Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-517

214 517. országos ülés Í90b november í6-án, szerdán. hogy a nemzetek közti egyetértés az összeütközések mindig több és több esetét vonja el a fegyveres eldöntéstől. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Most láttuk, hogy az Anglia és Oroszország közt az ismert tragikus esetből kifolyólag igen akuté fenyegető összeütközés veszélyét az 1899-iki hágai konvenczió által teremtett intézmények igénybevétele megakadályozta, ugy hogy a jelenlegi külügyminiszter, lord Landsdowne a lordmayor-banketten mondott beszédében joggal hivatkozhatott a hágai konvenczió határozataira, a melyek igen sok esetben a már-már kétségbeesettnek látszó béke ügyét sikeresen meg fog ják óvni. A mint mondám, t. képviselőház, nagyot haladt a választott bíróságok ügye, mert egész sorozata köttetett meg a választott bírósági szerződéseknek kis és nagy államok közt. A dolog természete szerint a kisebb államok e tekintetben radikálisabb álláspontot foglalnak el. Dánia és Hollandia, Németalföld közt például létrejött egy szerződés, a melyben minden megszorítás nélkül kötelezik egymást, hogy minden köztük felmerülhető differenczia választott bíróság utján döntendő el. De a nagyobbak is ezen az utón haladnak és az Egyesült-Államok elnöke egyéb nagy érdemei mellett első volt, ki egy sokkal gyengébb ellenféllel, Mexikóval szemben fennálló ellentétét az Egyesült-Állam oknak választott bírósága elé vitte, a ki keresztülvitte azt, hogy a venezuelai kérdésben az európai hatalmak is választott, bírósági döntésnek vessék magukat alá. Az Egyesült-Államok elnökének érdemei mellé méltán sorakozik az angolszász faj egy másik nagy kiágazása, az angol nemzet királyának az az állandó fáradozása, bogy Anglia is választott bírósági szerződóseket kössön. Ilyent kötött Francziaországgal ós most tárgyal ilyenre vonatkozólag az északamerikai Egyesült-Államokkal. Sőt megtörtént az a nevezetes eset is, hogy az a hatalom, a mely az 1899-iki hágai értekezleten a legmerevebb, nem mondom elutasító, de gyanakvó, rideg és hideg álláspontot foglalta el a választott bírósági eszmével szemben, Németország is belevonatott a mozgalomba; Németország is már kötött egy választott bírósági szerződést Angliával, kötött — a mennyiben a hírlapok értesítéseiből tudom — e napokban Svájczczal. Szóval megindult az áradat az egész vonalon, a mely áradattól, mint már mondtam, nem várom sem én, sem annak más támogatói azt, hogy minden körülmények között minden fegyveres összeütközést államok közt megelőzzön, de várom igenis azt, hogy a különben bekövetkezendő fegyveres összeütközéseknek egy részét, legyen az kicsiny vagy nagy, meg fogja előzni. S hacsak egy háborút sikerül megakadályozni egy században, akkor is megérdemli ez intézmény, hogy áldásosnak mondjuk. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) A határozatnak harmadik pontja: megfontolása annak, hogy intézményszerűleg rendeztessék a czivilizált hatalmaknak időközi találkozása képviselőik utján, hogy a nemzetközi kérdések megbeszéltessenek, hogy a nemzetközi jog ekként kiépíttessék és mentől több kérdés utaltassák a jognak alapjára. A mint egyszer Mancini, Olaszországnak akkori külügyminisztere és a nemzetközi jog egyik nagy notabilitása igen szépen mondta, mindezen törekvések czélja az: meghátráltatni az erőszaknak és előbbrevinni a jognak uralmát. Ezzel röviden jeleztem, a miről szó van. Kubik Béla: Épen aktuális! Gr. Apponyi Albert: Az északamerikai államok mindinkább nagyobbodó helyet foglalnak el a világhatalmak között, s mindenesetre méltó a demokrác/.ia nagyhatalmához, hogy befolyását a világeseményekre elsősorban a béke és testvériség eszméjének terjesztésére és megszilárdítására használja fel. Én szeretném, ha a mi hazánk részéről, a mely bár egészen más viszonyok közt fejlődött, hanem ősi szabadsági intézményeinek ugy régisége, mint eredetisége és szilárdsága tekintetében semmi más állam és semmi más nemzet mögött nem maradt el, szeretném, mondom, ha a mi hazánk részéről a nagy amerikai köztársaságnak ezen felhívására olyan visszhang jönne, a mely visszhang megfelel a magyar nemzet méltóságának, megfelel a magyar nemzet nagy emberiségi hivatásának, megfelel nemzeti fejlődésünk azon karakterének, hogy habár nemzeti egyéniségünk megtartása felett mindenkor őrködtünk és kell, hogy őrködjünk, a világáramlatok közül azokból, a melyek nemesek és az emberiséget valóban előbbre viszik, a melyekben minden jót akaró léleknek világszerte egyetértenie kell, a magyar nemzet a maga részét kivette, azokban diszes helyet foglalt el. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Azért, tekintettel arra az inicziativára, a melyet az északamerikai államoknak elnöke egy ujabb békekonferenczia összehívása tekintetében már gyakorolt, vagy mindenesetre legközelebb hivatalosan gyakorolni fog, bátor vagyok a t. kormányhoz, mint a mely Magyarország és Ausztria külügyi viszonyaira alkotmányunk által biztositott befolyással van felruházva, a következő kérdést intézni (olvassa): »Minő álláspontot foglal el a magyar kormány és a közös külügyminisztérium az északamerikai Egyesült-Államok elnökének e kezdeményezésével szemben?* (Helyeslés.) Elnök: A miniszterelnök ur kíván szólni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház! Az a törekvés, hogy a háború borzalmait lehetőleg redukáljuk az emberiségre nézve, ugy a magyar kormánynak, mint a közös külügyminiszter urnak is teljes és élénk rokonszenvére számithat, ugy, hogy az a kezdeményezés, a melyet az amerikai Egyesült-Államok elnöke e téren kilátásba helyezett, a monarchia külügyei tekintetében illetékes valamennyi fak-