Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-510

:Í4 510. országos ülés 190k november 8-án, kedden. meg a parlamenti irók, hogy a fejszám következménye mi lesz, ha ehhez a t. urak ragaszkodnak és ez keresztül megy. A parlament a meggyőződés és rábeszélés, az érvek súlyának tanácskozó terme, itt a meggyőződésnek kell uralkodnia, ití az érveknek kell dönteniök, de ha a durva fejszám akarna mindent eldönteni, akkor vége ennek a parlamentarizmusnak, (Igaz! a baloldalon.) akkor a szocziálizmus fog felülkerekedni, mert a nagyobb fejszámot ők alkotják. Én tehát azokhoz tartozom, a kik a parlament jövőjében bizva, a parlamentet tartják egyedül a művelt nemzetek tanácskozó és törvényhozó termének, de nem azon értelemben, mint önök, mert az a parlament lényegével teljesen ellentétben áll. Nem akarom a magam véleményét hangoztatni, hiszen könnyen azt mondhatnák, hogy elfogultak vagyunk a saját ügyünkben. Neves Írókra hivatkozom, hogy mit mondanak ezen politikára. Mintha csak innen másolták volna le. Azt mondja egy neves iró, hogy egy oly pártélet, a mely azután számszerinti többséggel uralja és terrorizálja az értelmiséget, a parlamentek veszedelme. A hol egy merev numerikus többségre bazirozott parlamenti eljárás van folyamatban, ott ez alkalmas mindent pótolni, minden fáradságos diskussziónak, kapaozitálásnak szükségét tönkreteszi, ezzel szemben felesleges időpazarlás minden további vitatkozás, hiszen : Roma locuta est. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nézzük most, hogy ezen Írónak jellemzése nem illik-e a mi parlamentarizmusunkra, nézzük, hogy a mi tanácskozásaink parlamenti és technikai része miben áll. A választások megtörténnek, Van-e Magyarországon ember, a ki kétségbe vonhatná, hogy a jelenlegi választási rendszerrel, a mely nálunk érvényben van, azon hatalmi befolyással, mely nálunk folytonosan emelkedőben van, a kormány a többséget ne tudná biztositani a választásokon ? A többséget a kormány a mai választási rendszerrel és hatalmi befolyással teljesen biztosítja magának. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) És mi történik azután ? Összeül a képviselőház és megalakulnak a pártok. A t, többség a Lloyd-klubban — ez a technikája a dolognak és szükséges reá mutatni, mert hiszen ebből lehet azután a szomorú következtetéseket levonni — összeül, berendezi magát, és a mint a választásoknál érvényesítette a kormány befolyását, a kormány érvényesiti befolyását toiábbra is a megválasztottaknak ott saját klubjában való összetartásával. (Igaz! a baloldalon.) Nézzük meg e mellé házszabályainkat, a melyek a parlamentarizmusnak valóságos megrontását képezik, a melyeket szintén ezen rendszer férfiai alkottak. Kimondták, hogy a tanácskozáshoz 40, törvényalkotáshoz pedig száz képviselő jelenléte szükséges. Nem egyenes negácziója-e ez a parlamenti többség uralmának? Az a száz többség ugy alakul össze, hogy az nem is többség. A pártklubban a kormány előadja a maga javaslatait, azt a párt jóváhagyja, de hogyan ? Ott is a többség dönt. A kinek nem meggyőződése a törvényjavaslat pártolása, azt mondják, az lépjen ki. Nem fognak kilépni, mert a mint látjuk, ez ritkán történik. A t. kormány behozza azután a javaslatot a képviselőházba. Akkor mindenki tudja, hogy az a többség határozata. Erre vonatkoznak az imént felolvasott sorok: Roma locuta est. Felesleges dolog itt minden vitatkozás, hogy egymást kapaczitáljuk, mert a kormánypárt az ő merev szervilizmusával eldöntötte, hogy a javaslatot a házban elfogadja. A mint látjuk, komoly vitának e házban, a mint nem volt, jövőben sincs helye. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sokan megbotránkoznak azon, hogy a mi képviselőházunk miként tanácskozik. Ezen nincs mit megbotránkozni; az ellenzék igazán egy heroikus dolgot cselekszik, hogy mégis feláll és beszél olyanoknak, kik már a klubban elhatározták, hogy bármi történjék ebben a parlamentben, ha az Úristen jön is és idehozza Jézus Krisztus urunk érveit, rajtuk az sem fog, mert ők a javaslatot elfogadják. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Tehát az igazi parlamentarizmus gúnyjára megtörténhetik, hogy törvények létrejöhetnek száz jelenlévővel. De ebből 51 a kormánypárthoz tartozik és ez az 51, a ki megszavazta, talán a klubban épen annyi volt. így a parlamenti tagok számához képest elenyésző kisebbséggel, a parlamentarizmus örök gúnyjára, nevetséges módon hozatnak törvények. (Igaz! Ugy van!) Az ujabb parlamentek, akár a franczia, akár a német mind kiküszöbölték ezt; a parlament többségét ott komolyan veszik; ott a választottak többségének kell jelen lennie, mert különben határozatot nem hozhatnak. Nálunk ez mind ki van gúnyolva; nem kell tehát a t. kormánynak egyéb, mint a klubban megnyerni 40—50 embert, a kikkel leszavaztatja még saját pártjának többségét is és akkor behozza ide javaslatait a házba és itt megszavaztatja azokat. Ez a mi parlamentünk. De hát mégis, ez a parlament minden akadály nélkül nem működhetik, a mint látjuk; mert az ellenzék nem keseredett el annyira, hogy, miután itt kapaczitálásnak, parlamenti értelemben meggyőzésnek, rábeszélésnek helye nincs, hallgatna vagy elvonulna, haza menne, hogy csinálják a dolgot, a hogy tetszik. Nem, ezt nem cselekszi az ellenzék, hanem beszél mint az apostolok beszéltek valaha, és beszélni fog addig, mig ez ország népét fel nem világosíthatja arról, hogy a mit itt önök művelnek, t. többség, az egy nagy hazugság, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) hogy önök nem a többséget képviselik, nem a nemzetet képviselik. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) íme, megtörtént tavaly is, hogy a többség, illetőleg a kormány a most megismertetett mechanikai módon nem volt képes az ő