Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-517
5l7. országos ülés 190b november Í6-án, szerdán. 20/ van kitéve e házban... (JJgy van! Ugy van! a jobboldalon.) Igaz, igaz, igaz . . . Kubik Béla: Igaz! Rakovszky István: ... és a házon kivül. Ne higyje a t. miniszterelnök ur, hogy ez csak az ő privilégiuma. Sajnos, fokozottabb mértékben osztályrésze ez az ellenzéknek is és ajánlom csak annak a szép czikknek olvasását, a melyet a miniszterelnök urnak egyik intimusa, a kit, hála Istennek, nincs többé szerencsénk itt tisztelnünk a házban, az ellenzékről irt. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Ki légyen az?) A parlamenti illemről tart itt a miniszterelnök ur előadást. Hivatkozom a ház naplóira, hogy a miniszterelnök rövid egy éves kormányzata alatt több sértést, több kihivó magaviseletet, több — nem akarom ezt a szót használni — gorombaságot, de több hetvenkedést, több invektivát alkalmazott az ellenzék egyes férfiai ellen, mint valamennyi elődje összesen. (Nagy zaj jobbfelöl. Ugy van! Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Hivatkozik a t. miniszterelnök ur arra, hogy Angliában miként folynak a dolgok. Kiváló jellemvonása az angol államférfiaknak, hogy nagy, megkülönböztetett tisztelettel viseltetnek mindig a minoritással és a minoritás jogaival szemben. (Ugy van! balfelöl.) Ott, t. többség, nem hallják az emberek nap-nap mellett, hogy az ellenzék frivol játékot üz, hogy szájhősök. (Felkiáltások jobbfelöl: Pedig igaza van!) Lovászy Márton: A miniszterelnök a legnagyobb szájhó's! (Zaj.) _ Rakovszky István: És Konkoly t. képviselő ur, Angliában nincsenek is képviselők, a kik fel akarják venni azokat a tiszteletdíjakat, amelyek nekik nem járnak. (Elénk Iielyeslés a bál- és a szélsöbaloldalon. Folytonos zaj jobbfelöl.) Angliában nincsen képviselő, a ki egy külföldi ember pénzén választatott meg. (Elénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon. Folytonos zaj. Enök csenget.) És Angliában Disraeli lord Beaconsfield lett, a nélkül, hogy egy krajczárt is fizetett volna. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És ott Angliában az államférfiakat nemcsak a minoritással szemben való tisztelet tünteti ki és biztosítja őket attól, hogy ilyen megtámad tatásoknak, a melyeket részemről nem helyeslek, ki legyenek téve, mert azokat nem is provokálják. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert ott egyenlő mértékkel mérnek és Angliában a többséggel megesett az, hogy midőn egy olyan hasonló inditványnyal léptek elő, mint Dániel Gábor t. képviselőtársam a házszabályok ellen, a többség sorából magából felszólalt egy ember és azt mondotta, elismerem a miniszterelnöknek — Gladstone volt a miniszterelnök — rátermett nagy tehetségét, elismerem az ország érdekében kifejtett működésének gyümölcseit és érdemeit, de én daczára annak, hogy a többségnek tagja vagyok, daczára annak, hogy támogatásomat neki megígértem, az ország szólásszabadságának megtámadásáig vele nem megyek. Ezek az angol viszonyok, t. képviselőház! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És végül Angliában a tapintat megtiltja annak a miniszterelnöknek, hogy a minoritással szemben, a mely gyöngébb, a melyen egyes képviselők ülnek, hogy ő, a ki a király tanácsának elnöke és hatalomtól van körülvéve, azzal visszaéljen és egyes képviselőknek szemébe vághasson ilyen inszolencziákat. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) De az is igaz, t. képviselőház, hogy Angliában tapsonczok nem léteznek. (Tetszés és élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) És mindenekfelett, t. képviselőház, Angliában ott ül a speaker, az angol parlament jogainak a védője és nem tesz különbséget senki között, — nem értem ezt a t. elnök úrra, távol akarom magamat tartani minden személyes vonatkozástól — ott ül a speaker, a ki a ház lelkiismeretének, a ház akaratának, a ház privilégiumainak őre és védője. A t. miniszterelnök urnak ezen felelősségteljes állásában kötelessége megtenni mindent, de mindent. Tűrnie kell, (Nagy zaj és derültség a jobboldalon és felkiáltások: Hogyne!) tűrnie kell, de csak addig, a meddig lehet, mindent, azon egy nagy czólnak az elérése okából, hogy ezt a helyzetet enyhítse minden áron és óvakodjék mindentől, a mi ezt a helyzetet kiélési ti. Én is csatlakozom azokhoz, a miket Kossuth Ferencz és Szederkényi Nándor t. képviselőtársaim itt elmondottak, mert személyes differencziák állhatnak fenn köztünk, — állnak is — de ebben a harczban szolidárisak vagyunk! (Éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Gr. Apponyi Albert: A házszabályokhoz kérek szót. (Elénk éljenzés balfelöl: Halljuk Apponyit!) Elnök: Személyes kérdésben ketten kértek szót: Konkoly-Thege Sándor képviselő ur és Polónyi Géza képviselő ur. (Zaj a ház minden oldalán. Zajos felkiáltások balról: Halljuk Apponyit!) Konkoly-Thege Sándor: T. képviselőház! (Zaj balról. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Személyes kérdésben kértem szót. (Halljuk! jobbfelöl.) Előttem szóló t. képviselőtársam, azt hiszem, engem akart aposztrofálni, bár keresztnevet nem emiitett és ketten ülünk e néven egymás mellett. De nekem szólt a czélzás, annál is inkább, mert azt méltóztatott mondani, hogy én a képviselői tiszteletdijat kétszer akartam felvenni. (Zaj és felkiáltások bal felöl: Nem azt mondta!) Hát ugy mondta a képviselő ur, hogy illetéktelenül. Én zug-utczákban nem jártam, a ház előtt vetettem fel a kérdést, hogy azon naptól kezdve, mikor a Curia kijelentett képviselőnek, jár-e nekem a napidíj. A ház igazságügyi bizottsága azt mondta, hogy nem jár és én ebbe belenyugodtam. (Helyeslés jobbról. Zaj a bal- és a szeísobaloldalon.)
