Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-518

518. országos ülés 190b november 17-én, csütörtökön. 239 jogainak gyarapítását és a nép gazdasági felszabadulását nem mozdították elő. Igenis, mindenkor rajongó hive voltam az egyházpolitikai alkotásoknak; az maradtam, az leszek mindenkor. De azt hiszik a t. szabadelvűek, hogy ha ezentúl a születést nem az egyházi anyakönyvbe, hanem a polgári anyakönyvbe jegyzik be, ha a halál momentumát a polgári anyakönyv és már nem az egyházi anyakönyv jegyzi fel, hogy, ha ugyanakkor a születéshez azért az egyik oldalon odatapad a nyomorúság és a jogtalanság, a másik oldalon pedig az előjog és a boldogság, az egyik részen a halál egy keserves, munkában eltöltött, jogtalan élet kimúlását, másfelől pedig a jogokban és a kéjekben való dtískálásnak elmúlását jelenti: hogy valami változott? A születés és a halál között van az élet, a szabadelvűség az élet programmja, több szabadság, több élet és jobb élet, több jog, ez a szabadságnak és a szabadelvűségnek igazi programmja. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) B. Kaas Ivor: Most nem tapsolnak a szabadelvűek ! Hock János: Tapsoljanak! Hisz ez a szabadelvűség apoteózisa. (Mozgás a jobboldalon.) Vázsonyi Vilmos: A mint mondottam, t. ház, a szabadelvűség nem merül ki az egyházpolitikai programmban, mert az egy nagy társadalmi és gazdasági programm és igazán értve a szabadelvűség és a demokráczia között nincs is egyéb különbség, mint hogy a szabadelvűség puszta jelszó, a demokráczia pedig a szabadelvűség organizáczíója, a mely olyan szabadelvűséget kivan, a mely intézményekben verődik le. Az a szabadelvűség, a mely, mint mondottam, mesterségesen a polgárság felső rétegeit elválasztja a polgárság többi rétegétől, a mely tenyészt egy parvenü-osztályt czélzatosan és következetesen . . . Gr. Bethlen Balázs: Ezt szítják mesterségesen; önök emelik a válaszfalakat a két osztály között. Vázsonyi Vilmos: Én, t. képviselőház és t. képviselő ur, sohasem fogom azt elismerni, hogy az uj kapzsiság tiszteletreméltóbb volna, mint a megkövesedett ősi kapzsiság; sohasem fogom a Wertheimszekrényt liberalizmusnak tekinteni, szemben a földtulajdonnal. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez a szabadelvűség elválasztja a polgárság felső rétegeit, felsőnek nevezem csak a szó fizikai értelmében, a polgárság többi rétegeitől, mert a nemesség és az arisztokráczia a maga történelmi hivatását betöltötte, a mint mondottam, nem értem tehát ennek a szabadelvű kormánynak azt a politikáját, hogy a polgárság felső rétegeit azzal akarja elszakítani azoktól, a kik ezekkel az urakkal egy időben szabadultak fel a deres és a sárga folt nyomása alól, hogy ezeket az arisztokrácziának és a nemességnek rangjába emeli föl. (Ugy van! JJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És én Széll Kálmán szavait idézem, a ki, midőn én itt a nemesítésekről beszéltem, azt mondotta 1901 deczember 4-én, az egész akkori szabadelvűpárt tapsai közt (olvassa): »Higyjék meg nekem a t. képviselő urak, szivem belsejéből beszélek, én ezt határozottan a mai kor és a mai állapot egészen menthetetlen gyengeségének tartom.« (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezt a menthetetlen gyengeséget azonban egész rendszerré fejlesztette most a t. miniszterelnök ur, a kinek kormánya alatt a nemesítéseknek és bárósitásoknak olyan sokasága zúdult reánk, mint talán az össze3 előző kormányok alatt. Ezzel akarja megalkotni a miniszterelnök ur a magyar demokrácziát uj bárók és uj nemesek vezérlete alatt? Rakovszky István : Báró Vojnitsnak kollégákat akar szerezni! Vázsonyi Vilmos: Vagy azt hiszi a t. miniszterelnök ur, hogy ő ezzel leszáll ezen •— fájdalom — pusztán fizikailag felső rétegéhez a nemzetnek, és ha ezekkel barátkozik és ezekkel együtt van, akkor a nagy közvéleményt tisztelte meg, a magyar nép kezét szorítja meg, a mikor egy-egy budapesti törzsfőnök kezét szorongatja? Hát, t, miniszterelnök ur, ez nem a magyar nép, nem a magyar föld, ez egyszerűen a Riviérája Magyarországnak, Revieriája a parvenüknek, a kik ott nyugodtan élnek, élnek a napban, az örök tavaszban, mig mi, igazi polgárok, fázunk és dolgozunk. (Elénk éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon) Es higyje el a t. miniszterelnök ur, hogy ez a parvenüknek olyan rétege, a melyről elmondható: egyaránt megtagadják őseiket és egyaránt elárulják élő testvéreiket. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: Ez még Mandel Pál nem lehet! Vázsonyi Vilmos: Mert az ősök tisztelete kell hogy éljen mindenkiben, az arisztokratában épugy, mint a demokrata származásúban; az arisztokratát hevítse őseinek dicsősége, minket pedig hevítsen és lelkesítsen őseink nyomorúsága és eltapodottsága. Ezek a parvenük megtapodják őseik sírját és elárulnak minket, testvéreiket. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. miniszterelnök ur! Ez az előkelő kaszt nem támogatója semmiféle rendszernek. Láthatta Bánffy Dezső, hogy hiába szórta közéjük marékkal a rendjeleket az ezredév örömére, hiábavaló mindez, egyetlenegy sem követte őt a számkivetésbe, mert ezek a Mikes Kelemenek a tenger mormogását csak csoportosan szeretik hallgatni. (Zajos éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Higyje el a t. miniszterelnök ur, hogy a magyar szabadelvűség érdekében igazi hasznos munkát akkor teljesít, ha a helyi klikkek korrupczióját eltiporja, hogy azokat a szabadelvűséggel ne azonosítsák. (Elénk helyeslés a balés a szélsöbaloldalon.) Ott van helye az össze-