Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-518

518. országos ülés 190Í november 17-én, csütörtökön. 237 gait. (Uqy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház! Azt hiszem, eléggé megvilágítottam már azt, hogy merrefelé kell a nemzeti akaratot megvédelmezni és miféle híres nemzeti akarat az, a mit a t. miniszterelnök ur itt védelmez. De, a mint moüdottam, a t. miniszterelnök ur nemcsak a nemzeti akaratot védi meg, hanem megvédelmezi egyúttal a parlamenti életnek tisztaságát is és a parlamentarizmusnak alapjait is Erre egészen röviden csak azt mondom, hogyha volt valaha ország, a melyben az u. n parlamentarizmusnak minden alapfeltétele hiányzott, ez Magyarország. A parlamenti rendszer azon alapszik, hogy a képviselő és a választók, vagy mondjuk: a képviselő és a nemzet közötti viszony többé nem rideg jogi alapra helyeztetik, hanem erkölcsi alapra. A parlamentarizmus abban, áll, hogy a kormány, mely független és felelős, felelős nemcsak jogilag, hanem felelős politikailag is. Ez is pusztán erkölcsi tényező, mert jogilag semmiféle nyoma annak nincs a mi alkotmányunkban, hogy bármilyen kormány is, ha többsége nincs, tartoznék lemondani. Ha volt valaha ország, a mely alkalmatlan volt arra, hogy pusztán etnikai erőkkel kormányoztassék, hát kell-e mondanom, hogy ez az ország az, a melyben a t. miniszterelnök ur kijelentette, hogy ő neki még a jog sem imponál, a szorosan kimondott házszabály sem imponál. Mit dolgozunk mi erkölcsi erőkkel ott, a hol a kimondott, a proklamált törvény és jog is elvesztette ereiét ? (Ugy van! Ugy, van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház! Eltörölték 1848-ban az utasításokat, megcsinálták a parlamenti rendszert és azt hitték, ha kimondják, hogy immáron a kormány független és felelős, s a független alsó tábla, a független képviselőház mellé kapnak még egy független felelős kormányt ÍB, mily szép és biztosított lesz a magyar alkotmányosság! Mi történt e helyett? Dikasztérium maradt az ugynezezett független felelős kormány, mert ép ugy függ a koronától, mint függött a dikasztérium, a parlament pedig, a mely független volt az alsó táblának idején, s függetlenségének és önállóságának annyi fényes jelét adta, a parlament elvesztette függetlenségét; nem felelős független kormányt kaptunk tehát, hanem a független alsó tábla helyett kaptunk egy függő parlamentet. {Igaz! Ugy van! a bal- és a szélscibaloldalon.) Mert abban a pillanatban, a midőn a parlamentáris elv kényszeritette arra a független felelős kormánynak nevezett dikasztériumot, hogy többséget teremtsen magának, midőn ez a parlamertáris elv érvényesült, abban a pillanatban felébredt a kormányban az az inger, hogy többséget teremtsen és gyúrjon össze magának minden eszközzel. Az a tan, t. ház, a melyet az ujabb időben állítottak fel, az a tan, hogy a mindenkori kormányelnök egyúttal vezére a szabadelvű pártnak, ez tökéletesen leleplezi előttünk a többségnek függőségét. Mert ha a többség vezérét a korona nevezi ki, a mint már egyszer mondottam, ez nem egyéb, mint a szabadelvű pártnak teljes államosítása. (Mozgás a baloldalon.) Rakovszky István: Vigyázzunk, valami készül! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Jönnek, a horvátok! Valami készül! Zaj. Ralijuk! Halljuk!) Vázsonyi Vilmos: Hivatkozni szeretnék az angol szabadelvű pártnak a példájára. Én ugy tudom, hogy az angol szabadelvűpárt éveukint vagy idó'szakonkint kongresszust szokott tartani és ezen kongresszusokon állapítják meg a párt programmját és az angol szabadelvűpárt soha sem kérdezte meg az angol királytól, hogy ki legyen a vezére, hanem azt választotta vezéréül, a kiben legtöbb hazafiságot, képességet és szabadelvüséget látott. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon. Ellenmondás jobbfelöl.) Rakovszky István: Nem így van ? Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem, persze hogy nem! Vázsonyi Vilmos: Annyira igaz ez, hogy az államvallásnak Walesben való megszüntetését a szabadelvüpárt kongresszusán határozták el és azután vitték keresztül a szabadelvüpártiak a parlamentben. De, t. ház, a parlamentarizmus alapelvei hiányzanak azért is, mert épen a szabadelvű párt volt az, a mely a közvélemény várait következetes munkával lerombolta, a mely azt az ellenőrzését a társadalomnak, a mely egyedül képes a parlamentáris rendszernek életet adni és a parlamenti rendszert etikai tartalommal megtölteni, ezt a társadalmi ellenőrzést teljesen megszüntette. Eu abban találom fel indokát a házszabályok revíziója iránti törekvéseknek, hogy a t. miniszterelnök ur egyszerűen okult a multakon. Nem azon a két obstrukczión okult, a melyet Bánffy Dezső és Széll Kálmán javaslatai ellen vivott a parlamentben az ellenzék, hanem azon az obstrukczión tanult, a melyet Tisza Kálmán ellen a véderőjavaslat alkalmával folytatott a parlament. Tisza Kálmánnak az volt a rendszere, hogy nem az országot, hanem pártját szervezte. Az volt a rendszere, hogy odakünn az országban akarta elvégezni a párturalom bástyáinak lerakását és valóban sikerült is annak a rendszernek a megalkotása annyira, hogy immár alkotmányos eszközökkel alig-alig lehetséges a hivatalos Magyarország nyomásával, erejével és nagyhatalmával szemben a kormányokat megbuktatni. Mi történt azonban, t. ház ! Kiderült a véderő-mozgalomban az, hogy a kortes-szervezetnek odakünn való megalkotása nem elegendő, hogy azért az elkeseredés utat talál magának a képviselőházban és parlamenti forradalom utján is eltávolíthatja azokat, a kik túlságos nagy megpróbáltatásoknak teszik ki a nemzet türelmét, Most a t. miniszterelnök ur biztosítani akarja a pártnak örök uralmát. (Igaz! Ugy