Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-518

5l8. országos ülés 1904- nov tárgyalás alá vétetik és a házszabály szerint keresztülvitetik, akkor, mint gróf Apponyi is mondotta, bármint nehezünkre esik is, mégis kénytelenek vagyunk annak törvényes voltát elismerni. De már most előzetesen ki kell jelentenünk, hogy ezt a megkezdett utat nem ismerjük el törvényesnek, nem ismerjük el házszabályszerűnek, {Helyeslés a baloldalon.) mert nem volna részünkről korrekt, nem volna fair dolog, hogy végigtárgyalva a javaslatot, utólag tegyük meg ezt a kijelentést, hogy házszabályellenesnek tartjuk. Csak röviden mondom meg, nem uj dologként, mert előttem mások is felhozták, hogy miért tartom házszabályellenesnek. A házszabály világos rendelkezése értelmében a kitűzött tárgytól eltérő más jellegű tárgyat tárgyalás alá venni nem lehet. Hogy a Daniel-féle határozati javaslat eltér a miniszterelnök ur indítványától, az kitűnik abból, hogy a miniszterelnök ur szükségesnek találta a kormány összes előterjesztett javaslatait visszavonni. Ez tehát nem előzetes kérdés, vájjon a bizottság kiküldessék-e, hanem érdemleges megvitatása magának a házszabálynak, a minek előfeltétele, hogy az összes más javaslatok és előterjesztések elintéztessenek. A miniszterelnök ur tehát ez által önmaga elismeite, hogy ez a határozati javaslat az eddigi tárgyalási anyagtól eltérő és ezért kivan más irányú elbánást. Ennek nemcsak házszabályszerű, hanem bizonyos etikai alapja is van, (Igaz! Ugy van! a iáioldalon.) mert különben a miniszterelnök ur felfogása szerint, mikor már valamennyien kimerítettük a hozzászólás jogát, az utolsó napon is adhatnak be ilyen határozati javaslatot, vagy fognak beadni, mely egyszerűen szavazás alá lesz bocsátható. Ha ebben az irányban továbbmegyünk, akkor kiindulunk a polgári perrendtartás tárgyalásából és végezzük a quóta felemelésénél, ha igy az utolsó perczben is lehet a tárgytól eltérni. így elfogadhat a ház en bloc egy egészen más jellegű határozati javaslatot, és akkor ez olyan intézkedés lesz, mely a nemzetet, az országot kötelezi. Nekünk kötelességünk kijelentem, hogy ennek szavazás alá bocsátása és elfogadása a házszabályok értelmében nem olyan, a melyet érvényesnek tekinthetnénk, (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) és ellenében azzal a tiltakozással, azzal az ellenállással fogunk élni, a mely kötelességünk. A másik kérdés, mely felszólalásom tárgyát képezi, szintén igen rövid lesz. Mert hosszasan kellene akkor válaszolni, ha attól a tárgyilagos alaptól el akarnék térni, a melyen mi állunk és követni akarnám a miniszterelnök urat az indulatok és szubjektív szempontok által sugalt álláspontra, a midőn azt a kérdést, hogy a házszabály mit rendel és mit nem rendel, a szenvedélyek terére tereli. A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy a formák megtartását az állami raison, az államérdek szempontjából nem tartja mindig kötelesKÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906, XXX. KÖTET. tetnber 17-én, csütörtökön, 217 ségének és nem tartja mindig szükségesnek. (Mozgás a jobboldalon.) Ez a kérdésnek ebben a stádiumában nem is virágos nyelven van mondva, hanem rendkívül érthető és megvilágítja az egész vitának eldöntési módozatát. Kezdik ezzel az előterjesztéssel, a melyiket házszabályellenesnek kell tekintenünk. A t. miniszterelnök ur kijelentése szerint ebben a kérdésben a formákat egyáltalában nem fogják respektálni és az államraison érdekében czélszerűségből túl fogják magukat tenni a törvényen és a házszabályok intézkedésein. Hiszen ha olyan lényegtelen dolog volna a forma az alkotmányos életben, a politikai életben, akkor tulajdonképen az összes jogi, magánjogi és közjogi intézményeink semmit sem érnének. Hiszen pl, a házasságnak csak a forma adhatja meg az egész törvényes jellegét és nem azok a tények, a melyek a házasság alapjául szolgálnak. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hát az, hogy valaki egy birtokba beleül, azt használja és kormányozza, nem tulajdonjogi formaságoknak a következménye? (Ugy van! bálfelöl.) Hát az, hogy valaki a királyi jogokat gyakorolja, az alkotmányos hatalmat veszi kezébe, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) nem azon az üres formán alapszik-e, hogy a koronát a fejére teszik ? (Zajos helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: Üres forma! Nincs király ! (Zaj.) Höiíő Lajos: Az a hűség, a mely a nemze tet lélekben és valóságban alkotmányához, uralkodóházához, fejedelméhez köti, mind azon a formán épül fel, hogy alkotmányos államban az alattvaló hűséggel tartozik az ő uralkodójának és fejedelmének. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Ha ezt a formát széttépjük és semmisnek tekintjük épen a kormányelnöki székből, akkor az alkotmánynak, a közrendnek, a magánjognak, a magántulajdonnak minden biztositékát megsemmisítjük, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: Minden csak forma! A katonai eskü is mellékes forma! (Zaj jobbfelöl.) Holló Lajos: Nekünk, a kik rendkívüli sajnálkozással halljuk a miniszterelnök ur kijelentéseit, e tekintetben egy garancziánk kell hogy legyen ebben a házban: a mi elnökünknek és alelnökeinknek alkotmánytisztelete. (Ralljulc! Halljuk! balfelöl.) Bármilyen lehet a véleménye a t. többségnek és a t. kormánynak, — az lehet sajnálatraméltó — de addig, mig az elnöki székben olyan egyének ülnek, a kiknek törvénytiszteletében, alkotmányszeretetében és a formák megtartásához való ragaszkodásában bizalmunk lehet, addig ezeket a kijelentéseket mint sajnálatraméltő tényeket konstatáljuk mi is, de nem tulajdonítunk nekik nagyobb fontosságot és nagyobb veszélyes következményeket, mert az elnök urnak és az alelnök uraknak hozzájárulása nélkül ezek az ideák nem mehetnek át olyan térre, a hol veszélyesek lehetnek. (Ugy van! 28