Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-517

november i6-án, szerdán. 208 517. országos ülés 190b A t. képviselő ur azt mondta, hogy Angliában ilyen képviselők nincsenek. Erre csak az a megjegyzésen), hogy Angliában nincsenek olyan képviselők sem, a kik más meggyőződését ne tisztelnék, hanem abból mindig személyes heczczet, személyes hajszát csinálnának. Ez, t. képviselőház, nincs Angliában, és ha önök ilyen módon járnak el, akkor ne csodálkozzanak, hogy hasonló retorziókkal fogunk mi is élni. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj balról.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk.

1 balról.) Én a házszabályokhoz kértem szót, de nagyon természetesen átengedtem az elsőbbséget egy olyan képviselőtársamnak, a ki magát személyesen megtámadottnak érezte. Gondolom, jó lesz ezt a praxist minden oldalról követni, hogy minden körülmények közt azt illeti meg az elsőbbség, bár a házszabályok erre nézve nem határoznak eltérőleg, a ki saját megtámadott személyének érdekében látja szükségesnek felszólalni. (Helyeslés.) A mi a házszabályokat illeti, nekem van szavam és lesz szavam és kötelességszerűleg fel kell szólalnom a Dániel Gábor és társai által beadott indítvány, illetőleg határozati javaslat házszabályszerűségéről és tovább sürgetnem azokat a felvilágosításokat, a melyeket Polónyi t. képviselőtársam az elnöktől kért és nem nyert annak tárgyalási módjára nézve. (Helyeslés a balés a szélsobaloldalon.) De mielőtt ezt tenném, nekem is kötelességszerűleg foglalkoznom kell azzal a tárgygyal, a melylyel foglalkoztak az előttem felszólalt t. képviselőtársaim. (Helyeslés. Halljuk! balfelöl.) Talán van némi jogosultságom nekem is ehhez az ügyhöz hozzászólanom, mert hosszú parlamenti múltra tekinthetek vissza én is és talán t. képviselőtársaim azt az igazságot fogják nekem szolgáltatni, hogy a parlamenti modornak követelményei ellen ezen hosszú parlamenti pálya alatt sohasem vétettem. (Ugy van! TJgy van! Éljenzés a bal- és a szélsobaloldalon.) Rigorózus voltam e tekintetben önönmagam iránt; a hatásnak kinálkozó sok eszközéről inkább lemondtam, (Helyeslés a bal- és a szélsíbalóldalon.) semmint hogy annak a veszélynek tegyem ki magam, hogy túllépjem azokat a határokat, a melyeknek megóvásával ebben a parlamentben tartozunk nemcsak egymásnak, de tartozunk magának a parlamentnek is. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Ebből kifolyólag én soha nem helyeslem, soha nem mentem és soha azokkal a támadásokkal szolidaritást nem vállalok, hogy ha ellenzéki oldalról valaki ezen korlátokat áthágja, a parlamenti illem határait túllépi s akárkivel szemben olyan invektivákat alkalmaz, a melyek ezekkel a szigorú követelményekkel össze nem egyeztethetők, (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) De már abban azután teljesen igazat kell adnom előttem felszólalt t. képviselőtársaimnak, hogy ezeknek a korlátoknak megtartására kétszeresen köteles az, a ki az ország kormányának élén áll, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) s ezen minőségében egyszersmind a parlamentnek vezére is. (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Maga a t. miniszterelnök ur is el fogja ismerni, hogy ennél az állásánál fogva rá nézve azok a korlátok talán még szűkebbre vannak szabva, mint más egyszerű képviselőkkel szemben. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) És hogyha a támadóiag fellépő és é támadásban a parlamenti illemnek s a parlamenti fegyvereknek megengedett határain magát túltevő ellenzéki képviselőkkel szolidaritást nem vállalok, a megtámadott és a parlamenti helyes eljárás szabályain túimenőleg megtámadott ellenzéki képviselőkkel igenis magamat szolidárisnak érzem. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsobaloldalon.) Szavunk van ehhez épen azon minőségénél fogva, a mely a miniszterelnöki tiszttel együtt jár, hogy tudniillik ő egyúttal a képviselőháznak vezére és sajnálattal konstatálnom kell, hogy a helyzetnek amúgy is nagyon kiélesedett jellegét többször, de különösen a mai napon az a nyilatkozata, a melyet a t. miniszterelnök ur Polónyi Géza t. képviselőtársammal szemben tett, kiélesitette. S ha a t. miniszterelnök ur arra számit, hogy bárminő (Halljuk! Halljuk!) a múltban előfordult esetek folytán, a melyek köztünk differencziákat teremtettek, ez az ő nyilatkozata, egyik ellenzéki képviselőtársunkkal szemben akármely ellenzéki férfiúban vagy pártban talán a titkos megelégedésnek és örömnek érzetét idézi elő, kötelességemnek tartom őt ebből az illúziójából kigyógyítani (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) és ismételni azt, hogy helytelen és jogtalan támadások ellen egymásnak megvédésében rést a háznak ezen oldalán nem fog találni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsobaloldalon.) Barabás Béia: Megcsinálta Tisza a koalicziót! (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Összekovácsolt bennünket! Zaj) Gr. Apponyi Albert: Ezek után kötelességem jogi meggyőződésemnek kifejezést adni a felmerült házszabályvitában, (Halljuk! Halljuk!) a mint ezt már tegnap a zárt ülésben tettem; szükséges azonban, hogy ezeknek a nyilatkozatoknak és a mi jogi felfogásunknak, — annak is, a melyet én táplálok és a velem egy nézeten levő képviselő urak, az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, — a ház naplójában nyoma legyen. (Helyeslés a bál- és a szélsobaloldalon.) Én azt tartom, hogy a Dániel Gábor és társai határozati javaslatának mindjárt benyújtásánál és a vitatkozásnak mostani továbbfolytatásánál, a mint az a napirendre tűzve van, súlyos hiba és sérelem esett a házszabályokon és az 1848 :IY. t.-cz. 15. §-án, a melyeta házszabályok egyszerűen átvettek. Ez a határozati javaslat érdemleges házszabálymódositást tártai-