Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-517

517. országos ülés 1904 november 16-án, szerdán. 213 Ezt a nagy horderejű határozatot hozta a St, Louishan ülésezett interparlamentáris értekezlet, és ennek a határozatnak kivitelében személyesen megjelentünk az Egyesült-Államoknak elnökénél; az Egyesült-Államok elnöke pedig, hiven azokhoz az elvekhez, a melyeket. már több usetben előzőleg is érvényesített volt és melyek őt a nemzetközi választott bíróságok intézményének legmelegebb és legtevékenyebb barátai közt első helyre teszik, minden körülírás, minden habozás, minden homály nélkül az egybegyűlt interparlamentáris szövetségnek tudtul adta, hogy kérésének eleget fog tenni, hogy a művelt nemzeteket egy ujabb nemzetközi értekezletre meg fogja hivni a határozathat! megjelölt czélok szempontjából, és ugy tudom, hogy az amerikai kormány az erre vonatkozc lépéseket az egyes európai államoknál már meg is tette, vagy legalább is tájékozást iparkodott szerezni, diplomácziai utón, ezen államoknak állásfoglalásáról. Hogy az északamerikai Egyesült-Államok elnökének e lépését a maga jelentőségében mérlegelhessük, szükséges lesz nagyon röviden annak a határozatnak egyes pontjait megvilágítani, a melynek, hogy ugy mondjam, végrehajtójává sikerült megnyerni az előretörő és a világhatalmak között mindinkább nagyobb sulylyal előtérbe nyomuló amerikai nemzetnek ez idő szerinti első hivatalnokát. A határozatnak első pontja azoknak a kérdéseknek megfontolását tűzi ki az újból összehívandó nemzetközi értekezlet tárgyai közé, a melyeket az 1899-iki hágai értekezlet egy ujabb nemzetközi értekezletnek tartott fenn, E kérdések közt vannak rendkívül fontos, a népek életébe és jólétébe mélyen bevágó kérdések. Itt vannak előttem az 1899-iki hágai értekezletnek határozatai és azok között a kérdések között, hogy csak egyet említsek, a melyeknek egy jövő értekezleten való megvitatását a hágai értekezlet kívánatosnak mondotta ki, van az is, a melyet az az értekezlet a következő szavakban fejez ki (olvassa): »Az értekezlet ugy tartja, hogy azoknak a katonai terheknek körülhatárolása, a melyek jelenleg a világra nehezednek, nagy mértékben kívánatos az emberiség anyagi és erkölcsi jólétének emelésére.« És ehhez fűzi a következő kívánságnak a kifejezését (olvassa): »Az értekezlet kifejezi abbeli kívánságát, hogy a kormányok az azon értekezleten Oroszország részéről tett előterjesztést tekintetbe véve, tanulmányozzák egy megegyezésnek lehetőségét a tengeri és szárazföldi haderőnek mérséklése és a hadügyi költségvetéseknek kellő korlátok közé szorítása tárgyában.« (Elénk helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Elég erre az egy tárgyra rámutatnom, a melyben az 1899-iki hágai konferenczia nem tudott megegyezésre jutni, de melyet nem akart elejteni, hanem egy ujabb értekezletre hagyott, hogy ezzel jellemezzem, mily nagyfontosságú és mily mélyen bevágó az egész emberiség jólétéhe az a feladat, a melynek megoldását vagy legalább előkészítését ettől az ujabb nemzetközi értekezlettől várni lehet. (Igaz! Ugy van! a bal és a szélsobaloldalon.) Ez a kérdés, t. képviselőház, a katonai terhek leszállításának kérdése, már régen megszűnt az idealisták vesszőparipái közé tartozni. Ezt a legrealisztikusabb felfogású európai politikusnak szemügygyei kell tartani, mint azon kérdések egyikét, a melyeket Európának meg kell oldania, hogy anyagi téren a maga versenyképességét fentarthassa. Mert az északamerikai EgyesültÁllamok 82—83 millió lakossága állandóan fegyver alatt tart 50,000 katonát, Magyarország és Ausztria pedig együttvéve — csak a mi példánkat hozom fel — körülbelül félannyi vagy valamivel több lakosság mellett 350.000 katonát, tehát hétszer annyit, vagyis fejenkint 14-szer annyit tart fegyverben. Ilyen körülmények között a verseny teljesen ki van zárva; és azért nem az idealisták rajongása, hanem egyszerűen a gyakorlati számítás kérdése az, hogy az európai államoknak egyetértőleg meg kell találniok a módot arra, hogy a katonai terhek folytonos növekedésének végét szabják, a mi már 1899-ben napirendre tüzetett. Egy másik rendkívül fontos kérdés, a mely az 1899 iki hágai konferencziáról egy utóbbi konferencziára maradt: az 1899-iki értekezleten részt nem vett államoknak a hágai konvenczióban való részeltetése, más szóval: a zárt hágai konvencziónak nyilt megállapodássá való átváltoztatása. Vannak egyéb kérdések is, a melyek felsorolásával nem akarom untatni a házat; mindezek azonban eltörpülnek azon kérdés mellett, a melyre rámutattam, t. i. hogy egyetértés éressék el a katonai terhek növekedésének meggátlása vagy azok leszállítása tárgyában. (Mélyedés balfelöl.) A határozat második pontja vonatkozott az államok képviseltetekére a választott bírósági szerződések megkötése dolgában összehívandó értekezleten. A nemzetközi választott bíróságok ügye, azóta, a mióta a hágai első értekezlet ezzel foglalkozott, oly mértékben haladt, a minőben ezt akkor ez ügy legmelegebb barátai sem remélték. Igaz, hogy a hágai konvenczió határozatainak nem sikerült megakadályozni az összecsapást Oroszország és Japán közt; igaz, hogy lesznek összetűzések, a melyeket ez a konvenczió, még kibővítve, még-tökéletesítve sem lesz képes megakadályozni, valamint hogy vannak betegségek, melyeket az orvosi tudomány nem képes meggyógyítani; de azért, a mint nem kell lemondani azoknak a betegségeknek kezeléséről, a melyeket a tudomány még gyógyítani nem képes és nem kell lemondani arról, hogy az orvosi tudomány mindig több és több betegséget vonjon azok körébe, a melyeket gyógyithat, ép ugy nem kell lemondani arról a törekvésről sem,