és a hatalom között, ez lebeg szeme előtt az osztrák politikának; csak embereket, médiumokat keres és ha megtalálta azokat, rögtön hozzálát a végrehajtáshoz. (Ugy van! ügy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Okolicsányi László: Most talált egyet! Szederkényi Nándor: Az sem uj dolog, hogy most találkozott uj médium a chlopyi hadiparancs kohójából kelt tervezet végrehajtására, hiszen mindig találkoztak ilyenek. Ez a szerencsétlen nemzet meg volt verve a múltban is azzal, hogy midőn feléledt a nemzeti küzdelem, midőn kitört a nemzetből a vágy, hogy önrendelkezési jogát az ő belső élete, az ő külső élete, az ő mindene felett megszerezze, mindig találkoztak médiumok, a kik ennek útjába állottak. És midőn voltak egyes tünetek, idők, mikor ez erősebben kitört, ott találjuk a történelemben mindig a mentőket, a médiumokat, a kik rámutattak, hogy azok a törekvések csak a söpredéknek, a gaznak tervezetei, a melyet ki kell söpörni. A mik itt történnek, t. ház

; nem uj dolgok, csak ismétlések; más-más figurák szerepelnek, de a lényeg mindig ugyanaz. (Ugy van! balfelöl.) A húszas években, midőn néhány vármegye megmentette a magyar alkotmányosságot, szintén kisöprendő gaznak nevezték azokat, azt a 3—4 vármegyét, mert. fájdalom, a többség meghódolt. De a következmény mégis az lett, hogy a vármegyéknek ez a törpe minoritása megmentette a magyar alkotmányosságot és az uralkodó kényszerülve volt összehívni az országgyűlést. Akkor neveztetett ki Reviczky Ádám kanczellárnak, mert Metternich agyában megfogamzott a gondolat, hogy ezt a nemzetet nem alkotmánya ellen kell vezetni, a ki-kitörő nemzeti vágyakat, a szabadságot nem alkotmánya ellen kell elfojtani, hanem ugy, hogy alkotmányában meg kell keresni azon eszközöket, a melyekkel a szabadságot meg lehet fojtani. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ismeretes, hogy akkortájban intéztettek azok a kanczellári rendeletek a vármegyékhez, hogy a választások ne ugy történjenek, hogy összejönnek ós a non numerantur sed ponderantur elve szerint kikiáltják a követet, hanem csalárdul hivatkozva egy XVII-ik századbeli törvényre, azt kivánta, hogy cum consensu omnium, fejszám szerint történjék a választás; össze kell irni a nemeseket, s be kell őket mind hívni. Olvasni lehet a levéltárakban, hogy végigcsinálták azt a komédiát, hogy ha nem is volt ellenjelölt, mégis négy-ötezer nemest vittek be és szavaztattak le e kanczellári rendelet értelmében. Akkor hagyták meg a főispánoknak és utána az adminisztrátoroknak, hogy meg kell törni a nemesség értelmiségének reformtörekvéseit, a melyeket a húszas években nagynevű férfiak igyekeztek az országban keresztülhajtani, S akkor indultak meg a valójában helytelenül konzervatívnak nevezett, helyesebben aulikus párt által történt óriási megvesztegetések, a nemességnek a legutolsó bocskoros nemesig behurczolása a választásokhoz, hogy megtörjék az értelmiségnek befolyását, a mely már a reform törekvések élére állott, s létre akarta hozni azokat a nagy műveket, a melyeket az 1848-iki törvényhozás azután meg is alkotott. S mi történt? Vájjon ráutaljak-e Zalamegyére, a hol a Forintosok »nem adózunk* jelszavával, mely az aulikus pártnak jelszava volt, ezzel az apró nemességet felboszantó és megnyerő jelszóval Deák Ferenczet sikerült kibuktatniok? íme az 1820-as években, sőt már előbb így jött létre az a gálád politika, a melyet az aulikus párt akkor az ország kárára folytatott. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) S miért? Azért, hogy e nemzeti törekvéseket megakadályozzák, hogy azokat a nemes férfiakat, az egyszerű, könnyen félrevezethető, s a nem adózásért lelkesedő bocskoros nemességgel leszavaztassák és így lehetetlenné tegyék, hogy azok az országgyűlésbe bejussanak. De ez sem hatott, ez sem állította meg a reformtörekvésekéi, A. nemzeti érzésnek nagyobb volt a hatalma, semhogy meg ne tudott volna küzdeni ezekkel az akadályokkal. Megküzdött. Akkor Reviczky Ádám az imént megismertetett Metternich féle politikával, hogy t. i. magával a nemzet alkotmányával kell megdönteni, s megfojtani a szabadságot, ugy mint meg akarták fojtani a Forintosokkal a magyar reformtörekvéseket, nem jutván diadalra, mert az 1828 — 30-iki országgyűlés a magyar nemzeti iránynak erősebb kitörést adott, a mit az 1830 — 1836-iki országgyűlés folytatott: akkor ismét fordítottak egyet a dolgon; Reviczky Ádámot el kellett távolítani, mert ez nem volt elég alkalmas médium, megtette kötelességét, tehát mehetett, s kinevezték helyébe Pálffy Fid élt, a kinek jellemzésébe ezúttal bocsátkozni nem akarok, csak annyit mondhatok róla, hogy felszólalásaival az országgyűlésen — ez van feljegyezve róla Kölcsey naplójában — sokszor az aulikusokat is meg-